Amikor felmerül mostanság a gasztroforradalom témaköre, (márpedig igen gyakran felmerül) előkerül egy divatos tézis. Mindig elhangzik szakmai és igényes fogyasztói körökben egyaránt, hogy Budapest már a fejlődés útjára lépett.
Sőt, hovatovább halad PestBuda – méghozzá előre -, a vidéki régiókban azonban még mindig nagyítóval kell keresni az igényes vendéglátóhelyeket. Az egyszeri vendégnek két lehetősége kínálkozik: elhiszi ezt, és belenyugvóan megelégszik a szegényes kínálattal, avagy fogja magát kezében a nagyítójával és nyakába véve kis hazánkat elzarándokol azokra a helyekre, amelyeket jó szívvel ajánlanak a számára megbízható források. Én egyértelműen az utóbbiak táborába tartozom, így jutottam el a Szél Fiai Fogadó & Celláriumba.
Az idei Étterem Hét kínálatát böngészve döntöttünk Prisztóka Tibor tanyacsárdájának látogatása mellett és ha már ott voltunk, benéztünk néhány órára csodanedűket rejtő pincéjébe is.
A látogatásunkon készült többi képet itt tekintheted meg!
Időben indultunk Pestről, hogy nehogy lekéssük az ebédet, így Nyúlra érkezve, a hegyre felfelé menet volt időnk a tájban gyönyörködni: bal oldalunkon kanyargott a Sárkánylyuk-vízmosás, ahogy arrafelé hívják a Szurdik, jobbról pedig löszfal magasodott fölénk – a lösz egyébként a borrégió egyik meghatározó talajtípusa.
A pincesor már önmagában csodás látványt kínál, a fogadóhoz vezető út roppant kellemes élmény. Ráadásul nem is árt ez a séta annak tudatában, ami majd az asztal mellett fog várni ránk.
A fogadóba érve – első vendégekként – János, a felszolgálók gyöngye üdvözöl bennünket és máris hellyel, és pálinkával kínál. Végül kiegyezünk a házi meggylikőrben, mondanom sem kell, hogy nem okoz csalódást. Folyékony gyümölcsesszenciát tartunk a poharunkban, de nem túl sokáig. Közben pincérünk az ételekről mesél, kívülről fújja az étlapot, ami egyébként már önmagában is szórakoztató olvasmány, könnyen elidőz az ember a részletes ételleírások felett. Mi azonban az Étterem Hétre készült menüt kezdjük böngészni és végül abból választunk. Akad benne bőven húsos, halas és zöldséges fogás is – itt valóban igyekeznek kielégíteni minden igényt.
Időközben Tibor, a fogadós is csatlakozik hozzánk, végigbeszélgetjük az előételként tálalt krémes burrata-t, ami mellé 2015-ös pinot noir rosé-t kortyolunk. Csupa meggy és édesfűszer, valódi felnőtteknek való, frissítő gyümölcsital. A főételként tálalt burgonya bejgli roppanós zöldségekkel, mozzarellával és parmezánnal csőben sütve remek választásnak bizonyul. Amit kísérőként kapunk valódi ritkaság, fürmony névre hallgat – furmintként szerepel a választékban. 2013-as évjárat, aranysárgában pompázik, orrban mézes sárgahúsú alma, virágosság és enyhe gyógynövényes jegy – kamilla érződik. Jól strukturált, élénk savai kiváló alapot adnak e tartalmas bornak. Az akácfahordós érlelés érezhetően kerekebbé tette, mégsem lomha a korty. Kiváló gasztrobor, amely jó adottságai révén számos étellel párosítható. A fürmony szőlőfajta elnevezése a szemeken lévő apró barnás foltokból ered, amelyek a fürjtojásra emlékeztetnek.
A fogadóból az udvaron átsétálva máris a borospincében találjuk magunkat, egy acéltartály és néhány emlékként őrzött palack üdvözöl minket az ajtón belépve. Bármerre nézünk, Tibor egy anekdotával áll elő. Igazi nagy mesélő, aki az évtizedek alatt számtalan vendéggel találkozott, így sosem fogy ki a történetekből. Közben a poharunkba kerül a tartályban rejtőzködő 2015-ös Rizlingszilváni, ami kedves illatosságával és gyümölcsös aromáival rögtön igazságot szolgáltat e mellőzött fajtának – mégiscsak lehet belőle élvezetes bort készíteni, csak jól kell vele bánni. Egy kiemelkedő 2014-es Olaszrizling követi, gazdag citrusos, trópusi gyümölcsös aromáival, fehérvirágos jegyekkel, élénk savaival és ásványos, közepesen hosszú utóízével egy igen összetett tételhez van szerencsénk. A meglepetéseket azonban még mindig lehet tovább fokozni és következik a Tramini szintén 2015-ből – illatban piros héjú alma, édes fűszerek és egy leheletnyi rózsa is megjelenik, ami ízben még összetettebb. Jó savú, harmonikus bor, közepes lecsengéssel.
Tibor roséit is megkóstoljuk, ha már a pincéjébe vetett a jó sorsunk: Zweigelt és Cabernet Sauvignon, mindkettő 2015-ből, előbbit a könnyedebb, fűszeres ízeket kedvelők, utóbbit az erőteljesebb savakat, gyümölcsös aromákat előnyben részesítő rosé-rajongók fogyaszthatják nagy örömmel.
A látogatásunkon készült többi képet itt tekintheted meg!
Pinot noir-ral indítjuk a vörösek sorát – a 2015-ös időjárás következtében mind aromáiban, mind tartalom szempontjából komolyabb lett annál, mint amit a fajtától megszoktunk. A piros bogyósgyümölcsök tarolnak, ízorgia ez a javából, elegáns savakkal, közepes utóízzel. Szívesen visszakóstolnám kicsit idősebb korában. Következő tételünk a 2015-ös Cabernet Sauvignon, málnától, szedertől illatozva, ízben vaníliás, marcipános jegyekkel, egészen jól nevelt tanninokkal. A vörös sor zárásaként egy gazdagon illatozó 2009-es Merlot kerül a poharunkba, bogyósgyümölcs kavalkáddal, szilvával, étcsokoládéval. Tanninjai szépen integrálódtak, harmonikus, jó egyensúlyú tétel ez, amit érdemes megkóstolni ha az ember Tiboréknál jár.
Búcsúzóul a 2015-ös Olaszrizlingből készült narancsborral kötünk közelebbi barátságot. A hosszú héjonáztatás eredményeképp testes, mély színű nedű 100 gramm feletti maradékcukorral valódi kuriózum. A citrusok mellett a mézes-virágos aromák, ízben pedig az aszalt gyümölcsök dominálnak. Arányos savszerkezete révén a bor nem válik lapossá, unalmassá. Nagyon eredeti tétel.
Kulináris barangolásunk zárásaként forrón illatozó medvehagyma krémlevest, majd egy desszertválogatást fogyasztunk el ugyancsak az Étterem Hét menüjéből. Ekkorra már tele a fogadó, a pincérek mutatós tányérokat hordanak ki, Tibor minden asztalhoz odamegy, kedélyesen elbeszélget a vendégeivel, mindenkihez van egy jó szava, avatott szemmel figyeli minden rendben megy e. Csodás napunk volt – remek ételek, borok és emberek társaságában. Ez egy olyan hely, ahová visszavágyik az ember, amit újra és újra fel szeretne fedezni. Valahol erről szól a jó vendéglátás és itt pontosan ezt is kapjuk. Valódi élményt.
