2014. március 30. – Nyulasi Gábriel István
Lőrincz György számomra szentember, szeretek a közelében lenni, borait kortyolni. Valahogy a szakralitás tényleg átjön a borokba. Ő az a borász, akinek egy borkóstolója a pincéjében egy kicsit olyan, mint egy mise. (Voltunk nála bortúrázni többször is.) Szóval szeretjük Gyurit, ahogy sok boldogságot kíván a telefonban, ahogy elmélyed borban lélekben egyaránt. Most a Borbíróságon mutatta be borait egy borvacsora keretében. A galéria kellemesen zsúfolt volt, Gyuri egy-két boronként felpattant az asztaltól és mesélt borairól, de nem túlzottan szaporította a szót. Azt mondta, hogy most ennyi elég, nem akar sok lenni. Beszéljenek a borok és az ételekkel alkotott harmóniájuk.
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
Szeretjük a Borbíróságot, nagy túlélő a hely, szinte körbemarták a környéken zajló építkezések során, volt tulajdonosváltás is. Minden volt, ami lehet egy étterem életében, de megmaradtak és még fejlődtek is, értettünk egyet Rudas Gáborral a hely egyik tulajdonosával. Nem lehet minden hely Michlen-csillagos, (innen gratulálunk a Borkonyhának, a 3. megcsillagozott étteremnek) de a konyha attól még remekelhet, sőt! Bajkai Attila séf ezen az estén kitett magáért, és az egész személyzetet dicséret illeti.
Kis késéssel kapcsolódtam be az események sodrába, a poharakban már ott volt a friss rozé hordóminta Kékfrankos dominanciával és Cabernet Franc-al fűszerezve. Kraftos a bor, érződik, hogy ez nem az egy nyári sztori. Ezt a 2013-as rozét még 2015-ben is kortyolhatjuk bátran, ha marad belőle. Gyümölcsös, érett, testes rozé, nem az a tuttifrutti bomba. Az Amouse Bouche, vagyis a szarvasgombás libamáj terrine (pástétom) házi kenyérrel meg sem kottyan neki. Jó kezdés!
Lótuszgyökér
Rögtön jött a Boldogságos 2011-ből szürkebarát, olaszrizling és viognier, 25% újhordót kapott, a többi 5 hektós használt hordóban, battonage kiképzéssel. Ásványos, jó fásság, megfelelő testesség, hasonlít egy chardonnayra is, jó a korty, citrus, körte… Az étel: keletre utazunk lótuszt enni a teljesség kedvéért, mert a teljesség, a harmónia a lótusz kelyhében vala… Mi volt a sült lótuszgyökérhez, mert az alapokkal kell kezdeni? Bébi zöldségek citrusos petrezselymes espumával. Felvetődik a kérdés, hogy mi az espuma? Spanyolul habot jelent, bizony petrezselymes a habunk, van citromhéjunk is, ropogós a bébizöldség, a lótusz egy kicsit a karalábéra hajaz. A borral működik a fogás, egyenrangú partnerek. A kis csírácskák zöldborsóból voltak, kis gombák, répák, ropogós borsóhüvely Isten véletek…
Szakramentum
Lőrincz Györggyel kedélyesen elbeszélgetünk, szóba került többször a Teremtő az asztalnál. A St. Andrea birtokon nem véletlenül áll a Mária-szobor a felirattal: „Neked ajánljuk, Istenszülő, minden munkánkat!” Érdekes gondolat vetődik fel az asztalnál, amit György megoszt a társasággal is, hogy a szakralitás, ott lehet minden szőlőszemben és átadódik. Ha kicsit is, ha egy homályos érzésben is a fogyasztó számára, de valami moccanhat a lélekben. Hiszen a bor spirituális ital, és mi közvetíthetné jobban az Urat, mint a vízbe zárt napfény… Milyen bor jöhet ilyen felvezetés után? Nem más, mint az Áldás Bikavér 2011-ből. Kékfrankos alapon (40%)és Merlot pilléren (37%) nyugszik, majd a maradék 23%-on osztozik a cabernet franc, syrah, pinot, menoir négyesfogat. Van itt kérem gyümölcsösség, fűszerek, rusztikus test, cseresznye, meggy, áfonya, bors, nem kevés tannin, jó hosszú lecsengés.
Zöldfűszeres Magvas Bárány hagymalekvár batyuval, Gyümölcs coulival az étel. A Hagymalekváros batyu ízei szinte robbantanak, indiai vonulatot kap az egész: karamell, szegfűszeg, fahéj, ánizs, balzsamecet. A batyu tésztája kemény roppanós állagú ott ahol nem éri a töltelék. A gyümölcs couli, mint megtudjuk a séftől, és ízlelő bimbóink is besegítenek a felfedezésbe: borral felfőzött erdei gyümölcskeverék. Áfonya, ribizli és még egy pár fák között vöröslő téma, mely keskeny kifutó pályaként van a tányérra kenve. A kis dísz rudacska, melynek inkább vizuális szerep jut, dió, tökmag, szezámmag keverékéből állt. Kézenfekvő, hogy az erdei vörös bogyók az Áldásban is ott találtatnak, aztán a fűszerek batyuban, borban egyaránt. Az egyensúly picit billeg, néha a batyu uralja jobban a terepet, de aztán tényleg áldás békesség.
A Hús és a Bikavér
Mangalica Tarja aligottal, articsókával és Hangács bikavér 2011-ből. Páratlan páros volt ezen az estén, szép volt az ív, igen ez volt a csúcs. A borunk nagyon bővérű, izmos textúra, minden dorombol benne. Vörös bogyó bomba, masszív a struktúra, ásvány, hordófűszer, édeskés tónusokkal. Harmóniában és ereje teljében van ez bor és még alig kezdte meg pályafutását. A húsunk a legomlósabban, de nem szétesősen átsütött mangalica tarja. Zamatos, kis kéreggel kiképzett (bár most épp böjtölök), de a hús gyönyöre feltámad bennem. Az aligot egy püré, melyben sok cheddar sajt, sok fokhagyma, burgonya és némi articsóka. Jól csúszik ez mind együtt, megérkeztünk igazán.
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
Tortán a Hab
Nem vagyok nagy macaron hívő, bár iszonyú nagy divat lett. Rendezhetnénk habcsók-napot is tudom vagy beigli napokat, mindegy is. Szóval divatos desszertet kaptunk abszolút és hozzá a borászat egyik nagyágyúját: St.Andrea Pincészet Merengő 2009. Gyuri mesél az évjáratról, szép meleg volt és ebbe a borba sok energiát sikerült begyűjteni. Dohány, avar, gyümölcs, összetett bor, minden megvan benne a nagysághoz és még ő is az élete elején tart. Valahogy mégis nekem az est bora a még vadóc Hangács lett, zárójel bezár. A szederhabbal, ánizsostúl, gyengéden roppanós macaronostúl nagyon működött ez a fogás is a borral. Korona az estre, méltó zárás. Végére taps, borászunk szerényen távozik és utána némi ülepedés és visszakóstolás. Köszönjük Lörincz György, köszönjük Borbíróság!
Ez kérem borvacsora volt a javából, és a sorozat nem áll meg! Nem és nem! Április 3-án Takler Borvacsora a Borbíróságon…
