2013. május 3. – dr. Gál Fruzsina
Érdekes volt az első Borjogi és Bormarketing konferencia, sokan is voltak rá kíváncsiak. Időközben a Nemzeti Bormarketing Program keretében elkészült a magyar borok egységes megjelenésének keretet biztosító új arculat. Bízunk benne, hogy a magyar borok népszerűbbek lesznek általa. Az alaphangot megadta a Bor.hu-n megtalálható felmérés, mely szerint a magyar borfogyasztók között még mindig az édes borok vezetnek népszerűségben és valószínű, hogy abból is az édes vörös kategória. Sok tennivaló van még a borkultúra frontján, tudatos borfogyasztókat kell kinevelni széles néprétegekben. Az ihatóbb Magyarországért kiemelt területként kezeli a felvilágosító tevékenységet. Itt az első részünk az eseményről… (Szerk.)
Összefoglaló az I. Borjogi és Bormarketing Konferencia tanulságairól
Az elmúlt időszakban született meg annak a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából készült országos felmérésnek az eredménye, melyben feltérképezésre kerültek a hazai borfogyasztási szokások. A felmérés alapján a legtöbbször fogyasztott bor a vörös, s az átlag magyar borfogyasztó ízélményt tekintve inkább az édes, félédes borokat keresi még mostanában is a polcokon. Fogyasztóink árérzékenyek és a bort továbbra is a „luxuscikkek” kategóriájába sorolják, s kevéssé hisznek a minőség mindennapi elérhetőségében. Dr. Simon Péter, a Magyar Turizmus Zrt. agrármarketing vezérigazgató-helyettese a fenti tények mentén ragadta meg a lényegét az I. Borjogi és Bormarketing Konferencián annak, hogy bár folyamatosan zajlik a magyar bor „márka” erősítése, láthatóan még mindig nem a pozitív irányba billen a mérleg nyelve.
És ha már mérleg: ha az egyik serpenyőben a magyar bor sikere a tét, mi kerül a másikba? A jogász, a borász és a marketinges közös munkája és speciális szakértelme. De sajnos ebben sem állunk túl jól, és hazánkban jelenleg túl kevés az olyan marketing, PR, vagy jogász szakember, aki szaktudását a magyar borok érdekében kamatoztatná. Akik mégis borszolgálatba álltak, azok szívügyüknek tekintik a magyar bort határon belül és azon túl, s szívesen állnak össze olyan „ötletbörzékre”, mint amilyen az I. Borjogi és Bormarketing Konferencia keretei között került megrendezésre.
A konferencia egyik végső tanulsága, hogy a boros élet problémáit kezelni sem a jogásznak, sem a borásznak, sem a marketingesnek nem egyszerű feladat. Mindhárom oldalról a szakmaiság különböző igényei feszülnek egymásnak, megtoldva mindezt a kívülről érkező fogyasztói igényekkel.
Dr. Kiss Eliza, miniszteri biztos a rendezvény elején találóan fejezte ki a képletes megoldást: alkossunk egy olyan cuvéét, ahol a jogász, a szőlész és a borász feladatai a közös cél érdekében szépen egybeforrnak, de valamennyi szereplőnek hagyjuk meg a maga önállóságát, hogy mindenki nyugodt körülmények között foglalkozhasson azzal, amihez a legjobban ért.
A hazai borágazat még csak most kezd fellélegezni, a borászokon nyomasztóan sok a jog által megkövetelt adminisztrációs kötelezettség, s az ezeknek való megfelelés a borász figyelmét inkább csak elvonja abból a már-már spirituális közegből, ahol a borásznak mozognia kell. Az új hegyközségi törvény januári hatályba lépése az első mérföldkő volt, hogy a hazai borágazat viszonyai rendeződésére kerüljenek, s a szakmaiság mindkét oldaláról (Sztanev Bertalan, a Vidékfejlesztési Minisztérium vezető tanácsosa, Dr. Molnár Péter, Patricius Borászat, a Vindependent elnöke) pozitív nyilatkozatok születtek a hatályba lépett változásokról. A tagsági viszonyok rendezése mellett a szakmaközi szervezetként való elismerés feltételeinek a megteremtése is üdvözlendő változás. Abban ugyanis valamennyi előadó egyetértett, hogy a magyar borért való munka csak akkor lesz igazán sikeres, ha abban a szőlész-borász szakvélemények is meghallgatásra kerülnek.
A jogi szabályozás szükségessége nem kérdés, a beavatkozás mértéke azonban már évek óta vita tárgya. A közös ügyben a bizalom megteremtése alapvető, ahol a jogásznak is meg kell bízni a borász szakma véleményében. A benne foglalt célokat elérő törvényt ugyanis csak akkor lehet megalkotni, ha az szépen rásimul a szabályozni kívánt életviszonyokra, ezt viszont a borászok ismerik a leginkább. Ahol él a kölcsönös bizalom és együttműködés, és egymás véleményének maximális figyelembevétele megvalósul, csak is ott lehet a végrehajtás zökkenőmentes.
Folytatjuk…
