2009. július 26. – Nagy Zita (fotógaléria: Nyulasi Gábriel)
A Vajdahunyad Vár környékét egyszer már választottuk borkóstolónk helyszínéül, igaz, akkoriban még más szelek fújtak, a természet a télre készülődött, a palackban is újbor piroslott. Azóta sok levél lehullt, majd újra zöldellt a Városligeti fákon, árnyat adva a nyár eleji Pannon Bországgyűlés vendégeinek.
Szombaton kora este látogattunk ki a Városligetbe, hogy a közel 70 (!) kiállító közül felkeressük az általunk már ismert és szeretett, de a számunkra még ismeretlen, netán csak (jó)hírből hallott pincészeteket, borászatokat is. A hatalmas kínálat bizony még egy célirányosan közlekedő borrajongót is zavarba ejtett, éppen ezért sokan jobbnak látták amolyan hetedik érzék alapján közlekedni, vagy egyszerűen csak „vegyülni”, sodródni a tömegben, rábízva magukat annak akaratára. Estére már úgy megteltek a kis fapavilonokkal szegélyezett utcácskák, hogy bizony nem kis feladat volt 3 fős kóstolóegységünknek zárt láncot alkotni. Időnként Gábriel magasra tartott pohárral a kezében szaladt a tömegben, hogy szem elől ne tévesszük, miközben kitartóan próbálta a lángos lelőhelyet felkutatni (sikerült, az aznapi utolsó sütésű lángost ajándékba kaptuk).
Nem pihenhettek sem a sajttálakat kínáló árusok, sem a kürtőskalácssütők, elsősorban azonban a boroké volt a főszerep, bár ezen a fesztiválon nem próbáltunk mélyenszántó borelemzésekbe bocsátkozni, hiszen sem a helyszín, sem a rendezvény miliője nem volt erre alkalmas, inkább mi is átadtuk magunkat az örömszerző borivásnak. Poharába mindegyikünk saját ízlésének megfelelő borokat töltetett, így sétálgattunk a meglehetősen jókedvű tömegben, hol népzene, hol tánczene kíséretében.
Külön köszönjük a Borbély Családi Pincészet vendégszeretetét, nemcsak azért, mert szívünknek kedves borvidékeink közül a badacsonyi mindenképpen ott áll az elsők között, hanem azért is, mert nincs kellemesebb, mint egy kora nyárestén végigkóstolni az e tájon termett borokat, melyeket az 1996-ban megalakult pincészet magas minőségben készít, hiszen kézműves borászatukban a mennyiségi szemlélet helyett a minőséget tartják szem előtt.
Kóstolócsapatunk azonban viszonylag korán kénytelen volt ágyba dugni kóstolópoharát, hiszen másnap a Kárpát-medencei Borászok 4. találkozójára voltunk hivatalosak. Búcsúzóul, a késő esti hazafelé tartó Andrássy úti andalgáshoz a Mátrai borvidék egyik csodáját, a Borpalota Borászat és Szőlőbirtok Fríz sorozatának 2008-as Hárslevelűjét választottuk. A virágos, gyümölcsös, fantasztikus intenzitású, szinte bódító illatú-ízű nedű kacéran válaszolgatott az Andrássy út fehérbe öltözött akácfáinak illataira. Nem véletlenül állítják róla: Ritka bor nemes pillanatokra!
