Kezdjük a végén! Tudjuk, lehet eső, lehet hó… De milyen lehet az idei évjárat?
A szélsőséges időjárás miatt már most látható, hogy sokkal kevesebb bor fog idén készülni, ami az árakat is befolyásolhatja. Nehéz lenne ezt előre megjósolni, hiszen ha néhány héttel ezelőtt kérdezel, sokkal bizakodóbb vagyok. Remélem, hogy az időjárás már nem lep meg bennünket hasonló szélsőségekkel és ha kis mennyiségben is, de kiemelkedő minőségű évjárattal zárhatjuk a mérleget. (Kérdéseinkre dr. Kiss Eliza, a kiemelt borágazati feladatokért felelős miniszteri biztos válaszolt)
A napokban is találkoztam büszke borászokkal, akik bekerültek a „A Nagy Könyvbe” vagyis a Borkiválóságok könyvébe. Három év után kimondhatjuk, hogy a Nemzeti Borkiválósági Program jól működik?
Ez az egyetlen állami bormarketing program ma Magyarországon, amely mind minőségében, mind kiterjedésben már bizonyított. Szeretnénk tovább fejlődni, hiszen a kereskedelmi láb még nagyon inog. Akkor lehet igazán sikeres a három éve tartó folyamat, ha a borászok érdemi profitot is realizálnak belőle, ezt pedig a Program révén eladott borok számán lehet a legjobban lemérni. A hányattatott sorsú bormarketing feladatok a Nemzeti Turisztikai Ügynökséghez kerültek. Bienerth Gusztáv turizmusért felelős kormánybiztos úr megerősítette, hogy ami jól működik, az a jövőben működhet tovább. Mi ennek szellemében tesszük a dolgunkat. Miniszter úr pedig engem delegált a Nemzeti Turisztikai Tanácsadó Testületbe, amely feladatai közé tartozik a turisztikával, bormarketinggel, vendéglátással összefüggő, stratégiai jelentőségű kérdések megtárgyalása. Ennek révén biztosíthatónak látjuk, hogy a borászok érdekeit még erőteljesebben tudjuk képviselni.
Sarkalatos kérdés, hogy miért csökken vajon a borfogyasztás a népszerűsítés ellenére? Az ihatóbb Magyarországért is aggódva figyeli a számokat.
Az AKI PÁIR adatai szerint a földrajzi jelzés nélküli és az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott borok belföldön értékesített mennyisége 5 százalékkal csökkent 2016 első félévében 2015 hasonló időszakához képest. A fehérborok iránt valamivel több mint 1 százalékkal lanyhult a kereslet. A vörös- és rozéborok értékesítése csaknem 9 százalékkal esett a megfigyelt időszakban. Ezek nagyon beszédes számok. Azt gondolom mégis, hogy nem a borok minőségével vagy egyéb strukturális problémákkal függ mindez össze, hanem a fizetőképes vásárlói kereslet hiányzik. Szándékosan nem beszélek az OEM borokról, hiszen mindig a termékpiramis alsó szegmensében történt eladások változása a leginkább beszédes.
Milyen lehetőségek vannak a további fogyasztásbővítésre?
A cél az, hogy a borászok el tudják adni készleteiket. Hogy milyen úton indulunk el, milyen típusú marketingaktivitásokat generálunk, az már csak maga az eszköz a célok eléréséhez. Magyarországon a megtermett szőlőből készült bort gasztronómiában, pincénél történő helyben értékesítéssel és belföldi fogyasztásösztönzés révén el lehet adni. Ennél fogva a külpiac inkább imázsformáló hatású. Hiszek a közös brandekben, amilyen a Wines of Hungary a külpiacon vagy idehaza a BalatonBor. Másutt, külföldi piacokon sokkal inkább maguk a borok kerülnek előtérbe, akár a szövetkezeti forma előnyeinek preferálásával is. Itthon még mindig a borászok saját személyes brandépítése zajlik. Pedig összefogott ernyőmárkákkal, fajtapromóciókkal vagy régiós marketinggel sokkal sikeresebbek lehetünk belföldön és külföldön egyaránt.
Sikerül a magyar bort kivinni külföldre? Változott valami a borexportunkban?
A piacaink alapvetően nem változtak, nagy áttörés nem történt. Nem tartom túlzottan jónak az elmúlt másfél esztendő mérlegét. Magyarország borexportja mennyiségben 18 százalékkal 122 ezer hektoliterre esett, ugyanakkor értékben 14 százalékkal 4 milliárd forintra csökkent a 2016. január–március időszakában a 2015. január–márciusi időszakhoz viszonyítva. A külpiacon értékesített mennyiség nagyobb hányadát (66 %) a lédig borok tették ki. A palackos borok kiszállítása 36 %-kal, a kivitel értéke 20 %-kal maradt el az egy évvel korábbitól. A számok alapján van teendőnk, s ennek egyik fontos tényezője, miként tudjuk magunkat pozícionálni a világ borpiacán.
A Furmint Február hazai sikerei után a furminttal a külföldi piacokra is próbáltak betörni. A furmint lehet a siker kulcsa? A gasztronómia fejlődése milyen szerepet vállalhat a borágazatban?
A harmadik országos borpromóciós projektjeink révén elég nagy érdeklődés mutatkozik a furmint iránt, ügyes kereskedőknek hála USA és Kanada borfogyasztói egyre nagyobb érdeklődést mutatnak. Hiszek abban, hogy a gasztronómia révén tudunk igazán felemelkedni, hiszen Széll Tamás sikereinek a Bocuse d’or-on kiváló társai lehetnek boraink. A Michelin csillagos éttermekben ott vagyunk, amelyek fontos lépések. Itt nem a mennyiségi mutatók számítanak, hanem inkább az, hogy megismerjék az országot, annak színes borkínálatát.
Borvidékeink közül a már említett furmintjelenség miatt is Tokaj kiemelt szerepet kaphat itthon és külföldön egyaránt. Milyen a világ viszonya Tokajjal?
A Tokaji már-már közhelynek számító legendáját tovább kell építeni. Nemrég voltam egy eldugott faluban Görögországban, s amikor a helyi vendéglátóssal a borról beszélgettünk és elhangzott, hogy magyar vagyok, azonnal tudta – ott abban az Isten háta mögötti kecskefarmon – hogy létezik Tokaji bor. Ezt pedig kár lenni kihagyni a marketinggel kapcsolatos építkezés során. A Kínai piac jó, elég sok minden „fel tud szívni”, érdemes ott magunkat pozícionálni, de nem feltétlen kell túlmisztifikálni. A mi piacunk inkább Pápa, Veszprém és Debrecen, ahol értékesítési problémák vannak. Külföldre mutatóba vigyünk valamit magunkról, ami felhívja a figyelmet ránk, mennyire izgalmas kis ország vagyunk itt Európa szívében. Van mindenünk, mint a nagyoknak, mégis tudunk mutatni olyat, amely csak itt található: csodálatos és kimondhatatlan nevű fajtákat.
Milyen a viszonya a Földművelésügyi Minisztériumnak a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával? Kell nekünk átfogó borágazati stratégia?
A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) több határidő hosszabbítást követően küldött egy anyagot, aminek a címe stratégia, a beltartalma viszont nem az. Az évek során számos stratégiát láttam már, van is egy fiókom az irodában, az van ráírva, „borágazati stratégiák”. Azt gondolom, hogy a borágazat főbb problémái egy nagy excel táblázatba jól összefoglalhatók, kiindulási pontként én ezt használom az új irányok tervezésekor. Ugyanakkor a stratégia teljes egészében benne van nagyjából 25-30 ember fejében, akik a borágazat különféle szegmenseiben dolgoznak. Az elmúlt hetekben elkezdtem összerakni azt a stábot, akikkel ki lehet dolgozni egy igazán értékes jövőképet, missziót és aztán majd egyszer egy stratégiát. A jó stratégia felfogásom szerint egy konkrét és összefüggő válasz az akadályok legyőzésére. A világ azonban elképesztően gyorsan változik körülöttünk, nem érdemes kőbe vésni a jelenben akár működőképesnek hitt trendeket. A borpiac diktálta tempó óriási, a versenytársak számát meg sem lehet saccolni, ha nem akarunk a versenyben alulmaradni, akkor rugalmasnak kell lenni. Tudni kell reagálni az új kihívásokra, egy-egy időjárási viszontagságra, új termékek pozícionálásra, termésfelesleg levezetésére vagy éppen a fogyasztók ízlésvilágának fejlődésére. Nem szeretem, amikor azt mondják, hogy a borstratégia hiánya okozza a jelenlegi válságot, ez csupán pótcselekvés, zsákutca. Sokkal inkább kellene beszélni az ágazat strukturális problémáiról, amely részben a borászati igazgatás avitt szervezetrendszere, részben pedig a töredezett állami szerepvállalás okoz.
Sikerülhet a HNT-nek a konstruktív borágazati szerepvállalás?
Jómagam nagyon hittem a HNT-ben, s annak idején feltétlen bizalmat is szavaztunk nekik, hogy önállóan képesek lesznek a szakmát igazgatni, képviselni és szakmaközi szervezetként akár bormarketing aktivitásokat is generálni. Mostanra elbizonytalanodtam, hogy kellőképpen képesek-e az érdekeket artikulálni egy ekkora monstre szervezetben, ahol a legkisebbtől a legnagyobb termelőn át, a prémiumborászatoktól az alsó szegmensből élőkig mindenki a tagja. Annyira töredezett és nehezen kezelhető halmaz ez, hogy talán az egyik nagy gátjává válik a fejlődésnek. Pedig a tárca rengeteg anyagi támogatást ad a szervezetnek, ezen most valóban nem múlik az aktivitás. A mai világban azonban már gyors piaci reakciókra van szükség, elképesztő sebességgel kell döntéseket hozni és megfelelően pozícionálni magukat. Minden felhatalmazásuk megvan ehhez, számomra érthetetlen miért nem élnek vele.
Fagy, jég, vihar – mindez jelentős károkat okozott jó néhány borvidékünkön. Mire lehet számítani a kárenyhítés területén?
A szőlőültetvényeinkben hatalmas pusztítást okoztak a jégesők, a leveleket leverte a jég, a fürtöket nagymértékben elpusztította, a vesszők károsodása pedig nem csupán az idei, a jövő évi termést is befolyásolja. Vannak olyan borvidékek, ahol egyes dűlők részben, mások teljesen elpusztultak és akár több százmillió forintos kár keletkezett. Ha egy-egy kisvállalkozás tekintetében vizsgáljuk, akkor ez 6-7 millió forintos bevételkiesést eredményez, ami tragédia. Jelenleg 24 milliárd forint van félretéve a viharkárosult agrártermelők megsegítésére. Az agrárkár-enyhítési rendszerben a termelők kárenyhítési hozzájárulást fizetnek, amelynek mértéke ültetvény és szántóföldi zöldség esetén hektáronként 3-3 ezer forint, míg egyéb szántóföldi kultúra esetén hektáronként 1000 forint. Tudomásom szerint a HNT intézkedéscsomagot dolgozott ki és náluk kell jelentkezni a jégeső kapcsán keletkezett károk kapcsán.
Nézzünk a végén is a jövőbe! Jó bort, jó borászok tudnak készíteni. Milyen a hazai boroktatás, versenyképes világszinten?
Forró téma. A borászképzés alapvetően európai színvonalú, mind a középfokú, mind pedig a felsőfokú tanulmányok abszolválói versenyképes tudást szereznek. Ami hiányzik, az a sokféle tudásanyag, amely a bor köré épülő és lassan önálló életet élő tudományok körét adja. A borgazdaság, a borászati igazgatás és hatósági tevékenység, a borturisztika és bormarketing mind olyan önálló elemek, amelyre kellenek a szakemberek. Egy-egy borász már nem lehet sikeres, ha nem tud megfelelő szakembereket alkalmazni ezekre. A borász végső soron a pincében kell szakértő legyen, nem pedig a bürokrácia leküzdésében. Fontos lenne minél szélesebb nemzetközi tapasztalatra is szert tenni, megismerni a világ borpiacát és trendjeit. Azt gondolom, hogy ebben van némi lemaradás.
Sokat ostorozzuk magunkat, hogy miben kellene még jobbak lennünk a borágazatban, miben fejlődhetnénk. Mi az, amiben mi magyarok már most jók vagyunk, amire igazán büszkék lehetünk?
A boraink kiváló minőségűek, bármely világversenyen képesek helytállni. A borászok és szőlészek szakmai tudása, a technológia szintén versenyképes. Az államnak nagyon sok feladata van, a szakmában pedig az egységességet kell megteremteni, még akkor is, ha a piaci érdekek vagy trendek miatt egy-egy fajtát vagy borvidéket muszáj előre tolni a külföldi piacszerzés során. Ha adunk 5-10 évet, fegyelmezetten, meghatározott célokat szem előtt tartva haladunk, akkor lesz lehetőség arra, hogy mindenki megtalálja az ágazatban a számítását és a magyar bor ismert legyen. Ezt követően lehet majd egyéni hasznokról beszélni, de ez már egy másik stratégia lesz.
