2011. november 14. – Nyulasi Gábriel István
Ezúttal Somló utazott hozzánk, és nem csak Budapestre, hanem Szegedre és Debrecenbe. Körülbelül látogatottságban is ez volt a sorrend. Hallottunk néhány érdekes verziót a szervezésről és körülményeiről. Aztán ezek a hangok elhaltak, nem vállalták a megszólalást. A sors úgy alakította, hogy csupa hölgy nyilatkozott a végén. A férfiak nem értek rá, nem értek ide. Van ez így, mi ott voltunk, kóstoltunk, kattogtattunk és csak élveztük a férfias borokat, kicsit hátradőltünk. Uraim, csak szólok, a hölgyek a mineralitásban is otthon érzik magukat.
Pincészetek
Bogdán Családi Pincészet, Csordás-Fodor Borház, Dénes Hegybirtok, Fazekas András Vino-Trans Kft., Fekete Béla, Györgykovács Imre, Kolonics Károly, Kreinbacher Pincészet, Laposa Családi Pincészet, Spiegelberg István, Szent Ilona Borház, Takács Lajos, Hollóvár Pince, Tornai Pincészet, Várkapitány Pince
Csetvei Krisztina: 1. Olaszrizlinget és Juhfarkot igyekeztem mindenkitől kóstolni (aki hozott) – nekem is ez a 2 szőlőfajtám van Somlóról.
Az ihatóbb Magyarországért a Facebook-on a legfrissebb hírekkel!
Tanulni, tanulni, tanulni kell! 2. Volt pár pince, akiktől korábban nem kóstoltam, ezt a hiányosságot most próbáltam pótolni (Fazekas Borpince, Csordás-Fodor, Bogdán Pince). 3. Nagyokat sem lehetett kihagyni! Nagy tisztelője vagyok Fekete Béla bácsi borainak – 2007-es borai nagyon szépek voltak (Furmint, Juhfark, Hárslevelű). Spiegelberg Stefántól a „pult alól” ’10-es tételeket kóstoltam (házasítás, Olaszrizling, Furmint, Juhfark), Kolonics Károly Olaszrizlingje (’08) nagy kedvenc – príma hordó használat. Györgykovács 2009-es borai mintha picit vékonyabbak lettek volna, mint amit a korábbi évjáratokból megszokhattunk. 4. Örülök, hogy ott voltam a rendezvényen! – a szervezők jövőre remélem oda figyelnek, hogy legyen jég vagy borhűtő, hogy ne kelljen minden asztalnál a borászoknak magyarázkodni..
Pollák Beáta: Nekem tetszett a borkóstoló is. Külön jó volt, hogy előtte volt a vidékről egy kis előadás és az ott említett borokat mindjárt meg is tudtuk utána kóstolni. Én nem ismertem annyira a somlói borokat, de egy 24 órás túrát ezekért is szívesen bevállalnék.
Pollák Adrienn: Nagyon tetszett illetve ízlett, a Laposán kívül somlóit már régen nem ittunk és utoljára vagy 6-7 éve jártunk a hegyen, kellemes meglepetés volt a somlói bor és tetszik a rendezvény ilyetén formája is. Remélem, hogy a borokhoz előbb-utóbb szerencsénk lesz megint a Somló-hegyen is.
Bogdán Lilla: Nekem személy szerint, nagyon jól sikerült a pesti rendezvény! Olyan családias volt. Bár a szervezés/szervezők/ nem volt épp a tetőfokon, de mindezeket leszámítva, kérdésedre a válasz: jól sikerült!
Léránt Katalin: A somlói borkóstoló úgy érzem alapvetően jól sikerült, ha én szerveztem volna, biztos több borásznak biztosítottam volna lehetőséget bemutatkozásra. Az is igaz, ha sokan lettek volna, a bőség zavara állt elő. Ma Magyarországon rengeteg olyan kis borászat, családi gazdaság van, amelyekről nem is tudunk. Vannak köztük kivételesen jó borosgazdák, megszállottak, akik szeretnék továbbvinni, megőrizni az értékeket, hagyományokat.
Hiányérzetem támad, amikor ilyen rendezvényen nem a borosgazda, vagy a borász van jelen, persze mindenhol nem lehet ott lenni, de a személyes kontaktus sokat dob egy pincészet megjelenésén. Nagyon örülök, hogy beindult ez a kezdeményezés, hisz már évek óta járom a borfesztiválokat, ott persze a személyes kapcsolatot mindennél többre tartom, a beszélgetést. Egy-egy nagy hiányérzet némi csökkentése ez a rendezvénysorozat, remélem a balatoni, villányi, tokaji és a többi borvidék is ugyanígy utazó „cirkusszá” fog válni. Az új generáció is megjelent, de kevés a reklámfelületük, és sajnos nehezen fognak össze. Az embereknek azt gondolom, van igénye a kultúrára, nem csak a felületes, semmitmondó üresre fogékonyak. A mai rohanó világban, meg kell állni egy pohár borra, és arra, ami hiányzik belőlünk: az igazi beszélgetésekre.
Margóra…
Somló népszerű, de Somlónak is kell a reklám, hogy tudjanak róla az emberek, hogy épp egy bővebb merítés van a közelükben (vagyis nagyszabású Somló-kóstoló). Évjárat bemutató, Somlói tavaszi kóstoló, és most Bországjárás – mind, mind erről a borvidékről szólt. Talán az utóbbi rendezvény középen helyezkedik el látogatottságban. Mit kellett volna másképp szervezni, hogy kellett volna a borászokkal megegyezni, állást foglalni ebben nem a mi tisztünk. Ha valaki vállalja véleményét, mi teret adunk neki, ahogy azt több ízben is megtettük más esetben. A borok természetesen jók voltak, a vulkanikus ízek szépen muzsikáltak a palotában. Több irány is látszik kibontakozni, a mindennapok bora, a kézműves, az óvatosan kezelt természetesség, a buja, zabolátlan naturalizmus, régimódi iskola, és még jó néhány csoportot lehetne összeállítani. Sokan, sokfelé, és ez így van jól, ezzel a borfogyasztó csak nyer. Ez a kis röpke húsz év, amit Isten kalapja szabadon töltött, még csak az erőgyűjtésre volt elegendő. Az erőt érezzük, érzi minden Somló-rajongó. Hogy a Somló divatba jött, és az is ír róla, aki igazából nem is érzi a valódi somlóiságot? De kérem Uraim, soha rosszabb divatot!
