2011. december 25. – Nyulasi Gábriel István
Milyen az igazi Pinot Noir? Sokan próbálkoztak definiálni, megadni a receptet, leírni a jegyeket. A pinot-nak is több arca van, ám abban azért egységes, hogy az őshazájában, Franciaországban készítik belőle a legjobb borokat. Ez a bor igazi tősgyökeres francia fajta, Burgundiából származik, ahol a világ legdrágább borainak alapját képzi. Kényes szőlő, kényes bor, szeszélyes, kiszámíthatatlan. Lehetett kiváló szüret, a szőlő, mint a tankönyvek metszetein, ám képes a pincében is kellemetlen meglepetésre. Hercegnő, vagy királyfi, kinek ahogy tetszik. Olyan kicsit, mintha nem tudná igazán, hogy fiú legyen, vagy leány.
Megérteni nem könnyű, nem olyan egyértelmű, mint egy illatos sauvignon blanc, vagy nem szakítja be az asztalt, mint egy tannin nagyágyú cabernet. A tradíció a kékszőlők hercegének nevezi a pinot noirt. Nem testével akar minket legyőzni, hanem eleganciájával, finom savösszetételével, illatával emelkedik főúri rangra. Méltóságát az érlelési folyamatokban is megőrzi – lassan érik, így hosszú ideig élvezhetjük kiemelkedő minőségét.
Finomsággal operál, könnyed eleganciával, fűszerekkel, játékos savakkal. Brutális tanninok, orrba vágó plebejus illatok távol állnak tőle. Nem is lehet belőle szép bort készíteni melegebb területeken. Elmegy a bor a lekvárosság felé, diszharmonikussá válik, kiveszik az elegancia. Ha valakit éppen borra szoktatsz, ne pinot-val kezdd, ehhez a borhoz több lépcsőfok vezet el. Meg kell tapasztalni a borok világát, hogy aztán pinot-rajongó válhasson az emberből.
A magyar pinot egy külön fejezet, külön történet. Egyedi karakter, és nem kell a franciákhoz hasonulnunk. Persze azért inkább az elegancia felé menjen az egyensúly. Izomból nem lehet pinot készíteni, nem szabad elereszteni a fajtát. A szüretet időben kell megtartani, az alkohol ne legyen az egekben, a savak ne égjenek ki, a hordóval is csínján kell bánni. Büszkék lehetünk a magyar pinot-ra, származzon az Etyek, Sopron, Eger, Pannonhalma, Villány, Badacsony, Felvidék, Arad-ménes (és még néhány magyar borvidékről, határon innen és túl) borvidékéről. A harmóniára vigyázni kell, és ha jön egy jó évjárat, amolyan pinot-barát, akkor lehet nagy Pinot a poharunkban.
Etyeken a pinot otthonra lelt, az Etyeki Kúria nem bízta a véletlenre a bortermelést, a fajtaösszetételt. Elküldték a dűlőik talajmintáit egy franciaországi kutatóintézetbe ahol kielemezték alaposan. Az eljárás nem éppen pénztárcakímélő, de hosszú távú befektetésként megéri, a minták alapján egyértelmű volt, hogy pinot kell telepíteniük. Sokat kell tanulni ennél a fajtánál, nehezen adja meg magát, a Kúria jó úton jár. Igazán színvonalas előadással alapozta meg Herczeg Ágnes és Mérész Sándor az évjárat kóstolót. A kortyolás 2011. februárjában zajlott az Etyeki Kúria birtokán, Matolcsy Sára meghívása jóvoltából vettünk részt a különleges boreseményen. Bár kissé néha elcsépeltnek tűnik a bor és nő párhuzam. Ráadásul az írás elején még ingadoztam a bor nemi identitásának kérdésében, most azonban mégis a női-vonalra voksolok. Roppant tanulságos az évjáratok változásait nyomon követni, hogy aztán a borász mit tett hozzá, nos ez egy még nagyobb játék…
2003. Az évjárat igazi forróság volt, hosszú hőség a nyár, egész Európa megizzadt. Az ültetvény első termése, ez a szűztermés, a tőkék gyökerei a felszín közelében kapaszkodnak még ezidőtájt. Poharunkban a bor már kissé túl a csúcson, fűszeres, kávés, hecsedlis, füstös szilvás. Az egész bort melegség járja át, ami nem csoda visszatekintve az évjáratra. A lassan visszavonuló, ám díszeit még megcsillantó érett asszony…
2005. Az évjáratra visszanézve emlékezhetünk a sok esőre, a hűvös nyárra, a nehéz évjáratra. Egész Magyarországon a vörösborokban gondot okozott, kevés helyen készült nagy bor ebben az esztendőben. Akadtak persze kivételek, ilyen ez az etyeki pinot is. Illatkaraktere hűvösebb, egy kis szegfűszeg, egy kis bors, némi porosság. Réteges a borunk, az élmény komplex, és van benne egy visszafogott elegáns attitűd. Egyben van a bor, markáns, de nem kilógó alkohol. Közepesen hosszú a korty, kapucsínós illat-zamat a megfelelő hordóhasználatból. Egy elegáns asszony…
2006. Ebben az évben megint porzott a határ. Kevés csapadék, sok savégető napsütés. Sűrű a bor, már-már azt mondanánk, hogy robusztus, de lehet, hogy ez azért olyan pinot noir-os viszonylatban. Illata parfümös, majd jön a sonka, masszív poros út, érett epres. Intenzív minden érzékelhetőségében, érett és kirobbanó egyben. Tanninokban sem szenved hiányt, hosszú utóíz. Az igazi Nőies nő…
2008. Alapvetően jó volt az év, kevés nehézséggel egy darabig. Jött a szeptember és az eső, ez nem jó párosítás. Kis jég is volt, meg némi lisztharmat. Fanyarul fűszeres, avaros, füstös jegyek, még citrusok is megjelennek benne. Pici fekete bors, kávé, háttérben meggydzsem. Ő az igazi Fűszeres leány…
2009. Nagyon sietett a természet, hamarabb indultak az ültetvények a fejlődésben. Aztán júniusban esős időszak, ám júliusban megérkezett a nagybetűs nyár. A gyümölcsökre hangolódott az évjárat, sok helyen az egyik legjobb 2000-es évekbelinek kiáltották ki. Élénk még a bor, van érési potenciál bőven. Édes fűszerek, melegség, vanília, intenzív meggyesség. Szép kompozíció, remek egyensúly, tannin, sav, alkohol egyben van. Tanítható pinot, ezért is lett ő a Tanítónő …
2010. Még hordóból kaptuk, érdekes volt a kísérlet. Három tétel, egy pörkölési fok, viszont különböző hordómárkák. Némelyik fűszeresebb volt, némelyik fásabb. Titokban maradtak a hordók készítői. Az évjáratot ismerjük, talán a legnehezebb évtizedekre visszamenőleg. Ilyenkor is készülhet odafigyeléssel, és némi szerencsével nagy bor. Hogy milyen lesz végül a Kúria 2010-es pinot-ja? Nem tudjuk, de a kortyokban éreztük az ígéretet.
