Megosztott díj, két pótszilveszterrel
2012. január 9. – Az ihatóbb Magyarországért
Átadták, buli volt, bor volt… Tegnap ott voltunk mind a két helyen, a pótszilvesztereken. Először a Boragorás díjátadón, aztán a Juniboros Divinoban tartott rendezvényen. Gratulálunk Bodri Orsolyának, aki a szekszárdi Bodri Pincészet borásztanonca, és ifjabb Figula Mihálynak, a balatonfüredi Figula Pincészet borászának, (szavazategyenlőség miatt) megosztva lettek 2011-ben az Év Fiatal Magyar Borászai. (részletek a címre kattintva)
Nos erre jó a pótszilveszter, és a borrajongóknak most szombaton duplázásra van lehetőségük, vagy hitet tenni az egyik buli mellett. Mert két nagyobb volumenű rendezvény szerveződött holnapra, a jobb sarokban a Juniborosok, a bal sarokban a Boragora. A nyomás fokozódik, hírlevelek, meghívók, jönnek csak folyvást és folyvást. Ki lesz a befutó? Hiszen erről is szól a helyzet. Nem véletlenül esik egy napra két pótszilveszter… (részletek a címre kattintva)
Jégvirágtól Borvirágig, 2012. január 14-én szombaton a monori Strázsahegyen, 10-től 18 óráig. Az év első kültéri forralt boros – gasztrofesztiválja, a tavalyi nagy siker után újra! Gyere, tarts velünk Te is! Most megnyerheted a belépőjegyeket a rendezvényre! (részletek a címre kattintva)
Januárban is jó olvasni a borról, így van még a tarsolyunkban pár bortudósítás. 2011-ben is szerencsém volt a legrangosabb etyeki borversenyen borbírálóként jelen lenni. Örömmel vettem részt a rangos zsüri munkájában. Az Etyeki Borút Egyesület szervezésében került sor az „Etyeki Borút Egyesület PRÉMIUM minősítésű bora” borversenyre. A versenyen az egyesülethez tartozó pincészetek legkiválóbb borai vettek részt. (részletek a címre kattintva)
Voltak már Önök a Dobloban? Még nem? Véletlenül sem? Hiszen az ilyen helyekre az ember csak úgy beesik, hogy aztán törzsasztala legyen évekre ott. Magába szippant az aurája, gyengéd félhomály, téglafalak, teáskanna lámpák, védett zegzugok. A Dobloba nem siet senki, és nem is késhetsz el, a hely megvár. Egyszer csak ott vagy, és kérsz egy jó pohár bort. Megáll az idő ott a bárpultnál, szöszmötöl, mint egy lusta szerető. Borbár és boráruda egyben, Popovics Dávid itt a tulaj és a hely szelleme egyben. Azon a bizonyos estén, a jobb sarokban, Csetvei Krisztina, Mórról. A bal sarokban Spiegelberg István, Somlóról. (részletek a címre kattintva)
A negyedik pincefesztivált tartották a felvidéki Kürtön. Nekünk a második volt, a tapasztalataink kiválóak, a méretek emberi léptékűek. Nincs még elhasználódva a rendezvény, megmaradt még az egyedisége, a barátságos helyi jellemzők. (részletek a címre kattintva)
A magyar pinot egy külön fejezet, külön történet. Egyedi karakter, és nem kell a franciákhoz hasonulnunk. Persze azért inkább az elegancia felé menjen az egyensúly. Izomból nem lehet pinot készíteni, nem szabad elereszteni a fajtát. A szüretet időben kell megtartani, az alkohol ne legyen az egekben, a savak ne égjenek ki, a hordóval is csínján kell bánni. Büszkék lehetünk a magyar pinot-ra… 
Lezajlottak már a 2011-es év bortúrái, sok helyen előfordultunk, emeltük poharunkat. Nehéz különbséget tenni, súlyozni, méricskélni, az ember mindig szép kortyokra emlékezik, és azokról persze szívesebben ír. Most azonban biztosan kijelenthetem, hogy az év kiemelkedő bortúrái közé tartozik a paksi bortúránk. Még jobb ha erről valaki más tudósít, ezúttal Bujdosó Katalin túratársunk, köszönjük az írást. Köszönjük a Fabro Borpince fantasztikus vendéglátását, mely felülmúlt minden várakozást. 
Egy esős, szeles délutánon a Prestige Reserve Club felé tartva belül napos jókedvvel néztem a Szepsy Istvánnal és a Lőrincz Gyurival való találkozás elé. Az előbbi bortermelő tavaly, míg az utóbbi ebben az évben nyerte el a Prestige Award-ot, melyet a legnagyobb presztízsű magyar borászatnak ítélt oda idén második alkalommal a bormédia képviselőiből és borszakértőkből álló zsűri. 
Pincéről pincére járunk, hol itt, hol ott lehelünk homályt a pohárba. Mindig valami visz minket, hajt, vonz az újabb élmények felé. Néha teszünk egy kis kanyart, és újra gondoljuk, újra kortyoljuk létünk eszenciáit. Bortúránkat Bölcskére vezettük, a Tolnai Borvidék egyik bástyájára. Régi ismerősként tértem vissza gyerekkorom vakációinak helyszínére. 
