2010. október 28. – Iványi Bianca és Nyulasi Gábriel
Ezt az írást ajánljuk Anginak, Barának, Miminek, Rékának, Daninak, és minden borangyalnak…
Biztos pompás idő leszen holnap, ragyogni fognak a bazaltorgonák, a szellemi lények játszanak majd rajtuk örömódákat a tanúhegy katedrálisában, mely koncertet az arrafelé járó vándorok simogató szellők formájában fogják érezni, és nem tudják majd, mitől mosolyognak önkéntelenül egymásra. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal indultam neki a badacsonyi Dugófesztiválnak, várva a kóstolókat, koncerteket és a kis magyar tengerérzést. Badacsony számomra régóta kultikus hely, szinte hazajárok a bazaltorgonák közé, Az ihatóbb Magyarországért első bortúráját is idevezettem.
Koraeste érkeztünk a helyszínre kétfős stábunkkal, a mindig lassan zötyögő fülledt vonaton egy 5 éves Balla Géza Prémium Kadarkával tettük izgalmassá az utazást. Épp csak akklimatizálódtunk a helyi viszonyokhoz, máris Popovits Dávid által prezentált Szürkebarát-kóstolóval nyitottunk. Való igaz, hogy látogatókban nem volt tolongás a borbemutatón sem, ám ez nem szegte kedvünket – családias légkörben vidáman kortyoltuk a sorjázó tételeket. Dávid kijelentésével megalapozta a kóstolót, mondván, ő nem nagyon kedveli a fajtát – be kell, hogy valljuk, ebből a sorból nekünk sem lett volna igazán a szívünk csücske a fajta. A mintegy 10 versenyzőből leginkább Laposáék 2008-as Istenmeredekjén készült Szürkebarátja emelkedett ki. A Laposa borok az expanziót követően is (egy tőkeinjekciónak köszönhetően óriási fejlesztésekbe kezdtek, a borturizmuson keresztül, a pincetechnológián át a szőlőterületekig) megbízható minőséget produkálnak. Természetesen már nem beszélhetünk igazán kézműves technológiáról, de ez a szürkebarátjuk is markáns savakkal, feszes testtel és bazaltos mineralitással áll a fogyasztó elé.
Említhetnénk még a sorból a Pannon Bormustra csúcskategóriás nedűjét, a Borbély pincészet késői szüretelésű édes Szürkebarátját, mely számomra az est győztese lett. Egy igazi édes bor, amelyben minden a helyén van, röviden: szép mézes harmónia. Takáts Eszter, majd a Maszkura és a tücsökraj dallamaira a fesztiválhelyszín közelében a kerestünk stábunkkal egy csillagvizsgáló helyet. Éjjel kihasználva az éppen felhőzetmentes égboltot, a mennyboltozat káprázatos, isteni fényjátékkal kedveskedett. A Kr. u. 36-ban először megfigyelt Perseidákat csodálhattuk meg teljes pompájukban. Szinte percenként figyelhettünk meg hullócsillagokat, halmozva a kívánságok sorát. Lelki szemeinkkel tudni véltük, hogy merre helyezkedik el a csillagkép legfényesebb égiteste, a Mirfak.
Eme varázsos esti csillagkép, tücsök- és borzsongással nehezítve, altatóul is hatott. De másnap is bornap! Sőt, ilyen elnevezéssel harangozták be a szervezők a pénteki programot, a régió legjobbjainak kóstolónapját, de erre gyúrva mi még egy korai hegytúrát is tettünk, a valóban keleti napfényben ragyogó bazalttornyok felé. Aeolus és szélhárfája rendben zengte is nekünk a szférák zenéjét, enyhítve a velünk együtt csúcs felé törő nap egyre perzselőbb hőjét. A mitológiai és mesebeli figurák végig a gerincről, a Rózsakőről és a bazaltboltozatokról tényleg tündérszép tájat varázsoltak elénk, alattunk terült el a hatalmas Badacsony szőlős lankáival, távolabb a csillogó tóval, mely párába készült már veszni előlünk. A levegő is fülledtebbé vált, mikorra visszaértünk az egykori Palackozóba: a helyi borkészítők már vártak nedűikkel, és valamivel több érdeklődővel, mint tegnap. A kiállító borászatok, a teljesség igénye nélkül: a már tegnap megismert és megkóstolt Borbély Pincészet, Laposa, Istvándy, Szeremley, a Csobánc Cooperation, szintén előző este kóstolt emlékezetes borral, és akikkel aznap ismerkedtünk behatóbban: Györgykovács Imre Somlóról és a 2Ha pincészet Szentgyörgy-hegyről.
Györgykovács Imre, a „Somló lelke” zseniális borait jól ismertük már, kicsi, alig 1 hektárnyi birtokán esszenciális sűrűségű nedűk teremnek, íz-intenzitásban, koncentráltságban és testességben, hosszúságban is. Kizárólag kézműves módon, nagyhordóban, spontánul erjeszti és érleli az ásványban gazdag történelmi somlai fajtákat (furmint, juhfark, hárslevelű, olaszrizling, tramini): szívélyes készségének és (fiatal hölgyvendégekkel huncut) kedvességének köszönhetően egy teljes kóstolót kaptunk belőlük, hogy kiszáradt torkunkat a cseppbe zárt nap sugarai nedvesítsék, melengessék és hűtsék egyszerre. A kényeztetésnek az elsőre frissítő savak vetettek véget, erős késztetést okozva az ebédelésre, ami még váratott magára.
A 2Ha szintén csöppnyi termőhelyén erőteljes nedűket készítő borász, Török Csaba, régi jó ismerősünk is teljes kóstolót prezentált. Most is jól esett a fehérek után különlegesen finom Cabernet franc-ját ízlelgetni, melyet petit verdot és sangiovese grosso fűszerez, majd a maga teljességében forgatgatni magunkban a sangiovese-t, mely Tabunello fantázianéven több évjáratot produkált kiválóan a sárkány hegyén. A nap első boraival a szomszédos tanúhegyek örvendeztettek meg, de követelőző gyomrunk kielégítése és egy frissítő fürdés után (a hőség erősbödött, visszafelé a hegynek fel térdig jártunk már a dunsztban) mégiscsak illőnek éreztük már a badacsonyi hegy levét inni délután, köszönhetően Laposáék vendégszeretetének. Badacsonyi pincészetükben jártunk már, a tegnapi kóstolón kiemelkedő szürkebarát után aznap ropogós rizlingjeikkel hűsítettük magunkat.
A fullasztó hőséget pedig az estébe robbanó vihar hűsítette, nem is kicsit, hatalmas szelet és jégverést zúdítva a belső térbe menekülő, eleve nem nagyszámú vendégseregnek, melynek további tagjait bizonyára aznap estére el is riasztotta a förgeteg. Pedig a pénteki este Etyeki Kúria-kóstolója Matolcsy Sárával mindig kihagyhatatlan program, a több órás, teljes odaadással abszolvált kóstolón mindent megtudhattunk nemcsak a tételekről, hanem az aktuális koncepció- és arculatváltásról, melynek keretében hat borra szűkítették a szortimentet.
A jó kis etyeki savakban, hozzáillő testben, gyümölcsben gazdag nedűk ismerősnek hatottak itt, Badacsonyban, az üdébb, frissebb tételektől (White, azaz királyleányka és szürkebarát házasítás; Sauvignon blanc) a testesebb, krémesebb Chardonnay-n át a tartalmas rosé- (pinot) és vörösborokig (Red: pinot és merlot). Sajnos a legendásan bájos kúria-pinot kimaradt, a sortimentből. Pinot helyett lecsaptunk a kínálkozó alkalomra, és Sára vezetésével, az ő autójával tettük meg a hazautat. Az egyre tomboló förgetegben (mely a kevés, de lankadatlan koncertező borrajongót a fülledt belső térbe űzte a Major, majd Tóth Vera és zenekara hangjaira csápolni), mint kiderült, sofőr és utasai számára is „életmentő” volt a közös utazás. A félelmetesen csapkodó tüzes ménkű közepette, az autó biztonságosnak ható menedékében, az Etyeki Kúria tulajdonosával Pestig elbeszélgetve élveztük a társaságot és a tegnapi, csillagparádés este után most a teljes horizontot betöltő, páratlan villámparádét, egy ismét káprázatos, isteni fényjátékot. Köszönjük, Sára! Köszönjük, Mindenható!
Lehet fanyalogni a kevés látogatón, keresni az okokat, az esetleges felelősöket. Elmerengeni, hogy vajon miért is esett úgy, hogy az első fesztivált elkerülte a tömeg, és szembeállítani egy jobban beharangozott helyi rendezvénnyel – ahogyan ezt az egyik kollégánk is tette. Mi nem ezt az utat választjuk, és nem temetjük a borkultúrát, ha néha egy rendezvény és közönsége nem találja meg egymást. Utóvégre a 2010-es esztendő a fesztiválok éve, és mint ilyen, igen sűrű és változatos programmal rendelkezik. Enyhén talán túl is szaporodtunk borkulturális programokban idén, és szívünknek bizony minden rendezvény kedves – de valljuk be, nem sikerülhet minden tökéletesen. A rendezők okulva a tapasztalatokból, levonva tanulságokat, majd másképp készülnek – ezúton is köszönjük a meghívást a fesztiválra! Jövőre, reméljük, újra megpróbálhatjuk benépesíteni borkortyolókkal a Dugófesztivál színvonalas rendezvényeit!
