2012. április 24. – szöveg:Gonda György, fotó: Nyulasi Gábriel
Április 18-án „sajtóbemutatót” tartott hat szekszárdi borász, egyfajta Fuxli egyesülés létrejöttét és a szekszárdi siller nagyságát hirdetni. Ritkaságszámba menő hibátlan rendezvény volt kiváló helyszínen, professzionális rendezés, jó zene, finom italok és nagyszerű falatkák. Napsütötte délután a Vár aljában, a Várfok Galériában, ahol Szirtes János és feLugossy László provokatív, elgondolkodtató művei adtak ellenpólust a narancs különféle árnyalataiban pózoló palackoknak, és sillereknek.
Elsőként Szalóky Károly, a galéria tulajdonosa köszöntött mindenkit és adta át a szót Csizmadia András borszakértőnek (azt hiszem őt mindenki ismeri), aki pár percben mesélt a sillerről. A siller kb. 300 éve létezik Magyarországon, s mindig a napi ivóbornak használták, akár vízezve is. Sajnos az utóbbi évtizedekben eltűnt a magyar piacról, a borozók edényeiből. A 90-es évektől pedig átvette a helyét egy bevándorló a rosé. Ideje lenne ezt a borfajtát visszahozni a köztudatba és nagyobb mennyiségben inni. Amellett, hogy jól partner egész nap, kiváló gasztronómiai ereje is van.
Kitölt egy igen nagy lyukat, ahol a vörös sok, a fehér már nem jó, jöhet a siller. A még mindig igen népszerű pörkölt alapú fogásokhoz pedig tökéletes. Ezt a bort a színe alapján nevezték el a szekszárdi svábok Fuschli-nak, Rókácskának. Mivel az írásmódja sem egyszerű, hát még kimondani, esett a választás az X-es változatra. A fajta felkarolásának ötletgazdája a Heimann család volt, aminek jogán Heimann Zoltán is köszöntött mindenkit és mutatta be az egyelőre hat tagú, de teljesen nyitott egyesülés tagjait. Név szerint: Eszterbauer Borászat, Heimann Családi Birtok, Merfelsz Pince, Németh János Pincészet, Pósta Borház és a Sebestyén Pince.A csatlakozáshoz egy jóívású és hiteles siller elkészítését kell megfogadni célként.
Ehhez pár ökölszabályt kell betartania, a bor gerincét (80 %-ot) magyar fajtának kell adnia. Ez a borvidéken a kékfrankos és kadarka. 12-48 órás hidegáztatás és almasavbontás javasolt, és persze a legfontosabb a rókaszín elérése. S ami részemről üdvözlendő a max. 13% alkoholtartalom megengedett.
Ahhoz, hogy egész legyen egy kóstoló kell még zene, amit Nagymarossy tanárúr és baráti biztosítottak bordalok és sárközi nóták segítségével. A harapnivaló, ami a borászok által a borokhoz komponált és készített kolbász volt. A kolbászkészítésről egy kedves „dokumentum” film is készült, aminek premierje is megtörtént. Emellett elmaradhatatlan sajtok is voltak Szekszárdról. A vendéglátást a 21, a Pest-Buda és a Pierrot éttermek adták. Köszönet mindenkinek.
Miről ismerszik meg a Fuxli?
Legelőször is az egységes megjelenésről. Narancsszínű csavaros kupak, és kapszula, fehér címke, egységes FUXLI felírat, egyforma hátcímke. Ami eltér az analitikai adatok, a borászat neve, és a mindegyik címkén szereplő, de eltérő rókarajz. Nagyon aranyos rókák. Eszterbaueréknak és Németh Jánosnak kettő is jutott. Az előbbi szerelmespár, Jánosnál mamaróka és kölyke. Merfelsz Gáborén a róka mellette egy alak is van, aki szerintem a Mátyás királynak öltözött borász. A Pósta címkén egy bolondos róka van lopóval, Sebestyén Csabinál pedig kissé huncutra vette a figurát. Heimanéknál mintha egy kicsit már mámoros lenne.
Pár gondolat a borokról. A narancs és a piros bogyós gyümölcsök különböző árnyalataiban játszanak az összetételtől és az áztatás idejétől függően, de hasonló jókedvű, üde színek. A borok kékfrankos és kadarka házasításai, esetleg kiegészítve egy kis merlot-val, viszont Eszterbauer Fuxli tiszta kadarka. A szerkezet és az ízvilág persze igen hasonló, kellemes üdítő savak, kevés tannin, közepes test, hosszú málna, meggy. Önmagában is nagyszerűen fogyasztható, de fröccsnek is kiváló. Igazi önmagát itató bor, nagy élvezeti értékkel.
A végigkóstolva az összes tételt, összekóstolva a falatokkal azt gondolom, hogy igenis megvan a helye ennek a bornak. Remélem, hogy mielőbb sokan megismerik, megkedvelik és ezt választják a sokszor jellegtelen, alacsony beltartalmi értékkel bíró rosék helyett.
