2009. március 2.
Harmadszor rendezték meg az Egri Borok Gáláját a Magyar Tudományos Akadémián. Pompás borok, csodálatos környezetben… “A Bor csak szeretni tud!” – ez volt az egyik mottója Kaló Imre borász megnyitóbeszédének.
Közel hetven bor várt az érdeklődőkre a tucatnyinál is több asztalnál. Az Egri borvidékért alapítvány kuratóriuma által kiválasztott borászok közül sokan személyesen válaszoltak a borrajongók kérdéseire.
Egy pillanatra sikerült csak megállítanom Juhászné Varga Esztert, a kuratórium egyik tagját, a rendezvény egyik fáradhatatlan motorját. Kérdésemre elmondta, hogy legalább annyira sikeresnek ítéli meg a rendezvényt, mint az előzőeket. Nagyon kedvező tendenciának tartja, hogy a látogatók számának növekedésével egyre több nem szakmabéli borrajongó is felkeresi a rendezvényt.
Néhány fehérbor élmény után, a vörösökre is sor került, hiszen Egerben a török idők óta mégiscsak a kékszőlők uralma tart. Bár jó borbarátom sajnos antitanninista, ezt a fogyatékosságát a csapat többi tagja bőven behozta.
A Kőporos pincészet ifjú Syrah tőkéi ígéretes nedűt produkáltak, a 2006-os évjárat a Prémium kategóriába került. A Borászat minden évben Vörös és Fekete jelöléssel illeti a kimagasló minőséget. Jó ivású bor, lágyan siklanak benne a tanninok, a 2001-es telepítésű ültetvény még sokra hivatott.
A Bolyki pincészet asztala nemcsak kecses Szépségével hívta fel a figyelmet magára, aki szerény mosollyal töltögette fáradhatatlanul a szomjazóknak a borokat. A Pincészet fehérekben és vörösökben is nagyon jó teljesítményt nyújtott. A Bikavér asztalon található 2006-os születésű boritaluk egy igazi klasszis bikavér, egyszerűen mindene ott van a helyén. Kaló Imre mester 2007-es Turánja egy érdekes tanulmány. A 2x-es kereszteződésen átment, 1965-ben kitalált fajta eleinte festőszőlőként működött közre. Fűszeres illata többet ígér a fogyasztónak, mint maga a korty, egy kicsit meg is osztotta a társaságot.
Az utolsó két órában tanninoktól száraz torkunkat már sajnos vízzel nem tudtuk öblögetni (elfogyott), a borászok pultjában szerencsére lapult még az éltető nedűből. Édesekkel zártunk, hogy a repertoár teljes legyen. Ebben a műfajban bebizonyította Eger, hogy a jó botrytis nemcsak Tokaj sajátja.
Este 7 óra felé már csak néhány asztal tartott ki, ott viszont fürtökben lógtak a borosztó kezeken. A társaságból mindenki megtalálta a maga kedvencét, torok nem maradt szárazon. „Minden borvidéknek gálát az Akadémiára!” – adtuk ki a jelszót. Bizony még sok borvidék vehetne példát erről az impozáns seregszemléről!
Nyulasi Gábriel
