Rosalia Borpiknik 2026 – egy nap a borok, találkozások és emlékek között a Városligetben
Jánosházi Eszter írása
A Rosalia Borpikniken először jártam idén, afféle „első bálozóként”
Ezen a forró nyári vasárnapon igencsak elgondolkodtam, elinduljak-e egyáltalán. A nap végén viszont biztosan állíthatom: megérte. Új, izgalmas tételeket kóstolhattam, és közben egy kicsit bejárhattam Magyarország borvidékeit anélkül, hogy elhagytam volna a Városligetet. (Szerk.: Sokszor írtunk már a Rosaliáról, egyik ilyen élménybeszámolónk: katt ide!)
Rosalia a Vinagorán
A napot a VinAgora standjánál kezdtem, ahol brazil pezsgővel kínáltak. Kóstoljuk meg! Erről a tételről az Ilha Grande szigetén eltöltött néhány nap jutott eszembe – valljuk be –, ott jobban is esett volna a szénsavas, friss, citrusos nedű, a tenger hullámait hallgatva. Ez a korty egyből megadta a fesztivál hangulatát, bár nem volt elég hideg, ami picit illúzióromboló volt.
Medveálom Villányból
Elsőként Maczkó Róbert Pincészetének standjába botlottam. Roséfesztivál – folytassuk egy kellemes villányi roséval. A Medveálom Rosé Cuvée kóstolása közben eszembe jutottak a régi villányi borásztalálkozók és azok az évek, amikor fiatalok, felszabadultak voltunk, és a dolgok sokkal spontánabb módon történtek, mint manapság.
Egy pillanatra azon kaptam magam, hogy elgondolkodom: hogyan telhetett el ilyen gyorsan közel harminc év? A bornak van egy olyan tulajdonsága, hogy kellemes emlékeket is előhív.
Badacsony, ahol megáll az ember
A villányi rosé után a Borbély Családi Pincészet 2022-es Kéknyelű Selection bora következett. Ez volt az a tétel, amely mellett tényleg megálltam egy kicsit. Ez a bor figyelmet igényelt. Szeretem a kéknyelűt, de ez különösen szép tétel volt: ásványos karakter, fehér őszibarackos illatok, ízében vaníliás, mézes és szinte aszalt gyümölcsös jegyek. Egy badacsonyi vízió. Ilyenkor érzi az ember, hogy egy bor nemcsak ital, hanem egy táj története is. Borbély Tamással készült podcastünkért: katt ide!
Újra Villány – új felfedezés Villánykövesdről
A Mikeházi Pincészetnél Takács Kata borász és tulajdonos fogadta a látogatókat. Kifejezetten jólesett a közvetlen beszélgetés, mert az ilyen találkozások teszik igazán személyessé a fesztiválokat. A Kékfrankos roséjuk nekem különösen tetszett: könnyed, enyhén silleres hangulatú, ízében, színében és illatában is az érett málna dominált. Nagyon jól iható bor, nekem ez inkább tisztán működik, mint fröccsként. A Zweigelt Rosé már komolyabb, férfiasabb karaktert mutatott – ahogy a borászok is mondták nekem –, de ez is tetszett. Ennek ellenére én maradok a 2024-es Kékfrankos Rosénál. Az alkoholtartalma picit magasabb, mint egy átlagos roséé (14%), de ennél a bornál ez teljesen harmonikus. Ugyanitt nagyon tetszett a villányi Rosé Secco is.
Ribizli minden mennyiségben
A Lajos Király Manufaktúra standjánál teljesen más világba csöppentem. A ribizliborok és a 100%-os ribizlivelőből készült piros ribizlipálinka – amely Magyarországon egyedülálló – különleges színfoltot jelentettek a sok szőlőbor között. Király Dávid borásszal beszélgetve szóba került a Verpeléthez közeli Egerszalók és az a régi kis forrás is, ahol a közös barátokkal eltöltött esték és fürdőzések kellemes emlékként éledtek újra. A környék azóta teljesen kiépült, a régi hely már szinte csak az emlékeinkben él. Megint azt éreztem, hogy a borfesztiválok valójában nemcsak a kóstolásról szólnak, hanem az emberekről és a történetekről is. Király Dáviddal készült podcastünkért: katt ide!
Annyira megtetszett a piros ribizliszörp, hogy egy üveggel haza is vittem. Később tudtam meg, hogy ezüstérmes lett egy kézműves versenyen. Nem okozott meglepetést. Koccintottunk még egyet a különleges pálinkával a borásszal, aztán indultam tovább.
Egy fröccs és egy történet
A nagy melegben és a pálinka után a Gazdag Pincénél megállni egy jó hideg roséfröccsre igazi felüdülést jelentett. Itt figyeltem fel a pincészet különleges címkéire, amelyek történetét a borász büszkén mesélte el nekem.Az ujjlenyomatos grafika elsőre is érdekes volt, de amikor meghallottam a mögötte lévő történetet – hogy az apa adja át a fiának a szakmát és a családi örökséget –, rögtön más szemmel néztem a palackokra.
Az ilyen apró részletek sokszor többet mondanak egy pincészetről, mint bármilyen reklámszöveg.
Tokaji szerencse
A Harsányi Pincészet 2024-es Ciróka Furmintját már korábban is kóstoltam Az ihatóbb Magyarországért által szervezett Bormozin, ezért kíváncsi voltam, most milyen benyomást tesz. Nem csalódtam.
A standnál egy játékot is kitaláltak: ha két azonos számot dobott a látogató, kedvezményt kapott. Dobtam két négyest. Természetesen örültem a kedvezménynek, de legalább ennyire annak is, hogy sikerült elsőre összejönnie. Jó hangulatú pillanat volt, amely ugyanúgy megmarad bennem, mint maga a bor élménye.
A nap vége Villányban
A nap végén ismét Villányhoz tértem vissza. A Maczkó Pincészet 2017-es Merlot-ja méltó lezárása volt a kóstolásoknak. Különleges érzés volt tudni, hogy ez a tőkék első terméséből készült bor. Ugyaninnen egy Sauvignon Blanc is bekerült a táskába, hogy az élményekből otthonra is jusson egy kevés.
Rosalia lecsengés
A Rosalia számomra nem egyszerű borfesztivál volt.
Inkább egy olyan nap, ahol borok, emberek, történetek és régi emlékek találkoztak.Villány, Badacsony, Tokaj, Verpelét és a Balaton-felvidék néhány óra alatt került egymás mellé. A nap végén nem a borok száma maradt meg bennem, hanem az az érzés, hogy minden pohár mögött egy történet, minden történet mögött pedig egy ember áll.
(Ha tetszett a cikkünk, és érdekelnek a magyar borok, sörök, pálinkák, koktélok (#italok) alkalmanként gasztronómiával, (#ételek) és mindenféle kapcsolódással (#kultúra) és nemzetközi kitekintéssel és szeretnél értesülni további hírekről, eseményekről, játékokról, egyedi beszámolókról, akkor csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért közösségéhez (vagyis lájkolj minket) a facebookon: ide klikkelve! )
