Húsmentes Borvacsorák – Harmónia ételek, borok és emberek között

2014. február 11. – Nyulasi Gábriel István

Borvacsora hús nélkül? Na ne, ez abszurdum! Répára nem lehet bort inni! Ahhoz jó zsíros ételek kellenek! – hangzanak el a húsimádók zengzetes, elcsépelt érvei. Fújják ezt teljes meggyőződéssel, és számukra nincs élet a halott állatok zaftos darabjai nélkül. Nyitottság kérem, nem kell mindig a hússzelet, pörkölt és egyebek társasága. A Húsmentes Borvacsorák szervezői nem szándékoznak vegetáriánusokat faragni a résztvevőkből, hanem mutatnak valami mást, és örömmel teszik, így a vendég örömmel eszik. Ha szereted a kellemes társaságot, és a jó borokat és a finom ételeket ott a helyed!

Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!

Filozófia

Szóval nem térítenek, nem megrögzött, vallási fanatizmussal spékelt vegákról van szó, akik hosszan ecsetelnék a húsról való leszokásnak az előnyeit. Szabadon választhatsz, eljössz és élvezed az ízeket, nincs megkötés, és kreatív vidámság van. Örömfőzés és örömborozás, mindössze egy különlegesség, hogy nem használnak húst az ételekhez. A lényeg, hogy a vendégek élményekkel telítve távozzanak a vacsoráról. Nemcsak az ételről-italról szól egy ilyen alkalom, hanem a közösségről is. A vendégek kérdeznek az ételekről borokról, a házigazdák válaszolnak, és megindul a kommunikáció az asztaltársaságban. Az asztaltól felállva már-már barátként búcsúzik az ember a társaságtól.

Találkozások

Baráti főzőcskének indult, aztán projekt lett belőle. Méghozzá húsmentes és borvacsora egy lakásétteremben Pesten. Három huszon-harmincas fiatal találkozásából megszületett az élő, vibráló, működő koncepció. A hangulat áradóan jó, a méretek még pont a családias, barátságos 8-10fő vendég. Eszter, Gyöngyvér és Mátyás, ők azok, akik a Szent István krt. 10-es szám alá most már szinte heti rendszerességgel szállítják a lakáséttermi körülmények között üzemelő Húsmentes Borvacsorákat. Lelkesek és izgatottak, és felkészültek, a lányok készítik az ételeket, Mátyás pedig hozza a borokat, párosítja őket az ételekhez. Gyöngyvér Skandináviában kuktáskodott egy étteremben, Eszter pedig csak úgy beleszeretett az ételkészítésbe. Nem véletlen a hangsúly a harmonikus bor és étel illeszkedésen, hiszen Mátyásunk egy neves pesti étteremben gyakorlott sommelierként nap, mint nap ott áll a vendéglátás frontján.

A 14.
Az első vacsorák még kisebb garzonban voltak megrendezve 5-6 főnek, és a borokat a vendégek hozták. Mára egy igényes lakásétteremnek kiválóan alkalmas helyszínen, saját borokkal párosítják az ételeket. Több körös egyeztetés után, mivel a borvacsorák hamar betelnek (8-10 fő a maximális létszám) kerültem be a 14. alkalomra.

Oldott légkörben

A vacsorák általában pontban 18órakor kezdődnek és társaságtól függően 22-23óráig tartanak. Éhesen, szomjasan nem marad senki, körülbelül óránként jönnek a fogások szépen sorban. Így volt ez a 14. Húsmentes Borvacsorán is. A társaságban voltak cégvezetők, jogászok, banktisztviselők, és mindenféle végzettségű és foglalkozású emberkék. Mindegy honnan jöttél, a lényeg, hogy fedezd fel és élvezd a harmóniát.

Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
Furmintolás

Az Előétel 1-es variációjában ízletesek voltak a gombafejek, kellő érzékkel sütve, nem elázva, de mégsem kiszikkasztva. Tobzódtak az erdei gyümölcsök, a bor ennek ellenére egy fehér volt méghozzá a nehéz 2010-es évjáratból. Acélos furmint a Royal Pincészettől volt a poharunkban, még kóstoltam a bort siheder korában tartályból. Akkor jóval ridegebb volt a savkészlet, azóta szinte barátságossá nemesült a palackban. Ásványok, almás-körtés palackérettség. Jóivású a bor, most kell meginni. Volt kéksajt és brindza a fogásban, ezekhez jól passzolt a bor, de az összképben már más volt a helyzet. Az étellel picit bicegett az egyensúly, talán a gyümölcsök savai már túl nagy falatnak bizonyultak a borunknak.

Sej Rukkola!

Ami hiányzott az első körben, az teljesült a második esetben. Bujdosóék Csomó fantázianévre hallgató Sauvignon Blanc-ja úgy simult össze a fogással, mint egy frissen összemelegedett párocska. Szinte megbonthatatlan egységet alkottak, vibrált az egyensúly. Új-zélandi stílusú bővérű bort sikerült a Balaton mellett alkotni, volt vágott fű, trópusi mix, érettség, játékos savak, kesernye, némi bubi (szénsav). Az ételben volt rukkola, tökmagolaj, spenót, articsóka a borral ezek a részek jegyben jártak. Igen, ekkor éreztük először, hogy jó helyre, sőt hazaérkeztünk vacsorázni. Összhang, és ez az összhang a vendégek között is kezdett kibontakozni.

Mangós-kókuszkusz

Az első Főétel komplex fogás volt, több réteggel, bónusz, választható chutney-val. A chutney, mint kuriózum szerepelt a tányéron, érdekes kirándulás volt, édes, savanyás, erős ízével kilógott kissé. A borunk Ráspi Kékfrankos friss 2013-as rozéja volt, mely elegáns és sápadt arcát mutatta. Ez a bor tényleg gyorsan készülhetett, minimális színt vett fel a bogyókból, visszafogott és tartózkodó volt. A kókuszos kusz-kusz és a mangós gombás szósz sem voltak túl harsányak, így elvoltak egymással, és velünk élve az ízlelőbimbókon.

Célban a Cékla

4. kör, második Főétel. A Batyu, a Nagy Csomag benne minden földi jóval. Cékla! Cékla, Hölgyeim és Uraim! Ez a lenézett, bíboros gyökér, melyet arrébb löknek savanyítva az emberek. Pedig milyen jó nyersen, párolva és sütve is mindenféle ételben. Bevallom, én nagy céklarajongó vagyok, és mindenkit rávezetnék a cékla ízére. Céklázni menő! Nyersen kóstolva a különböző példányokat három fő vonulat sejlett fel előttem: az édes, a kesernyés, a földes. Ezeknek különböző variációit foghatja ki a vásárló a zöldségesnél, és nagy előny, a cékla soha nem pudvásodik vagy fásul el és ritkán támadják meg kártevők. Tehát Céklára fel!

Ezután a cékla-himnusz után térjünk vissza a Batyuhoz. Szépen megsült, kiváló összhangot ért el a borunkkal, az egri kékfrankossal, mely nem egy kispályás darab volt. Kovács Nimródék 2007-ben szüretelték, 7 éves a bor és még mindig szépen mutat gyümölcsös jegyeket. Még a 10 évet is megajánljuk neki, markáns savgerinc, meggyes, érett cseresznyés, szedres tobzódás és fűszeres, poros leginkább feketebors. Szép darab, és úgy vezeti az ételt, becézgeti nekünk pompás összhangban, ahogy kell. A Batyuban ott van a fokhagymás spenóttal és kecskesajttal a töltelék a környéken sertepertél még némi áfonya. Kis dió, epres balzsamecet még a szélére, combos páros az est egyik ász étele és hozzá a csúcsbor.

„Ez fekszik, mint cica a kanyarban…”

Ezután a jött a hab a tortán, a desszert, édességes, habos. Kis tortácska ízes hab van az ő tetején, sajtból, sütőtökből készült a teste. A bor édes szamorodni, Satöbbi névre hallgató a Dobogó Pincészettől (2007), botritys, sárgabarack aszalva, puha kövek, cukorka. Itt szikrázik a párosítás, önmagukban nem alkotnak kiemelkedő élvezetet. Ám a sütire ráeresztve a bort fantasztikusan megdobják egymást, és tényleg nagyon ül ez a fogás. Valóban feküdt, mint cica a kanyarban, ahogy azt az egyik vacsoravendég találóan megjegyezte.

Nincs hús, de mégis telítődik a vendég a Húsmentes Borvacsorán, viszont megvan az előny az emésztésnél. A borok rásegítenek, és mivel nincs zsír és egyéb nehézség, egész könnyű a szervezetnek a feldolgozás. Persze ahány szervrendszer annyi szokás… A vendégek hangulata, a rezgések, azok is emelkedtek, hiába a közvetlenség lehetősége nagy előnye egy lakásétteremnek. Ezt az előnyt ki is használják a szervezőink, akik már készülnek a következő Húsmentes Borvacsorára. Ha időben jelentkezel valamelyikre talán Te is beférsz…