2013. augusztus 2. – Nyulasi Gábriel István
Nyáron sosem könnyű a rendezvények szervezése, a meleg, a szabadságolások meg minden… Jó persze a Sound, a Sziget és hasonszőrű fesztiválok csurig telnek, de itt nem erről van szó. Egy bortúra megtöltése emberekkel, húsvér borrajongókkal, kezdőkkel és/vagy haladókkal nem egyszerű. Cegléd nincs messze és hozzám közel állnak a Kökény és Fia Családi borászat borai. Ezt úgy gondoltam, hogy illik már megmutatni másoknak is. Egy négy évvel ezelőtti tavaszon kezdődött a barátkozás a Pest-megyei borok versenyén. Aztán egy ugrás az időben és térben máris ott ülünk a lovas kocsin, úton a Kökény birtok felé…
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
Lovas kocsi, igazán historikus közlekedési eszköz, olyan vidéki íz, a robbanómotor előtti korszakba visszanézés. Ha tehetném biztos gyakrabban lovacskáznék, a városban ritkán adatik meg ez a lehetőség. A vonatozás után, a valóban tikkasztó hőségben a két lóerős szekérre felkapaszkodni, élvezni a vágta huzatát, na ezek a megfizethetetlen élmények.
Térjünk vissza a vasútra, mert ott is történt néhány fontos momentum. Nyugatiból indult a kis csapat a bortúrára. Útközben felpattintottunk néhány palackot többek között a megújuló Podmaniczky Pincészet két borát kortyoltuk, köszönjük ezúton is a felajánlást.
Podmanczky Szóládi Cabernet Sauvignon rozé 2012 – Nem a kispályás rozék közé tartozik, alkoholban is 13 felett van, a szüreti időpont is magyarázza a dolgot: október 5. Ekkor már bizony nem az a rozéérlelő időjárás van. Nehezebb a stílus, bár acélban érlelődött lassan nyílik az illat, érett málna, szamóca pilinckázik. Van benne kraft, ott a sav is, lehet, hogy még kibír egy ráadás tavaszt. Fiatal a szőlő 2000-es telepítés. Podmaniczky Kőröshegyi Chardonnay 2012 – Jó Chardonnay, könnyed és fajsúlyos egyben. Kerekíti a cukorka, 3,6g/l, majdnem 6-os sav, gömbölyded a borocska, jó svájdájú. Reduktív műfajhoz képes sokkal masszívabb a történet.
Szóval ott voltam a bakon a hajtóval, a többiek meg hátrébb a kocsin. Két lóerős cabrio, csak úgy süvített a forró szél a fülünk mellett, ahogy végig kaptattunk a kisvárosban. A Kökény birtok képekről is szép látvány, de élőben még impozánsabb, nem véletlenül büszke a gazda. A saját erejéből, a borból lett naggyá a vállalkozás, meg némi meggyből melynek éppen az érkezésünkkor zajlik az átvétele. (házi meggyszörpöt is készítenek)
Házigazdánkat, Kökény Benőt messziről egy morózus embernek nézhetnénk, de közelről és a borról beszélgetve mosolyra derül az arca, és lelkesen magyaráz. Szépek az eredmények ez nem vitás, 1986 (az állami gazdaság ideje) óta nagy utat tettek meg, mind anyagi, mind szellemi síkon. A borsort egy gyöngyöző bor nyitotta meg, gyorsan felhörpintettük a forróságban (Kékfrankos 2012-es). Zöldveltelini jött a sorban majd Chardonnay mindkettő friss jóivású bor 2012-ből. A Cserszeginél (2012) muszáj megállni egy picit, szép elegáns darab, nem az „illattal dózeroló”. Hidratálni kellett, egy szikvizes palack ki is ürült mellettem…
A pincészetről
„Őseink között nem voltak borászok. A domboldal, ahol szőlőink teremnek, ismeretlen a híres termőhelyekhez képest. Valaki azt kérdezhetné, mit akartok ti, hiszen annyi nagy múltú borvidék és nagyszerű borász van ebben az országban. Szerencsére mi sohasem tesszük fel magunknak ezt a kérdést, mint ahogy népünk történelme során sok híres és ismeretlen újítani, tenni akaró embert sem gátolnak ilyenfajta gondolatok.
A háború előtt Cegléden jobbára minden gazdának volt szőlője, a család a háború után három kishold szőlőt művelt. Az 1950-es években aztán a szántókkal együtt a szőlőt is elvették és ezzel, jó időre be is fejeződött a szőlővel való foglalkozás. Aztán 1986-ban a sors úgy hozta, hogy Én és a szőlő újra találkoztunk.
Szőlőink a Gödöllői Dombság Déli lankáin meszes löszös talajokon Cegléd és Ceglédbercel legkiválóbb dűlőiben (Fischer Part, Aranyhegy…) találhatóak. A remek adottságú termőhelynek köszönhetően az ültetvények minden évjáratban kiváló alapanyagot biztosítanak a borkészítéshez.” – kokenyesfia.hu
Kis ugrást tettünk felfelé a komplexitásban, Ré kereső 2009-ből, behízelgő illattal, és igazán harmonikus és réteges a Cserszegi és Chardonnay házassága (60/40%) Vinagora Ezüst (2010) Jól tartja magát a bor, van még ideje hátra. Ezután picit visszaléptünk, egy 2012-es Rajnai Rizling érkezett poharunkban, a 2011-es nagy kedvencünk volt, már ezen a friss palackozáson is érződik az ásványosság, a test, csak még érnie kell, hogy megmutassa magát az igazi valójában. Közben bejártuk a pincét, a tartályoktól a hordós érlelő térig és a most hangtechnikát kapott, Rékereső teremben is rácsodálkoztunk a művészi multifunkcionális kialakításra. (Rékereső termünkbe hang- és vetítéstechnika került beépítésre. A 230 cm széles, 16:10 vetítővászon, a Mitsubishi projektor, blue ray lejátszó, HDMI-, VGA csatlakozással, vezeték nélküli mikrofonok díjmentesen állnak vendégeink rendelkezésére.) kokenyesfia.hu
Vissza a Fischer partra, tehát egy Fischer parti rozé 2012, egy mondat róla, nem is kell több: igazi rozé! Bárhol, bármikor!
Azoknak szólt a következő tétel, akik szeretik a könnyed vörösborokat, amelyek azért mégis tartalmasak és gyümölcsösek, nem a tannin bombázók, hanem a filigrán vonalakból rétegződnek. (Ugyanakkor könnyen érthető és tiszta, és az elsődleges aromák sem tűntek el belőle.) Nekik való az arányos 2009-es Fischer cuveé vörösbor. Fischer-Part dűlőben termett Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Zweigelt szőlőfajtákból készítették. Hogy kerek legyen a történet az Exidius-szal zártunk a 2007-es évjáratból, ő késői szüretelésű édes rajnai rizling. Mindenki úgy érezte, (mégha nem is tudott róla) hogy megvan Ré. Megújult az életünk a Fischer part tövében, a pince által készített házi pogácsa (jó lenne a receptjét megkaparintani) is jól sikerült, és a bortúra is. Jövünk máskor is! – intettünk búcsút a birtoknak…
(Ha tetszett a post, csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért vidám közösségéhez a facebookon ITT )
