Bezárt talán örökre a VinoPiano Borbár, erről és sok minden másról beszélgettünk Vajas Balázzsal, a borbár tulajdonosával, szellemi atyjával…
Vajas Balázs, Londonból, Budára, Pestre majd a Balatonra
Vajas Balázs, aki chef-ként kezdte pályafutását Londonban, majd magyar borászatokkal dolgozott 10 éven át a VinoPiano Borbárban a magyar borkultúrát támogatva és közben kiépítette a Pancs Bolt és Piac kézműves termelői brandet. Jelenleg a Balaton mellett él és a Három Majom Bisztrót fejleszti nap mint nap egyéb projektjei mellett.
Vajas Balázzsal már hosszú évek óta dolgozunk együtt a Fővárosban, főleg boros vonalon működött a kapcsolat Az ihatóbb Magyarországért és a VinoPiano-Borbár között. 2022. októberében sajnos bezárt a borbár úgy tűnik örökre. Vele beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről…
Az ihatóbb Magyarországért írása (Ny. G. I.)
A jelen a Három majom
–Mi újság van a Három Majomban? Tudjuk, hogy a balatoni életed főmotívuma most ez a vendéglátóhely…
-A Három Majom nagyon izgalmas kihívás nekem, hiszen már régen nem csinálhattam konyhát, éttermet. Az Élesztőházban a borbárnak nem lehetett melegkonyhája, bár számos rendezvényre főztem és a Kristóf Konyháját is építettem egy darabig ennek ellenére azt éreztem, hogy leporolnám a kötényemet. A Három Majom 2021 decembere óta üzemel, én júniusban csöppentem bele.
Talán a legnagyobb kihívás, hogy a „Három Majom” csapatban tudjon dolgozni és egymást támogatva épülni, közös célokat megfogalmazni. Erre sok energiát próbálok fordítani. Tudtam szakmai sikereket elérni a csapattal rövidtávon, de még nagyon sok a munka. Rendszereket építünk, folyamatosan fejlesztünk, képezzük magunkat, emellett a szakmai elvárásoknak is próbálunk megfelelni és erre a csapatot felkészíteni.
Szerencsére egy nagyon jó alapokra építkezhetek, hiszen a két társam mindenben támogat. Teplán Zsolt és Csali Balázs olyan helyet alapozott meg, amely bárhol megállná a helyét a világban. Nem titkolt célunk, hogy tovább építsük a Három Majom Bisztrót és nyissunk további helyeket is. Természetesen az itthoni helyzet elképesztő nehézségeket gördít elénk, mégis amikor egy kis levegőhöz jutunk próbálunk előre tekinteni. „Szeretem” projekt viszont keresem még a helyem benne, amiben hosszútávra berendezkedhetek.
A VinoPiano megszűnt
–Az októberben bezárt VinoPiano Borbár most már teljesen megszűnt jogilag is? Hiszen volt, hogy feltámadt új helyen… Az utolsó BorMozinkról a tudosítás itt: katt ide!
-A VinoPiano Borbár egy fiatal, lelkes, nyitott és elképesztően befogadó ember álma volt, ami 10 évet élt meg. Szerettem minden percét és úgy érzem, hogy kimaxoltam amit lehetett boros témában. Nem akarom túlbecsülni a VNPN szerepét az itthoni boros világban, de az biztos, hogy hozzátettem, maradandót alkottam vele és számos kis pincét építettünk fel hosszú kitartó munkával. Viszont kimerültem és egyre inkább kiégtem.
Mindvégig missziómnak tekintettem a borászok támogatását. Gyakran éreztem úgy, hogy egyedül maradtam.
Nem adott már spirituális táplálékot, ami leginkább motivál a projektjeimnél.
Ami a financiális részét érinti: a COVID okozta bezárások, majd a mostani helyzet az energia árakkal, logisztikai költségekkel, az elképesztő magas vállalkozási költségekkel, a recesszióval. Nem akartam tovább kitenni a családomat ekkora kockázatnak és kivárni, hogy majd rendeződnek az itthoni viszonyok. Tehát bezártam.
Nem élem meg kudarcnak a VinoPiano bezárását…
–Nekünk nagyon hiányzik, a hangulata, maga a helyszín ahol BorMoziztunk hosszú éveken át. Hogy lehet feldolgozni egy ilyen veszteséget?
-Sokat köszönhetek az Élesztőháznak és Tóth Iminek, hogy támogatott és befogadott 7 évvel ezelőtt. Sokat tanultam tőle, hogy hogyan lehet akár több vállalkozást is egyben tartani vezetőként, újat indítani majd bezárni azt, ha nem állja meg a helyét és tovább lépni. Egy ideje építem magamban az új egyenletet, hogy nem lehet és nem is kell ragaszkodni olyan dolgokhoz, amihez már nincsen kedved és akár képes megbetegíteni is. Érzékeny ember vagyok, figyelek magamra és az érzéseimre épp ezért nem érzem veszteségnek a VinoPiano bezárását hiszen már nem esett jól csinálni. Nem élem meg kudarcnak, sőt büszke vagyok magamra, hogy le tudtam tenni. Egész életemben a vízióim hajtottak előre így született minden projektem, nem üzleti motivációk vezéreltek. Ez már így is marad szerintem.
–Talán amikor a Balaton mellé költöztél a családoddal, akkor gyengült meg a VinoPiano Borbár brandje?
-A költözésünk nagyon hirtelen döntés volt. Nem volt megalapozva semmi. 1 év kellett amire kiépítettem rendszereket, hogy a budapesti dolgaimat is megfelelően működtessük. A borbár bezáráshoz nincsen köze a költözéshez, már évek óta távolodtunk egymástól.
A Pancs-hálózat fejlesztésén dolgozom.
–Mennyire lehet vállalkozásokat távolról irányítani, a Pancs boltok jól működnek?
-Nagyon jól lehet irányítani, ha a megfelelő embereket tudsz a csapatodban, akikkel bizalmi viszonyt ápolsz és értik, hogy merre tartunk. Hetente több napot töltök Budapesten az ügyeink intézésével. A Pancs boltok nincsenek könnyű helyzetben hiszen az alapanyag árak, a logisztikai és csomagolóanyag költségek és az energia árak folyamatosan nőnek. A vásárlóerő csökkenhet a bizonytalan helyzet miatt.
Ennek ellenére a Pancs-hálózat fejlesztésén dolgozok, hogy minél több lábon állhassanak a boltok. Ez lehet most a túlélésüknek a záloga. A helyi termelők árai viszonylag kevés külső tényezőnek vannak kitéve így az infláció növekedéséből is akár jobban jöhetnek ki, mint a konvencionális élelmiszeripar. Növekszik a költségük ugyan, viszont nem akkora mértékben. Ha megfigyeljük a nagy élelmiszerláncok polcain lévő termékek árait, akkor azt látjuk, hogy lényegében összeért a helyi termelők áraival. Bízom benne, hogy ezt felismerik a vásárlók és inkább piacokra, kis termelői boltokba fognak járni beszerezni az alapanyagokat.
A piac helyzete stabil!
–Milyen érzés az Élesztőházban a Pancs piacokat szervezni és látni közben bezárt VinoPiano Borbárt?
-Nem élem meg borzasztóan, hiszen a bezárás az én döntésem volt.
A Vinot sikerült letennem és függetleníteni a Pancs- gasztroplacctól érzelmileg bár nyilván összeértek sok szálon. A piac helyzete stabil lábakon áll és a vásárlóközönség is egyre aktívabb. Fontos, hogy teret biztosítsunk a termelőinknek és lehetőséget kapjanak hétről hétre, hogy értékesítsenek. Azért dolgozunk, szervezünk, hogy a kínálat találkozzon a kereslettel. Minden héten megcsodálom a termelőink kemény munkáját és azt, amit előállítanak. Ez a bizonyosság hajt előre nap mint nap.
Van-e élet a VinoPiano után?
–Mennyire kapcsolódsz most a borvilághoz? Pár éve a borbárod az egyik zászlóvivője volt a természetes módon készülő borok forgalmazásának, megmaradt az elköteleződésed ebben az irányban?
-Talán hátrébb léptem kicsit amíg újra értelmezem magam és a bor viszonyát. Sok borom van itthon és a kapcsolataim nagy része köthető a gasztronómiához, borhoz.
Nem a borban csalódtam, hanem a magyar viszonylatokban és amit kivált ez az emberekből. Azt gondolom, hogy a recesszió megtorpantotta a natúr bor térnyerését itthon.
Sok természethű borászat az elmúlt években külföldi piacra dolgozott, ami teljesen elfogadható. Nincs stabil, kiszámítható piac itthon számukra, így egyre kevesebb energiát tudnak befektetni ebbe az irányba. A kereskedőkön, nagykerekeskedéseken van most a legnagyobb teher, akik összefogják a borászokat és próbálják megszólítani a magyar fogyasztót. A borászok nagy része az itthoni nagykerekeskedőkre támaszkodik még többnyire. Egy borász barátom szerint a magyar borvilág a 2016-os állapotra esett vissza.
Nehezen találni lelki táplálékot…
–Hogy sikerült az évjáratod, mivel magad is bortermelő vagy a Somló hegyen? Az egyik BorMozin a közönség díjat is elhozta az egyik borod…
-Sajnos az idén (2022) nem sikerült szüretelni, nem értem oda. A bezárásokkal, a költözéssel és a Majommal nagyon elapróztam magam. A Somló továbbra is szerelem projekt és próbálok elmélyülni a borkészítésben is, amitől nagyon sokat kapunk spirituális értelemben a családommal. Idén szeretnénk a présházat felújítani, rendezni a sorainkat a Somlón.
–Mit hozhat a jövő? Sajnos 2022-ben bezárt a VinoPiano-Borbár ajtaja, viszont szélesre tárult a Három Majom kapuja. Milyen terveid vannak a 2023-as esztendőre?
-Dolgoznom kell magamon és új alapokat lefektetni, hogy kiegyensúlyozottan működhessem. Szeretnék tanulni újra, többet lenni a fiammal, felújítani a Somlón lévő présházat, megtalálni magamat a Majomban, szeretni és kötődni emberekhez, befelé fordulni, megszabadulni a vállalkozó lét terheitől, amennyire csak lehet. A külföldre költözés is sajnos gyakran téma a baráti körömben, családomban. A környezetemen és rajtam is talán most jönnek ki az elmúlt 4-5 év fáradalmai, nehézségei. Nehezen találni lelki táplálékot. Szeretném a Pancs piacot akár több helyszínen is látni, több partnert akik a Pancs boltban látják a lehetőséget.
Ha tetszett a cikkünk, és érdekelnek a magyar borok, sörök, pálinkák, koktélok (#italok) alkalmanként gasztronómiával, (#ételek) és mindenféle kapcsolódással (#kultúra) és nemzetközi kitekintéssel és szeretnél értesülni további hírekről, eseményekről, játékokról, egyedi beszámolókról, akkor csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért közösségéhez (vagyis lájkolj minket) a facebookon: ide klikkelve! )
