2013. október 27. – Nyulasi Gábriel
Megvolt az Őszutó Nagy-kóstoló méghozzá a 22-es Csapda csapata jóvoltából. A receptúra már ismerős, 22 borvidékről 22 borászat. Ezúttal a belvárosi Paulay-terem volt a borok és borfogyasztók találkozási pontja, egy teljesen emberi léptékű univerzális helyszín. 22 pincét végigvenni nem lehet egy cikkben, az olvasó is elunná, inkább bele-bele kaptunk és néhányat kiragadtunk képekkel illusztrálva a IV. csapdát.
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
Negyedik alkalommal tartották meg a 22-est, negyedik alkalom és valószínű, hogy nem az utolsó. A legközelebbi talán már tavasszal megrendezésre kerül, és lesz idő a tervezésre és elkerülni a nagyobb kóstolókat. A családias jelleg betudható volt a másnapi nagy Zserbós Olaszrizling kóstolónak, sokan arra a napra koncentráltak. Kevesen voltak akik dupláztak, hacsak nem szakmai motiváció hajtotta őket, hogy mindkettőn részt vegyenek. Egyszóval a Paulay teremben családiasan voltunk, a Gerbaudban pedig tobzódott a nép.
Nyugodt kóstolásra ez a szituáció kiválóan alkalmas, mármint a tágas terek, ráérő borászok. A 22-es Csapdája mindig változatos kóstolót garantál, mint az ősz színei most is minden volt. A „nagy nevek” mellett, mint Bock vagy Dúzsi ott voltak az egészen apró ismeretlen játékosok.
Sándor Zsolt, mint szervező (országos somlói kóstolók, bortanfolyamok) nem volt ismeretlen, ám most mint borász mutatkozott be. Bükki borvidékről érkezett, arról a borvidékről, amelynek egyelőre csak múltja van, és éppen kibontakozó jelene. A debütálás nem sikerült rosszul, férfias, hűvös karakterű borait szívesen kóstoltuk, mint például a 2012-es Legényt.
Dúzsiéknál, Szekszárdól, szívesen belekortyintottunk volna egy friss, telt Görögszóba, ám azt most nem lehetett, így egy Pentaton cuvée 2009-ből volt a favoritunk, jól össze volt érve.
Kedvencünk, úti célunk ahová a legjobb bortúrák vezetnek a Fabro Pincészet, a szintén nem túlzottan reklámozott Tolnai borvidékről. A „Paksi bástya” érett habzó sillerrel (Salut 2012) köszöntött minket, és egyre szebb a telt és buja Kékfrankos 2011-ből. (nemhiába kapott mindkét bor versenyeken aranyakat )
Mórról Maurus Pincészet, még a „régi” borász ifj. Kamocsay Ákos tételei, az utolsó palackok rejtelme, a 2009-es Rejtelem, egy igazán szép krémes Chardonnay, hosszan élvezhető, lassan kibomló.
Persze nem csak móka és kacagás az élet, ezt be kell látnunk, a mátrai Nyilas Pincészet reduktív borai nyáron még jól muzsikáltak, késő őszre a reduktív borok gyakori betegségét megkapva (hirtelen elöregednek, elvesztik díszeiket), nem túl frissen álltak a fogyasztók előtt. Bízunk a 2013-as évjáratban és nemsokára újra a pompás savak és bombázó illatok országába juthatunk el általuk.
Hajós-Bajáról jött Sziegl Pincészet vidám címkékkel és többek között friss 2013-as Irsai Olivérrel. Sziegl Balázs, a Sziegl Családi Pince kft. ügyvezetője 25 évesen, nagy tervekkel a borvidék és a pincészet jövőjét illetően, tagja a Vintegro Pinceszövetségnek is. Jegyese, Nagy Petra is kedvesen töltötte a borokat, jó munkát kívánunk nekik.
Sopronból érkezett a nem túl ismert Ottó Pince, bevallom a helyi pincészetek éves nagy körét a Kékfrankos 24-es bortúrát már vagy 4X megtettem, de még nem találkoztam a nevükkel. A tulajdonosok elmondták, hogy nem törekszenek a marketinges kibontakozásra, szépen elfogynak így is boraik. Dornfelder bort (német festőszőlő) magyar kiadásban még nem sokat próbáltam, most már ezen is túl…
(Ha tetszett a post, csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért vidám közösségéhez a facebookon ITT )
Szóval volt itt kérem minden, mint a búcsúban, ahogy egy vendég megjegyezte. Az úri közönség jól érezte magát, bátran ajánljuk a 22-est kezdőknek és haladóknak egyaránt. Legközelebb Ti is gyertek el!
