2012. augusztus 17. – Nyulasi Gábriel István
A sillert mi már sokat dicsértük, szeretjük szép színét, rozénál markánsabb testét, ám vörösbornál könnyedebb kiállását. Siller, mindig minden időben! Sillerrel szép az élet, és inkább egy jó sillert készíts jó uram, mint egy gyatra vereset! Aztán a Siller a már említett tulajdonságait megfejeli a konyhában, mivel univerzális, sok étel megbízható kísérője, ráadásul egy fröccsben sem vall szégyent, sőt!
Legyen divat újra sillerezni! Szekszárdon fuxliznak, mi meg a Tolnai borvidéken sillerezzünk! – gondolták Pakson. Hiszen most már hagyományosan (5 éve) megrendezik a Paksi Siller Fesztivált. A paksi Fabro Pincészet is elkötelezett híve a sillerkultúrának és egyben a Tolnai borvidék feltámasztásának. Hiszen ott van a történelem, ott van a ma is rendelkezésre álló terroir.
Régen a Paksi Siller országos hírű volt, Budapestre csak úgy ömlött a nedű. Állítólag több, mint negyven kocsmában mérték a tolnai nedűt. Aztán megváltozott a helyzet, a Kadarkát is (a siller alapját) a szocializmus tönkretette, és eltűnt a siller a polcokról. A sillerkultúra hosszú időre kiveszett a köztudatból, szerencsére maradtak néhányan, akik emlékeztek a dicső múltra. Paks pedig az atomvárossá vált, ami kényelmes és gazdag pozíció a mindenkori városvezetésnek, (munkahelyek, pénz) ám óriási hendikep a helyi bortermelőknek.
Pallas Lexikon: „Sillerbor (kastélyos bor), színére nézve a vörös bor és fehér bor között áll. Ha a kadarka nem volt eléggé érett, vagy ha a cefre nem állt elég ideig a törkölyön, vagy végül, ha a fehér szőllővel együttesen dolgozzák fel: világosabb vörös színű bort kapunk, mely azonban csak belföldi fogyasztásra való s külföldön nem értékesíthető.”
Manapság már inkább a tisztán kékszőlőből készült siller dívik, ám volt szerencsém még fogyasztani kevert szőlős vörös-fehér bort is. Ha stílusról beszélünk főbb sarokpontokat meghatározhatunk. Könnyed stílus, a rozéra emlékeztető, gyümölcsös zamatok, a frissesség uralja a bort. Általában színtisztán reduktív technológiával készült. Nehezebb stílus, ekkor már inkább a boros, szekunder aromák kerülnek előtérbe. Esetenként akár hordóban is érik a bor, ezáltal több évig is élhet a tétel. Elkülöníthetjük még a szőlőfajták mentén, magyar fajták uralta bor, vagy világfajták, vagy ami gyakrabban előfordul, a vegyes felvágott, magyar és világfajták keveréke egy házasításban.
A fesztivál tiszteletére a Fabro Pincészet a rokonainak, barátainak, üzletfeleinek, ismerőseinek egy pompás vacsorát adott. Kiváló borok, kreatív séffel, jól harmonizáltak a bor- és ételpárosítások. Az esten a házigazda, Kovács Fabro Sándor felvezetése után felszólalt, a Siller-versenyen borbíráskodó Csizmadia András, aki borkultúra területén kalandozott előadásában.
A menüsor:
Zsályás kacsa májpástétom, körte mostradával
Fabro Sár-Don-é 2011
Paprika krémleves, Bufala mozzarellával, tejhabbal.
Fabro Kékfrankos Rozé 2011
Mangalica szűz bacon kabátkában, konyakos gombával, borsóraguval, polentán
Fabro Sánchegyi Siller 2011
Csokoládés kevert sütemény, levendulás eper reszttel.
Fabro Cabernet Sauvignon 2009
A Fabro Pincészet egy aranyat és egy ezüstöt hozott haza a fesztiválról, Sánchegyi Siller 2011 – Arany, Márton Siller 2011 – Ezüst. Az aranyérmesek mezőnyében elmondható, hogy a Tolnai borvidék szerepelt a legjobban. A potenciál megvan a vidékben, már csak tenni kell érte, hogy a Tolnai borvidék újra felkerüljön a bortérképre.
