Különleges kóstoló került megrendezésre a Demijohn Bor és Delikát által képviselt borászatok tételeiből, még a zimankós, nemszeretem februárban. A Póta Richárd nevével fémjelzett vállalkozás hagyományteremtő céllal indította el kóstolósorozatát, hogy a nagyérdeműnek lehetőséget kínáljon a naturális borok megismerésére. 10 pince nedűit kóstolhattuk, miközben lehetőségünk nyílt a borászokkal beszélgetni.
Rattner Réka kolleginánk tollából…
Borbély Roland, a nyékládházai Gallay Kézműves Pince borásza a 2015-ös Bisztronautával fogadott, ami pinot blanc és zenit házasításából készült. 20%-a hordóban érett, ami a kis maradékcukorral megspékelve egy élvezhető, közérthető bisztróborrá kerekedett. A 2015-ös Nyékládháza névre hallgató zenit hordómintájához is volt szerencsém. Másfél éves seprőn tartást követően a savai még mindig elég intenzívek. Összességében egy izgalmas gasztrobor lesz belőle, idővel. A 2013-as kékfrankos még kicsit fiatal és bohó, a 27 hónapnyi újhordóban való érlelést követően, végig finomseprőn tartva, sokrétű és tartalmas borrá érett.
A Szent György-hegyi Bencze Családi Birtok hozott egy korty Balatont a kóstolóra. A pincészet minden tétele spontán erjed, az érlelésnél pedig gyakran kerül elő az amfora, ami átmenetet képez a reduktív és a hordós eljárás között. Rajnai sorukat kóstoltam végig, kezdve a 2015-össel, aminek a harmada első töltésű tölgyfahordóban erjedt. A benne lévő maradékcukor jól kompenzálja a savait, aminél fogva egy gyümölcsös, ásványos, élénk bor született belőle. A 2015-ös Aries névre hallgató tétel botritiszmentes szőlőből készült, amforában érett, az alap rajnainál komplexebb, némiképp testesebb, tiszta és elegáns tétel. A trilógia utolsó darabja a Venus, kissé botritiszes fürtökből készült, előbb hordóban, majd 1 évet amforában érett. A gyümölcsök nagy hangsúlyt kapnak, amit hordófűszerek tesznek teljessé. Gazdag test, érettség és ásványok jellemzik.
A badacsonyörsi Válibor 2015-ös kéknyelűje egy késői szüretet követően új tölgyfahordóban erjedt, aminek köszönhetően nem valami könnyű darabról beszélünk, valódi gasztrobor lett belőle. Gazdagon ásványos, élénk savaitól nem zömök, de markáns, így nehezebb ételek mellé is remekül passzol. A 2015-ös szürkebarát feldolgozása héjon áztatással indult, amit hordós érlelés követett. Ennél fogva figyelemreméltó tétel lett belőle, sok citrussal és gazdag aromakészlettel, ami részben a hordónak köszönhető.
A Sanzon Tokaj birtokborával (Sanzon Blanc) indult a sor, ami nem akar több lenni, mint ami, azt viszont hozza tisztességgel. A furmintból készült bor reduktív eljárással készült, ami a lehető legtöbb gyümölcsöt hagyta benne, kellő mennyiségű savval kiegészülve. Remek bisztróbor, nehezebb ételek mellé kifejezetten jól illik. A Rány 2015 egy 50 év feletti tőkékkel teli, olaszliszkai dűlőről kapta a nevét. A savak itt is feszesek, tobzódunk a birsben és a körtében, de már komplexebb, tartalmasabb képet nyújt ez a tétel, szuper ásványos lecsengéssel. A Selection 2015 egy évjárat válogatás, nagyon érett alapanyagból, magas alkohollal és ideális maradékcukorral, Stockinger hordóban érlelve. Bár mindenből van benne bőven, ez nem ment az egyensúly rovására. Sokoldalúságánál fogva ebből is kitűnő gasztrobor válhat.
A Barnabás pince továbbra is arról a 0,6 hektárról készíti hamisítatlan somlói nedűit, ahonnan elindult. A 2013-as és a 2015-ös évjáratot kóstoltuk hárslevelűből és furmintból. A korábbi évjárat elegánsan, sok palackérett jeggyel, szépen integrálódott fával kényeztet. Gyümölcsök, ásványok, savak, mind a helyükön vannak. A 2015-ös tételeket még nevezhetjük fiatalnak különösen, ha Somlóról van szó, mégis nagy élményt nyújtanak, nem bántóak a savak, rétegzett, komplex tételek kerültek a poharunkba ezúttal is.
Sándor Zsolt organikus pincészeténél a 2015-ös Anna Lucát kóstoltam elsőként, ami egy héjon erjesztett cserszegi fűszeres, ami aztán 8 hónapot érett finomseprőn. A gyümölcs kavalkádot kellően komoly test fogja össze, majd a seprő adta krémes textúra és a hosszú lecsengés teszi teljessé. 2015-ös zweigelt rozéja valódi komoly tétel a maga kategóriájában, semmi tutti-frutti, meg ilyenek! A gyümölcsök ülnek benne, amihez nem csupán kellő test párosul, de a héjból származó cseresség és fűszerkészlet is igazán sokszínűvé teszi. Szintén egy ezerarcú gasztrobor.
Az utóbbi években egyre többet hallani a technológiai és a kézműves borászok közötti nézetkülönbségekről, pro és kontra érvelések röpködnek ide-oda. Szerencsére mindkét kategóriának megvannak az úttörői és a rajongói, valamint azok az érdeklődő borszerető emberek, akik mindkét irányba szívesen kitekintenek. Nem tisztem az efféle viták eldöntése, így csupán annyit javasolhatok, hogy járjunk nyitottan a (bor)világban és kóstoljunk kellő alázattal és kíváncsisággal, hogy végül megfogalmazhassuk, mit jelent számunkra a jó bor.
