Nyitnikék III. Könnyűvérrel és nehéz szívvel – A Nagy velencei-tavi Sétálókóstoló élményei
Bertalan György írása
A Velencei-tó környékén is Nyitnikék
Július utolsó napján került sor a pázmándi szőlőhegyen, a Bálint Borárium területén a bemutatóra, melyen nyolc, a Velencei-tó környékén tevékenykedő borász tételeit kóstolhattuk meg. A pandémia ínséges hónapjai után örömmel vettettem rá magamat a lehetőségre, hogy Az ihatóbb Magyarországért kiküldött tudósítójaként vegyek részt a rendezvényen. Már az elsőre is kapacitáltuk a népet: Katt ide!
Vonattal a tópartra…
Rövid vonatozás után megérkeztem a tetthelyre. A szervezők transzfert is biztosítottak a pályaudvar és a Borárium között, ám ezt csak visszafelé vettem igénybe, az elviselhető kora délutáni melegben inkább felsétáltam a pázmándi szőlőhegyen. Érkezésemkor a házigazda fogadott, majd a kóstolópoharat magamhoz ragadva elindultam felfedezni a Velencei-tó közvetlen környékéről származó borok rejtelmeit. Körbepillantva megállapítottam, hogy viszonylag kis területen helyezkednek el a standok. Itt végre lesz időm és lehetőségem mindent végigkóstolni – gondoltam ekkor, nem is sejtve, mekkorát tévedek.
A család az család…
A kis méret ugyanis valóban bensőséges, mondhatni családias hangulatot kölcsönzött a Nyitnikéknek, márpedig egy családban mindig fontos a beszélgetés, az egymásra figyelés. Itt sem volt ez másképp, emiatt aztán nehéz volt nem leragadni egy-egy borásznál, meghallgatni a történeteit, miközben komótosan, egymás után megkóstoljuk a borokat, kielemezve évjáratot, dűlőt, technológiát. Ilyen a Nyitnikék, nyitott, családias, baráti…
Kell nekünk a cukor?
Többek között a maradékcukor kérdése volt az egyik téma, amely több helyen is felmerült. Az évjárat hatásai e téren is érvényesülnek, és 2020 tartogatott némi meglepetést e téren. A rajnai rizlingnél nem lepődünk meg a cukor jelenléte miatt, az olasz rizlingnek is jól állhat néhány gramm. De itt keményen a félédes kategóriába emelkedő sauvignon blanc-okat kóstolhatott a nagyérdemű, méghozzá több pincészetnél. Megvallom, először fura csodabogárként néztem a poharamba kerülő borra, de meglepően harmonikus tételekkel találkoztam. A cukor merőben új rétegekkel ruházza fel a fajtát.
Közel egymáshoz Nyitnikék…
A kóstolón megjelenő borászatok valóban egymáshoz közel, egyetlen kis földrajzi egységet lefedve helyezkednek el, mégis igen változatos fajtaszerkezettel dolgoznak. A már említett rizlingeken és sauvignon blanc-on kívül kóstolhattunk Irsai Olivért, zöld veltelinit, zenitet, cserszegi fűszerest, a kékszőlőből készült borok között ott volt a kékfrankos, a kadarka, a cabernet sauvignon, a merlot, a csókaszőlő, és még mindkét sort folytathatnám. Ebből is látszik, hogy tartalmas és sokszínű rendezvényen vehettünk részt.
Elképesztő palackérlelési potenciállal…
Szentesi József Érintését követően sokkal már a „bolondizmus” szószólója, Bácsi Zoltán, alias a Variszkusz Pince 2019-es rajnaiját kóstoltuk, amely szinte csecsemő még. Elképesztő palackérlelési potenciált rejt ez az alapanyag. Nagy Gábor zenitje, Köllő Zsolt rozéja és a Csordás-Nagy Pince zöld veltelinije is a többször aláhúzott (vagyis számomra igencsak tetsző) tételek között szerepel a jegyzetemben. Amikor pedig néhány apró falathoz támadt kedvem, a Jungaricum standját kerestem fel, ahol kézműves sajtokat kóstolhattam, méghozzá az épp fogyasztott borhoz ajánlott párosításban.
Mi ez a Könnyűvér kérem?
És akkor még nem beszéltünk a Könnyűvérről. Az izgalmas, sokat sejtető név mögött egy közösségi kezdeményezés húzódik. Néhány pázmándi borász ötletéből született meg ez a vörös házasítás, melynek alapját a kékfrankos adja, méghozzá legalább 60, legfeljebb 80%-ban. Ehhez szabadon társíthatók más kékszőlőfajták, azzal a céllal, hogy egy gyümölcsös, jól iható vörösbor szülessen. Egyelőre négy pince állt be a könnyűvérűek sorába, de a pálya szabad, bárki belevághat, ha Pázmándon található a szőlőterülete. Köllő Zsolt merlot-val, Nagy Gábor cabernet sauvignonnal egészítette ki a kékfrankost. Az Aprókerteknél Néró, a Sobor Pincénél pedig pinot noir került a cuvée-be (utóbbival sajnos nem találkozhattunk a rendezvényen). Bővebben a Könnyűvérről: katt ide!
Mi vagyunk a velencei tavi borászok!
Meglepve vettem észre, hogy elszaladt az idő, és csupán néhány percem maradt a transzferbusz indulásáig. Nehéz szívvel mondtam búcsút a sétálókóstolónak, ugyanis még bőven akadt volna felfedezésre váró bor. Összefoglalásként a főszervező, Bálint György szavait idézném, hisz nagyszerűen megfogalmazta mindazt, amiért érdemes volt kilátogatni a III. Nyitnikékre. „Egy kis borvidék kicsiny körzetének meglepő sokszínűségét próbáltuk bemutatni. Homoktól a meszes löszön át a vulkanikus sziklákig, kézművestől a csúcstechnológiáig, Irsaitól rizlingen át a kékfrankosig, mind-mind mi vagyunk: velencei-tavi borászok.” Remélem, a lendület és a lelkesedés kitart, mert jövőre szeretném bepótolni, amire idén nem jutott idő.
Köszönöm a lehetőséget a szervezőknek és Az ihatóbb Magyarországért szerkesztőségének.
(Ha tetszett a cikkünk, és érdekelnek a magyar borok, sörök, pálinkák, koktélok (#italok) alkalmanként gasztronómiával, (#ételek) és mindenféle kapcsolódással (#kultúra) és nemzetközi kitekintéssel és szeretnél értesülni további hírekről, eseményekről, játékokról, egyedi beszámolókról, akkor csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért közösségéhez (vagyis lájkolj minket) a facebookon: ide klikkelve! )
