Kürti Borfesztivál másodszor – Felvidéken jó vendégnek lenni

2011. december 27. – Nyulasi Gábriel István

„A kürti borfesztivállal egy olyan tradicionális rendezvényt szeretnénk megalapozni, ami a régi mesterségeket és a helyi emberek szokásait bemutatva ismerteti meg falunkat a látogatókkal. Egyik fő feladatunknak tartjuk megismertetni a nagyközönséggel, hogyan párosul a borászkodás szeretete, professzionalizmussal összekapcsolt alázata eme csodálatos nedű készítésekor.” – strekovin.sk. Ehhez csak azt tudjuk hozzátenni, hogy ámen, így legyen. (Szerk.)

A negyedik pincefesztivált tartották a felvidéki Kürtön. Nekünk a második volt, a tapasztalataink kiválóak, a méretek emberi léptékűek. Nincs még elhasználódva a rendezvény, megmaradt még az egyedisége, a barátságos helyi jellemzők.

Kicsit mindig kalandos az utazás a Kürti borfesztiválra. Nemcsak az időjárás miatt, ami nem túl kegyes mostanság a szervezőkhöz. Általában vonattal közelítjük meg a célt, Nyugatiból Esztergom, onnan kis gyaloglás a vasútállomástól a Duna-partra a Mária-Valéria hídhoz. A választóvonal a híd közepén van, kezdődik Párkány a határon túl. Más a címer, és euró-zóna, a párkányi buszállomáson már nehezen tájékozódik az ember. Magyar felirat nem támogat az eligazodásban, szerencsére a sofőrök nagy része segítőkész. A buszokra váró emberek közül is sokan készségesek, magyarul igazítanak útba. Sajnos nem áramlik az Anyaországból nagyszámú borturista, pedig jöhetne, hiszen a borok egyediek, a rendezvény hangulata kiváló, és a vendégszeretet szívmelengető. Kürtről még egy busszal már közvetlenül a fesztiválra jut a látogató, és végre megérkezel, otthonra lelsz a borok között. Szinte egy Kárpát-medencei borásztalálkozón érzi magát az ember, nem volt ez másképp tavaly sem.

Elsőként Drozdikék standjánál kóstoltunk, mint régi ismerősök (jártunk bortúrán Náluk, igazi nagy élmény volt Iszomfalva), ahogy a borok is. Drozdik Józseffel beszédbe is elegyedtünk, kérdeztük, hogy milyen a fesztivál látogatottsága. Tapasztalatai szerint a százalékos megoszlás nagyjából olyan, 60% szlovák, 30% magyar, 10% morvai cseh. Összegezve azért sokszor hall az ember magyar szót. Kortyoltunk is, ha már az ember egy boros pult előtt áll. 2009-es Zöldveltelinivel nyitottunk, mely érett volt, de egyben friss is, jó svájdájú bor. A 2007-es Szürkebarát szép testet mutatott, minden megvolt benne a nagy fehérhez, egyik személyes kedvenc. A 2009-es Dunajból is kortyolunk, ebből az alig 14 éve engedélyezett szőlőfajtából. Kirobban a pohárból a gyümölcsössége, jóivású.

Milyen szőlő is ez a Dunaj? Erről szól az Új Szó internetes változatának cikkéből kiemelt idézet: „Korpás Andrást a hazai borásztársadalom a szakma megszállottjának tartja. „Nagy adag fanatizmus, türelem és elhivatottság kell ahhoz, hogy ma valaki nálunk szőlőnemesítéssel foglalkozzon” – jelentette ki az Érsekújvár és Párkány között félúton található Kürt szövetkezetének szőlészetiágazat-vezetőjéről a szakolcai Alojz Masaryk, aki minden évben a kürti szőlőtermelő térségben szerzi be díjnyertes borainak alapanyagát. …

A véletlen és szerencse hozta össze Korpás Andrást Dorota Pospíšilovával. Együttműködésük eredményeként jött létre a Devín (piros tramini x piros-fehér veltelini) fehér borszőlő, amelyet 1997-ben felvettek az állami fajtajegyzékbe, valamint a szintén 1997-től engedélyezett Dunaj (Bouchet x Oportó) kék borszőlő. … A korán érő Dunaj kék szőlőfajta a vörösborkedvelők igazi ínyencitalává válhat. Dél-Szlovákiában, s azon belül is a párkányi, ógyallai, kürti körzetben magas cukorfokot ér el, ennek köszönhetően különleges minőségű vörösbor készíthető belőle. Dombos vidéken aszúsodásra is hajlamos.” – ujszo.com

Pinot Blanc a zárás, kerekké válik a történet, hozza a terroirt, a tizenöt éves ültetvény, ásványok, kesernye, citrusok, mind jöhet.

A színpadon blues, rock and roll, folklór megfér egymás után. Zsitvabesenyői tallós éneklő és citeracsoport és Fenyő Miklós is húzta a talpalávalót.

Mátyás Pincészet, Kisújfaluról, Náluk is szívesen időzünk. Már két bortúránk is vezetett hozzájuk. A fiatal többhektáros egybefüggő pinot blanc ültetvényük tövében kortyolni borukat, egyszóval megfizethetetlen érzés. Hiába el kell jönni, át kell élni, végig a pincesoron ki a szőlőbe. A 2009-es Pinot Blanc most is nagy élmény volt, újra bizonyított a bor. Egy kis hosszabb érlelésű gouda típusú sajthoz is kiválóan illett a bor. A Kékfrankos fineszes volt, szép savak, gyümölcs. Miklós Csabihoz is elnéztünk, nála is kortyoltunk pár ismerős borocskát. Egy kis duhaj hangulatú kerti-partiba is eltévedtünk, (pár korty házi borba belekortyintottunk) ahol még egy kis bográcsolásra is marasztaltak volna minket.

Az idő elrepült, és nem is jöttünk túl korán. Sok borba kortyoltunk volna még, de már a hazautazáson gondolkoztunk. Szállásunk nem volt, a vonat már elment. Hirtelen felindulásból felszálltunk az Érsekújvárra tartó fesztiválbuszra. Aztán a sors úgy hozta, hogy gondjaink megoldódtak. Találkoztunk Julival a buszon, aki éppen érsekújvári otthonába tartott hazafelé. Segített nekünk keresni szállást, persze sehol nem volt kiadó szoba. Ekkor bár sosem látott bennünket, de hazatelefonált, hogy fogadhat-e minket. A válasz igen volt, a szállás mellé reggelit is kaptuk, és egy kis idegenvezetést az ismeretlen városban. Ezúton is köszönjük Juli, lenyűgözött az önzetlenségetek, hiába az embernek el kell távolodnia az Anyaországtól, hogy ilyen felemelő élmények érjék. Gyertek el Kürtre a borfesztiválra, remélem jövőre találkozunk!

A képek után az résztvevő pincészetek listája