2011. június 5. – Fater/borravaloponthu (fotók: Nyulasi Gábriel)
„Hisszük és valljuk, hogy a Kárpát-medence emberben és borban összefüggő, organikus egység.” Milyen szép nyitóakkord! Nyakig vagyunk a fesztiválszezonban, gyakorlatilag nem egymást érik, hanem egymással párhuzamosan folynak a kihagyhatatlan események (a szerencsére egyre népesebb igényes borivó közönség meg csak kapkodja a fejét).
Ezen a hétvégén én a Kárpát-medencei Borászok Találkozóját választottam a budatétényi Rózsakertben. Szerethető környezetben tartott, emberi léptékű kis fesztivál ez, jó zenei programokkal (csak példálózva szombaton Csík, Rackajam, Ferenczi a herflijével, vasárnap Vivat Bacchus és Makám) és jó borkínálattal. Nyitásra érkeztem, a zenével együtt a tömeg is kimaradt a tikkasztó hőségben.
Asztalos Zoltán (AZ Nektár) borainak harmadszor futok neki, végre egy tisztességes merítést sikerült venni belőlük. A Vióka dűlő, ahol a legtöbb ültetvény található a „legészakibb déli lejtő” Tokajban, ha még feljebb megyünk, a hegyek elfordulnak, a kitettség pedig csökken. Kb. 300 méter magasan járunk, a dácitos-andezites talaj minden borban visszaköszön, köves terület ez, férfibort ad. Félszáraz 2008-as Viókával nyitunk, a 11g cukor kerekíti és ellenpontozza a héthármas savat. Nem tolakszik, finoman élesztős-ásványos aromák bukkannak elő, a kortyot azért határozott gerinc támasztja, lecsengése szinte már sós. Hasonló száraz testvére is (Vióka 2), de ez háromszor annyi – 18 hónap – fahordós érlelést kapott. A pincében nincs acéltartály, a borok hordóban erjednek és érlelődnek.
Kedvencem ő lett: hűvös, fehér húsú gyümölcsök, közepes intenzitású, ásványos illat, szájban lime és ribiszke, fanyarkás, élénk savú, hosszú lecsengésű. Aztán nekivágtunk a cukornak: a Kácsárd 2008 félédes furmint, érett és lédús gyümölcsösséget mutat, a határozott savgerinc itt is megjelenik. A 2005-ös szamorodni illatát hosszan fejtegetni kell én licsit, karambolát mondtam, a gazda egyetértően farkasalmát, legyen így. Egzotikus, szájban még hat év után is primer gyümölcsösség, puha, kerek és hosszú bor. Végül két, aszús beltartalmi értékekkel bíró édes házasítás következett: a 2005-ös légies, mégis van súlya, remek savszerkezetű, krémes-gyümölcsös, a 2006-os pedig nálam feltette az i-re a pontot: 136g cukor mellett komplex aromatika (kamilla-konkrét akácméz-akácvirág-bodza vonalon játszott oda-vissza), élő savak és jó struktúra.
Szavakat is kaptam mellé, ha egyszer metszőollót ragadok, pont ezt az alapállást szeretném majd megtanulni. Ahogy Hamvas mondta, a cél nincs alacsonyra szabva: minden ember dolgozzon le az emberiség közös adósságából annyit, amennyit bír. „Az alapállás helyreállítása nem pszichológiai, nem társadalmi, nem vallásos, nem filozófiai, hanem egyszerű és konkrét és közvetlen létfeladat.”
Beszélgetésünket a stand másik oldalából Lenkey Géza figyelte – kortyolt velünk együtt – aztán kínált a sajátjából. Hárslevelű-napot tartottunk: a 2005-ös birtokhárs volt az első, Holdvölgy-Úrágya-Bomboly vegyesen. Petrolos-köves-szárított virágos, szinte sós hárs ez, tipikus Lenkey bor, a szó legjobb értelmében („huszár hárs”, ahogy mondta Géza: akit érdekel a sztori, kóstolja meg a bort és kérdezze meg őt magát). A 2004-es hárslevelű elmondása szerint a legjobb száraz, amit valaha készített.
November végi szüret, újhordó, illatában dübörögnek a kövek kis puskaporral, virágokkal, igazi férfitéma. A korty nagyon hosszú lecsengésű; szikár, bölcs bor ez, nagyon tetszett. A 2006-os már nagyrészt az Úrágyából származik, 11g cukorral a félszáraz mezőnybe csúszik át. Az ornamentika friss almát, hűvös, zöld gyümölcsösséget mutat, szájban nagy test és alkoholérzet, határozott savak.
Bott Frigyes standját céloztam meg utána, hisz most hétvégén épp egy 2007-es Vinculum-ot nyitottam, ami lenyűgözött és a madarak azt csiripelték, hogy a 2009-es is újra tiszta juhfark lesz. Az lett, nem is akármilyen. De előtte egy 2009-es olaszrizlinggel hangolódtam átt Tokajról Muzslára, azon belül is a muzslai hegy tetejére. A 9 hektáros birtok 230 méter magasan található, a kürti borvidék része. A rizling elsőre finoman savanyúcukros illatú, talán egy pinot blanc-hoz tudnám hasonlítani, aztán csonthéjasok és kis alkoholédesség mutatkozik.
A kortyban is előjön az alkohol, kissé magas savval párosítva most nem győzött meg, annál inkább a Vinculum. A fajtára jellemző vegetális, főtt zellerszáras illat mellett ásványosság bújik meg és egy kis hársvirág a háttérben, ami nagyon érdekessé teszi. Közepesnél nagyobb testű, szép finissel, remek-kerek és szájban már gyümölcsösebb, mint vártam: vimoskörte, érett barack, játszik az édesség a főtt-köves alapokkal.
Laposa Józsefnél hármat kóstolhattam, itt talált szíven a nap bora is. Az első egy 2009-es kéknyelű volt keserűmandulás díszítettséggel, jó sav-alkohol aránnyal, balanszban (remek bor!). A rizling2 új, fekete alapú címkével még sajnos kicsit meleg volt ahhoz, hogy megmutassa magát. A zárásul elővett Szent György-hegyi olaszrizling 2008-ból volt a telitalálat. Olyan képet vághattam, mint a gonosz étteremkritikus Anton Ego a Ratatouille című mesefilmben, amikor a kisegér megfőzi neki gyermekkora lecsóját és egyszerre esik rá az összes régi emlék. Ebben a borban ott van az a fajta légies-ásványos fuvallat a test mellett, ami miatt Badacsonyt a Szent György-hegyől eklatánsan meg lehet különböztetni.
Kőhajításra egymástól a két szent hely, mégis más a kő és másképp süt a nap. Annyira meg voltam lepve tőle, hogy nem is jegyzeteltem, vaskos felkiáltójel van a név mellett, meg olyan közhelyek, hogy „egyensúly”, „remek aromatika”. Ha jól értettem ez egy válogatás és talán nem is kerül kereskedelmi forgalomba. Nagy levegő, tovább kell lépni.
A Skrabski Borászat a Leshegy régi fényének visszaállításán dolgozik, főleg olaszrizling, szürkebarát és kékfrankos a fegyverük. Nem használnak fajélesztőt, gyomirtót, az egy kiló alatti tőketerhelés is általános. A Betyár 2009-es olaszrizling, egyszerű tétel, ami 2-3 hónapot volt hordóban, de inkább a reduktív jegyek dominálják. Sokkal szebb volt az „Árpi rizlingje”, ami koncentrált, jó savakkal, némi seprős „battonage-illattal”, bazaltos tónusokkal. Az Öreg tőkék rizlingje szinte édesbe hajlóan gazdag, kerek bor, alig hittem el, hogy nincs benne cukor. Volt egy krémes-édes-málnás-faepres Nemrozé is, ami persze szürkebarát, amit héjon felejtettek, ettől vidám lazacszínű lett. A forgalmi „sima” szürkebarát fűszerei, mineralitása, a záró kékfrankos lendületes savai, nyári-vörös jellege tetszett.
A Debreczeni Szőlőbirtok és Pincészet remek sort hozott, nagy vörösekkel próbálkoztam. 2008-as cabernet franc fűszeres-földes, rengeteg érett gyümölccsel, meleg karakterrel, a magas alkoholon kívül példás bor. A 2007-es cabernet sauvignon csak négy napja lett letöltve, jó anyag lesz, csak várjuk ki. A Ferenczi Cuvée 2007-ből 45% franc 40% merlot és 15% cabernet: fekete bogyós gyümölcsök, jó hordóhasználat, nagy test, kissé konyakosba hajló lecsengés. A Ferenczi Superior 2007-be már nem tudnék belekötni, nem is akarok – ez a bor tipikus Szekszárd, a táj lelke, nem utánoz valamit és nem akar súlyosabb lenni, mint amilyen. Fele franc fele merlot, bombasztikus.
A két cabernet házasításából szűrt Alexandros 2007-nek így már nehezebb dolga volt, ha nem lett volna a finom löszös vonal az illatban és kedves gyógyszeres-gyógyfüves háttér az ízben, villányinak gondolom. Innen már majdnem hazaindultam, de egy utolsó kört futottam még a Tamás Pincénél, ahol levendulaszörpöt és egy pinot rozéra emlékeztető színű szürkebarátot kóstoltam. Ez utóbbi annyira tetszett, hogy tervezem egy palack beszerzését és mélyebb kivallatását is.
Még verőfényes napsütésben, jó emlékekkel zártam a fesztivált, ahol a „nyitótánc” épp kezdetét vette. Az óra négyet ütött, én meg Tamás 2007-es syrah-jával a poharamban elhagytam a helyszínt. Ha jövőre is választani kell én újra ide jövök majd.
