2010. október 15. – Nyulasi Gábriel
Vártam a tudósításokat, ám nem jöttek – a Boregyetem előadásairól hallgattak a (bor)sajtóorgánumok. A Borfesztiválhoz szorosan kapcsolódó rendezvénysorozat, már hosszú évek óta hagyomány, és mindig a nagy rendezvény nyitását megelőzve kerül a programba. Így most hiányt pótolva számolunk be a borközönségnek a Magyar Kultúra házában történtekről.
Idén a szokásossal ellentétben, a rendezvénysorozat két naposra sikeredett. A Boregyetem hallgatói akár a három napot is szívesen abszolválták volna. Az érdeklődés töretlen a Szentháromság téren, a Magyar Kultúra Házában, a Corvin teremben zajló kurzusokon.
Első nap
Igazán lendületesre sikerült a Boregyetem nyitó előadása, melyet Romsics László (Törley pincészet főborásza, Master of Wine ígéret) prezentált.
Címe: „Piacvezető magyar bor márkák külföldön – az eredményesség titka.” Meggyőző példákkal statuálta a különböző marketingstratégiák hatékonyságát. A legnagyobb kihívás a piaci rés felfedezése, majd a megfelelő kivitelezés a hódítás, majd a pozíció megtartása. Előadónk véleménye szerint a magyar bor a kezdeti lelkesedés után (a kilencvenes évekbeli) újra a semleges megítélés alá esik a nemzetközi piacon. A Furmint egy jó lehetőség, ám külföldön kis mennyiségű az eladás.
A Chapell Hill márka útját követhettük végig, a különböző aspektusokból. Egy márka megteremtésénél, ha a világ borpiacában gondolkozunk, az egyik legfontosabb a közérthető márkanév. Ezért lett angol a hívó szó, minél nagyobb piacot tudjanak lefedni. Az arculatban fontos a letisztultság, a nemes egyszerűség. A kommunikáció a borfogyasztókkal, és az MW-kel (Master of Wine) elengedhetetlen.
Ha sikerül néhány MW-t „körbeudvarolni” vagyis célzott kóstolókkal, a különböző borsajtóorgánumokban nagyobb hatású írás jelenhet meg, az óhajtott irányokba terelve a vájtabb nyelvű kortyolókat. Érdekes szegmense a borkereskedelemnek a „bag in boksz” csomagolás. Mi itthon kissé irtózva fordulunk el ettől a modern tárolási formától, Skandináviában viszont népszerű, a kis csappal ellátott 3 literes „zsákdemizson”. Fontos a reklámok hatékonysága, sokat kell költeni a tudatformálásra. „Life style” vagyis életmód ötletek is ezt a célt szolgálják, hogy az emberek tudják mihez kötni a borokat. A német piacot a „Balaton” nosztalgikus hívó szó vette le a lábáról. Jókor szórták meg a befogadó közeget, nem kevés költséggel járó TV reklámmal. A „magyarérzésre” apelláltak, és bejött, nagy befektetéssel nagy hozam – a nulláról 15 millió palack fogyott. Megkóstolva a „Balatont” (bort) az előadáson, egy nem túl bonyolult, de behízelgő, és fűszeres, gyümölcsös cuvée-t találtunk a poharunkban – igazi harmonikus ivóbor. Az baltikumi piacon a Törley olyan előkelő helyet szerzett, hogy az észt emberek mára teljesen a magukénak érzik a magyar pezsgőt.
A „rozékirályt”, a szekszárdi Dúzsi Tamást, és pincészetét nem kell bemutatnom. Előadásában a jókedvű, büszke anekdoták fűzérét élvezhettük. Közben a rozékat is kortyoltunk a borásztól. Kifejtette, hogy a rozé presztízse folyamatosan emelkedik, és ezt a fajta bort is odafigyeléssel kell készíteni. Sokan csak leengedik a vörösbornak való anyagból a levet, és abból készítenek rozét. Ez a módszer nem jó, ettől a rozé nehézkes lesz, nem hozza az igazi erényeit. Amikor még a rozé divatja nem hágott ily magasságokba, kérdezték Dúzsi urat, hogy miért készít ennyit ebből a nedűből? Erre a válasz csak ennyi volt: „Miért mássza a hegymászó a hegyet? – Azért, mert ott van!”
„Igényes bor és sajt harmóniája” – volt a címe – Dr. Csizmadia András, (gasztrofilozófus) előadásának. Mi a közös a sajt, bor, kenyér triumvirátus tagjaiban? Bizony az élesztőgombák működése. Sajnos az időkeret roppant szűknek bizonyult, és egy nagy vágta volt a sajtok világának összefoglalása, és a borok kapcsolódási lehetőségeinek taglalása. Kissé rohantunk, de előadónk nem hazudtolta meg magát, az ízek szakértője ezúttal is magával ragadta a publikumot. Kicsit csúszott a befejezés, de ezt senki nem bánta, a téma bizony több hónapos kurzuson is oktatható lehetne. Sajnos hazánkban, bár sok ígéretes ellenpélda van, azért még mindig a Trappista, Mackó, Anikó uralja a piacot.
Az emberek nem ismerik a sajtok felemelő és sokszínű világát. Ebben azért az anyagiak is akadályozó tényezőként szerepelnek, mivel a külföldön még elérhető áron kapható termékek, itthon csillagászati árfekvésbe kerülnek a kereskedelemben. Az egyszerű fogyasztó a sajt és vörösbor kombinációban hisz, ám a lehetőségek tárháza végtelen. A fehérborok egyenrangú partnerei a sajtoknak. Legyünk bátrak a párosításokban, a lényeg a harmónia. Könnyed, friss, lágy sajtokhoz nyugodtan ajánlhatunk egy reduktív fehérbort. A Pannónia Bársony sajtjától a Chaumes-on keresztül eljutottunk a Saint Agur –ig. Hiába, a roquefort típusú kékpenészes sajtokkal, egy tokaji aszú kiváló párost alkot – számomra ez volt az est legmeggyőzőbb sajt és bor találkozása.
Második nap
Az új nap egy tömény előadással kezdődött: „A történelmi Magyarország borvidékei és lehetőségei” – Előadó: Förhénci Horváth Gyula, etnológus, bortermelő. A nehéz témát a prezentáló felolvasása kicsit döcögőssé tette, a közben kóstolt borok sokat lendítettek előre minket. A téma felvezette a nap borászait, a második részben megismerhettük a Borfesztivál díszvendégeit. Összefoglalóan a négy határon túli borász rövid bemutatkozásai ezt a címet kapták: „A dicső múlt ápolói a történelmi borvidékeken – határon túli magyar borászok bor bemutatója”
A sorban az első Bott Frigyes, Felvidéki borász volt, muzslai birtokáról egy rajnai rizlinggel indított. Megtudtuk tőle, hogy családi pincészet méretben gondolkozik, és a Kárpát-medence borszőlőit részesíti előnyben a világfajtákkal szemben. Az alacsony hozamokban látja a megfelelő koncentráltságot, és helyi adottságok jobb kihasználását szeretné elérni bor és étel szinten. Cuk Lajos, Alsó-Lendváról, Szlovéniából érkezett, termőterületei mintha a Rajnára néznének. Ezért nem véletlen, hogy rajnai rizling került a poharunkba, nemes savakkal, vadrózsás illatokkal, citrusokkal. A vidék arculatát szintén emelik a saját felvágottak, és egyéb termékek, melyek illenek a terroir-t magukon viselő borokhoz. Balla Géza, az aradi úttörő borai (Erdély), már magas rangot, és széles ismertséget vívtak ki a cizelláltabb kortyolók körében. Nehéz a helyzet a borvidéken, a termőterületek fele parlagon hever, sok a külföldi befektető. 2006-os Kadarkája, és az azonos évjáratból származó Prémium Kékfrankosa elkápráztatták a publikumot. A koncentráltságot a prémium kategóriában a 40mázsa/Ha hozam segítette. Maurer Oszkár, a déli végekről jött, a Szerémség történelmi vidékéről. A legendákat kell újraéleszteni, hagyományos műveléssel, (karós bakművelés) a hagyományos fajtákkal: szerémi zöld, bakator és társaik. Borászunk szép gondolattal búcsúztatta a Boregyetemet: „Ne bánkódjunk Trianon miatt, hanem megfelelő hittel, és életerővel a bennünk rejlő értékeket a felszínre hozva, emelkedjünk felül a nehézségeken.”
