2012. április 11. – Lotte Karolina Gabrovits
„Kritika nélkül nincs fejlődés!” – így szólt a mottó. “Az I. Évtized nagy borai” néven indított a Prestige Reserve Club egy rendezvénysorozatot, “Borászok és borészek” részére, hogy tematikusan górcső alá vegyék, összegezzék az elmúlt időszak tapasztalatait. A rendezvények nem titkolt célja, hogy az adott téma meghívott szakmai kiválóságai közös nevezőre jussanak a sikerhez vezető út tekintetében. Megvitathatják az álláspontjaikat, és egységes célokat, irányokat fogalmazhatnak meg, melyek elengedhetetlenek a magyarországi borok „prestige”-éért folytatott küzdelemhez.
Doszpod László, a Prestige Reserve Club igazgatója nyitotta meg az estét. Egy víziót vázolt fel, mely Magyarországról szólt, egy olyan országról, mely borkultúrájával a nemzetközi színtéren is kiemelkedően helytáll, és amelyre igazán büszkék lehetünk. A találkozó középpontjában a „Vörös Cuvée”-ink álltak.
A rendezvény elején 14 bor vak kóstolására került sor, így mindenkinek lehetősége nyílt elfogulatlan véleményt kialakítani. Szép tételeket kóstolhatunk és bírálhattunk együtt Kovács Nimróddal, Heimann Zoltánnal, Takler Ferenccel, Herczeg Ágnessel, és még sorolhatnám az est kiemelkedő szakmai tekintélyeit. Mi tesz egy bort igazán naggyá? Erre is kerestük a választ.
Az „1. Évtized” nagy vörös borai annyira gyönyörű komplexitást, struktúrát, karaktert és főleg harmóniát voltak képesek felmutatni, hogy vétek lenne figyelmen kívül hagyni őket.
“BLIC!”( Balance – egyensúly, Length – hossz, Intensity – intenzitás, Complexity – komplexitás) – hallatszott egy női hang. Herczeg Ágnes, a Gróf Buttler Borászati ZRt. vezérigazgatója ezzel az egyetlen szóval a lényegre tapintott. Minden egyes megkóstolt tétel azt a meggyőződésünket erősítette, hogy a magyar borokban hatalmas potenciál rejlik. Ekkor tört színre egy újabb központi téma: Magyarország nemzetközi arculata a bor tükrében. Főképpen ez lenne az, amit közösen formálnunk kellene, ez a fejlődésünk kulcsa. A fiatal magyar borász generáció már megalapozta a versenyképes minőséget, széles nemzetközi tapasztalatait, tudását a magyar borkészítésbe integrálva. Arculatot csak egység tud alkotni, Magyarországon sajnos nincsen közös szemlélet.
Térjünk rá az élet szépségeire: a borokra. Csupa elegancia, harmónia és komplexitás. Éreztük szinte az összes tételben. Volt, amelyikben jobban, volt, amelyikbe kevésbé, de mindegyik kiválóan helyt állt. A borsor végén lehullott a lepel a kilétükről.
Mély gránát színt mutatott például a Regnum Cuvée 2007, a Takler pincészettől. Csak kiemelkedő évjáratokban készül, a legjobb dűlők hozamkorlátozott terméséből, mint megtudtam. 40% merlot, 35% cabernet franc, 15% cabernet sauvignon és 10% kékfrankos házasítása egy csodálatos tételt eredményez. Rendkívül koncentrált, tömör, ugyanakkor komplex és kifinomult. Illatában és ízében aszalt és erdei gyümölcsök sokaságát vonultatja föl, kiegészülve az újfahordós érlelés finom, egzotikus jegyeivel. Az enyhe animális, valamint szivar jegyek, amelyek akár csak illatban, úgy ízben is felfedezhetőek, egy igazi férfias és mégis bársonyos bort alkotnak. 2010-ben a bordeaux-i Citadelles du Vin “Trophée citadelles” (aranyérem) díjazottja, és a párizsi Vinalies ezüstérmese. Valódi bizonyítéka annak, hogy a magyar borászoknak igenis ott a helyük a nemzetközi versenyeken.
Egy másik csodálatos tétel, amelyre szívesen gondolok vissza a Capella 2007-es Bock Józseftől, mely 5. volt a kóstolói sorban. A pincészet nagy válogatása, melyet ők is csak kiemelkedő évjáratokban készítenek el, a Fekete-hegyről szelektált cabernet franc (60%), a Jammertál dűlőről szelektált cabernet sauvignon (30%), és merlot (10%) házasításából. Huszonnégy hónapig tölgyfahordóban érlelt bor nagy testtel, koncentráltsággal. Rendkívüli gazdag aromavilággal és íz mélységgel rendelkezik. Komoly intenzitása, feketébe hajló színe egyedivé tették számomra. A fűszeres, medicinális illatjegyek mellett, dohány és tejcsokoládé formálták még előkelőbbé. Ízében mindezek mellett az ázott bőrrel és szerecsendióval, valamint a hordós érleléssel megbolondítva egy igazi bársonyos lecsengéssel rendlelkező bort mutatott. Milyen jól illett volna egy argentin steakhez, vagy akár desszertnek étcsokoládéhoz, szivarral párosítva. A gondolattól összefolyik a nyál a számban.
Ha már így álmodozom, semmiképpen nem akarom említés nélkül hagyni Kovács Nimród NJK 2006-os tételét. Egy cabernet franc (50%), kékfrankos (45%) és merlot (5%) házasítása, melyet új francia és magyar barrique hordókban érleltek, több mint két és fél évig. Színében mély, illatában és zamataiban kék és fekete héjú bogyós gyümölcsök uralkodtak, cédrus és csokoládé jegyek mellett. Kerek, bársonyos tanninjai egy komoly tételt mutattak, amely a palackban tartva is még hosszú ideig magas potenciált rejt magában. Meggyőződésem, hogy ez a csodálatos bor hosszú éveken keresztül képes lesz bennünket lenyűgözni, újabb és újabb arcát tárva elénk minden egyes palack felnyitásakor.
Kedves Borfogyasztó, most rajtad a sor, hogy megmondd, hogy mire vagyunk képesek hazánkban. Igyatok jó magyar borokat. Kíváncsi vagyok, hogy Magyarország nagy fehér cuvée-i mit fognak mutatni számunkra, de erre csak egy másik rendezvényen derül fény.
Összegzés a Prestige Reserve Club jóvoltából:
Több lényeges dologban úgy tűnt, hogy közmegegyezés van a borászok és borészek között, például: fontosabb, hogy a bor harmonikus legyen, mint hogy esetleg tudatosan korábbi szürettel kordában tartsuk az alkoholt. Nem vitatható és érdekes az a megfigyelhető jelenség is, hogy Magyarországon a borok ára, image-e és minősége elválhat egymástól. Egyetértés alakult ki abban a tekintetben is, hogy az 5 borvidékről származó tételek inkább nagy cuvée jelleget, mint terroir jegyeket mutattak.
Olaszrizling blog, a mai hazai piaci helyzet
„Divatborvidékeken divatborászatok voltak, de ez a korszak véget ért” – fogalmazott Heimann. Mostanra sokat változott a piac: jóval több kedvelt borvidéken sokkal több pincészet működik, ez összességében nagyon jó hír, de ilyen szituációban nyilván nehezen lehet tartani bizonyos borkategóriákban a korábbi árszínvonalat, különösen olyan gazdasági környezetben, mint amilyenben 2008 óta élünk.
(Szerk.) Amiről a többi megjelent tudósítás nem számolt be, hiszen elég komplex volt az este, sok réteg, sokféle megközelítés lehetséges. Az esemény kiemelkedő borai mellett, a kommunikáció is a magasabb régiók felé mutatott. Kialakult a rendezvény során egy olyan párbeszéd, melyben a borászok és a bortudósítók megvitathatták a kialakult hazai borhelyzetet. Tömören a magyar bor jó, bár egy kissé túlárazott. Többek között emiatt sem túl versenyképes. Borainkat sajnos még mindig nem ismerik külföldön, ezen az állapoton jelenleg még nehezebb változtatni. A nemzetközi helyzet fokozódik, mivel a külhoni tudósítások torzítva, elég sötét színben festik le Magyarországot.
Országimázsunk ellenszélben van, az utóbbi hónapokban, években kifejezetten negatív sajtókampány részévé vált. Amíg egy borásznak külföldön magyarázkodnia kell, hogy nem, mi nem élünk diktatúrában, addig nem könnyű feladat betörni a piacokra. Itthon is rendet kell teremteni, többek között a hazai borvilág egységes képviselete sem megoldott a politika irányába. Vigyázó szemünket a határaink felé kellene irányítanunk, ahol sajnálatos módon, jórészt ellenőrizetlenül ömlik be az olcsó és gyenge minőségű külföldi, főleg olasz bor. A közösségi bormarketing várható szünetelése miatt, (megszűnik a borágazati forgalomba hozatali járulék) a borászoknak régiónként összefogva maguknak kell megoldaniuk e feladatkört. Az ihatóbb Magyarországért továbbra is kiemelt céljának tekinti a hazai borkultúra támogatását, a borfogyasztók tájékoztatását, ezzel is segítve a borágazatot. Várjuk a Prestige Reserve újabb gondolatébresztő mustráját, a sorozat következő felvonásában ugyanis a Pinot Noir rejtelmeit próbáljuk megfejteni.
