2014. december 3. – Az ihatóbb Magyarországért
Miklós Csabihoz Mórra minden évben elmegyünk, hiszen a show mindig folytatódik. Vagy legalábbis számítunk rá és nem csalódunk! Ezúttal viszont emeltük a tétet: kettős pincelátogatással az ásványos terroiron. A Maurus Pincét lejtettük útba Csabi előtt. A bortúra tematikája adott volt, hagyományos, több éves kipróbált recept alapján. Szóval Double More…
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
Gyakran előfordul, hogy a túrákon meg-megállunk és bemutatunk borokat a bortársaknak. Nincs is jobb, mint bortúrán már a buszozás közben borozni. A poros utakon megszomjazik az ember, de nem kell megvárni, míg eljutunk a kiszemelt pincéhez.
Ezúttal régi ismerőseinket mutattuk be, a Podmaniczky Pincészetet a Balaton mellől és a Fabro Pincét Tolnából. Az utóbbi pincészetnek ez volt a beharangozója is, hiszen a következő túra róluk szólt.
Ha Mórra megyünk, és szép időnk van, bizony nem hagyjuk ki az útba eső valóban festői szépségű martonvásári Brunszvik Kastélyparkot. Egy kis csoda bármely évszakban, tavasszal virágerdő, ősszel aranylombos pihenő. Nem véletlenül érezte magát itt olyan otthonosan Beethoven is. Az első bort az ősfák alatt bontottuk ki, a Podmaniczky 2013-as Terefere Rajnai Rizling igazán jól esett. Élénk savak, nagy test, friss és komplex egyben. Ez a bor bármikor jöhet, hallgatni is lehet mellette, nemcsak tereferélni. Megszámoltuk a fákat és a mindig morcos Zeneszerző szobrának búcsút intve a Királykoronázó város felé vettük az útirányt.
Székesfehérváron stílusosan a Szent István téren gyülekeztünk az ebéd elfogyasztása után. Ezután nem volt más hátra, mint Mór! Mivel kezdjünk Móron, mint vörössel? A Fabro Pincészet 2011-es Lussonium Cabernet Sauvignon bora a borászt egyik kiemelkedő tétele. Érett, kiforrott anyag, tüzes, gyümölcsös harmónia. Van benne velő, szépen integrált hordó mellett ott a gyümölcs. Szép korty, aztán jöhetett az első pince.
A Maurus Pincészetnél legutóbb akkor jártunk, amikor még jr. Kamocsay Ákos szűrte a borokat. Azóta sok dolog változott a borászatban, de egy motívum megmaradt. A borok továbbra is figyelemre méltóak, sőt! Az új kapitány, a borász most Mórocz Tamás. Még a tavaszi VinCÉn megtapasztaltuk, hogy van kraft az új, már általa készített borokban. Később, ahogy egyre mélyebbre ható tudást szereztünk a repertoárból véleményünk csak megerősítést nyert. Az első bor a frenetikus 2013-as Sauvignon Blanc volt. Bodza, fű, trópus, telt, kacér, citrus ez itt az újvilág… Sajnos már nem kapható tétel. Második volt egy Ezerjó (2013), szintén 2013-ból, még tartályminta igazi húsos, nagyon „várós” tétel.
Ezt követte egy szintén brutál jó adottságokkal Rajnai Rizling tartályminta (2013), amelyben már ott duruzsol némi petrolosság. A tartályparkról visszaváltottunk a palackos örömökre méghozzá Tramini változatban. Tamásnak itt is „elsült a keze” kiváló, harmonikus bort alkotott a 2013-as évjáratból. A Tramini egy nehéz műfaj, Miklós Csabi fel is hagy a készítésével, mert valahogy a piac nem keresi, kiszorította a Cserszegi és Irsai duett. Örülünk, hogy a Maurus Pincénél még lesz egy darabig, főleg ha ilyen jól sikerülnek. Cikkünk a Traminiről:itt! A végére marad egy szintén tartályos Chardonnay 2013-ból, ebből is jó volna kóstolni már a palackos változatot, csak még nincs itt az ideje. A bor kócos, zabolátlan, de érződik rajta a kraft.
Mondanom sem kell, hogy a hangulat a helyzethez képest is már elég jónak volt mondható. Pompás borok, kellemes cirógató móri napsütés, mi kell még? A Miklóscsabi Pince, egy kis Csabi-show természetesen. Persze, hogy Csabi mindig kitalál valamit, hiszen az évek során egy kisebb-nagyobb változtatás, csavar, finesz megjelent a már ismert tematikán felül. A buszon (úton Mór felé) úgy harangoztam be, hogy Csabi tényleg megcsinálja, ő az aki elvarázsol, aki műsort ad, egy igazi szerethető borász showman. Kicsit már úgy éreztem, egy kissé „kimaxoltam” a portéka dicséretét. Mi lesz, ha most kapunk egyszerűen egy jó borkóstolót? Ám Csabi nem okozhat csalódást.
Egy kis múltidéző az előző 4 év…
2010.: Az első látogatás, ősszel egy nagyszerű kóstolás a pincében. Hiába 2009-ben nagyon kijött a lépés…
2011.: Az előző évjárat nem túl fényes, de kint a szőlőben a csodás tavaszi viharos ég alatt kortyoltunk.
2012.: Újra kimegyünk a szőlőbe, ősz van megint, refraktométerrel mérjük a cukrot, koccintunk a sorok között. Töppedt fürtöket legelészünk.
2013.: Csabi elfoglalt, és csak a kóstoló elejét tartja Apával. És Apa folytatja egyedül, nem is akárhogy, megindulnak a palackok a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.
És most…
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
2014-ben pedig belépést nyerünk a pompás Tündérkertbe, Csabi nagyon elegáns és ízléses belső kertjébe. Csabi ravaszul a pincében kezdte a kóstoltatást majd később, az alvilágból felkapaszkodva léphettünk be az Elysiumba. Ahol kényelmesen le tudsz heveredni, ahol kultikus (Sziget elitkocsma építőanyaga) deszkákból épített színpad és padok, hintaágyak várnak. Egyszerűen mesés a hely ahol a szabad ég alatt kortyolhattunk el, nem habozva a 2013-as Hableánykát, majd Marlyn Morról libbentette fel szoknyácskáját.
A Zakós Frankos (Siller) 2013-as is igen csúszott, majd besasszézott Roger Mór (Ezerjó) 2013. Az ötödik a szívünknek kedves elköszönő Tündérkert 2012-es (Tramini) jó fűszerekkel. Aztán már Csak az ízéért (Ezerjó) szerettük 2012-es kiadásban. Lebegéssel fel a csillagokig, az Űrhajós bor, Csók a Családnak Rajnai Rizling 2012-es, jó anyag, ezzel el is jutottunk a Nirvánáig… Igen, itt tényleg hátra lehetett dőlni. Minden jó volt, ahogy volt, az öröm az élet igen! Szóval jön már a hatodik!
