2016. március 20. – Rattner Réka –
Igazán szeretjük Sopront és többet tud a borvidék sokkal, mint amit feltételeznek róla. Például gondoltuk volna, hogy a filoxéra előtt bizony furmintokkal volt teleültetve? Nem bizony, és sajnos picit alszik a nemcsak a „Kékfrankos Fővárosa” (rendben volt mostanság egy-két budapesti rendezvény, de akkor is) ezért jó hallani jó soproni borokról. Jó pár éve, hogy a Kékfrankos 24 bortúrákon megismertük a Vincellér borokat. Már akkor is volt bennük fantázia… És mi a helyzet most?
Található egy pincészet Soprontól nem messze, Fertőbozon, (ez nem az a bozon, ahol azonos részecskék esetén teljesen szimmetrikus, összetett kvantumállapotot alkotnak) ahol a könnyedebb játékos borok rajongóitól kezdve az összetettebb, komolyabb tételek kedvelőiig mindenki találhat kedvére valót. Molnár Tibor látott vendégül a Vincellér-ház Nőnapon tartott kóstolóján a belváros egyik legmenőbb borbárjában, a Kadarkában, ahová magával hozta a pince jelenlegi szortimentjének vezető tételeit.
Üdvözlő tételként a 2014-es Fizzi Miska gyöngyözött a poharunkban, ami könnyed gyümölcsös jellegénél fogva azonnal leveszi a lábáról a legtöbb hölgyet – mustsűrítménnyel lett utólag édesítve és ez igencsak jól áll neki. Másik különlegessége, hogy vadélesztővel, spontán erjesztéssel készült. Kékfrankos alapú, ennek köszönheti élénk meggyes ízvilágát, amit közepes test és finom savak tesznek kerek egésszé. Valódi nyári itóka, édesszájúaknak. Következő borunk egy 2015-ből való Zöldveltelini, meglehetősen magas mércét állított az utána következőknek. Két dűlőből került ki a hozzávaló alapanyag, melyek közül az egyik kötött agyag (ez felel a savtartalomért), a másik pedig csillámpala (ettől válik ásványossá a bor) – bizony egyikből sem volt benne hiány! Volt ott minden, ami kell: fehérborsos fűszeresség, egy kis gyógynövénnyel, gazdag citrusos ízekkel, mindez tökéletes egyensúlyban, a korty végén felerősödő ásványossággal. Már most komoly élmény ez a bor és elnézve még marad is ezen a szinten néhány évig.
A folytatásban feljebb léptünk és ezúttal a Molnár Titi Selection kategóriájából kóstoltunk, méghozzá a 2013-as Titi Traminit, ami már feltűnő külsejével is magára vonja a figyelmet – belső értékei pedig a pohárban mutatkoznak meg. Kellemes, friss illat, amit gyümölcs fronton a sárgahúsú almás és fehérszőlős jegyek jellemeznek, egy kis rózsás akácmézzel a háttérben és rengeteg ásvánnyal az egész kortyon keresztül. Nagyon testes, aminek eredményeképp glicerinédességet lehet érezni, kicsit uralkodik rajta az alkohol, de összességében egy remek élménnyel lettünk gazdagabbak. Ezt követte a Titi Zenit úgyszintén 2013-ból zamatosan, nagy testtel, de élénk savaitól lendületesen. Fehérhúsú barack, mézes-virágos jegyek keverednek egy kis zöldfűszerességgel. Kellemes darab, ami még a csúcs felé tart.
Ekkor következett a rózsaszínek és vörösek sora, ami első tételként egy 2015-ös Kékfrankos roséval nyitott. A nedű bizony több volt, mint kellemes. Ismeri az összes fogást, amit egy jó rosénak illik: friss, könnyed, gyümölcsös és jó savai vannak. A kékfrankosnak és a talajnak köszönhetően azonban ez a rosé egy fokkal feljebb lépett – gyümölcsössége sokrétű, meggytől a szilván át a piros bogyósokig van benne minden, mint egy jól felszerelt gyümölcsöskosárban. Aztán ott vannak még az ásványos jegyek, ízletes kontrasztot adva a gyümölcsökkel szemben. Ettől igazán összetett, jóivású, élményszerű ez a bor. Nagy nyári közönségkedvenc lesz, annyi biztos. 2013-ból való Kékfrankossal folytatódott a sor, ami szépen megőrizte gyümölcsösségét, érett szilva és meggy köszönt vissza a pohárból, némi étcsokoládés felhang kíséretében. Finomra érett tanninok, kellemes savak, visszafogott hordóhasználat – igazán szépen nyúltak hozzá ehhez a tételhez. És következett a Titi Zweigelt szintén 2013-ból. Igazi borkedvelők csemegéje ez a tétel: itt is a gyümölcsösség dominál, szeder, áfonya és meggy, édesfűszerekkel, valamint hordófűszerrel, egy kis borsos aromával kiegészülve. Savai, tanninjai selymesek, kerekké teszik a bort. Utóíze hosszú, telt.
Utolsó borunk a pince különlegessége volt, egy 2014-es késői szüretelésű Zenit. Illat- és ízjegyeiben az aszalt gyümölcsök dominálnak, bodzás-mézes aromákkal kiteljesedve. Teste a maradékcukornál fogva telt, amit nem kompenzál eléggé a savtartalom. Édességkedvelő hölgyek és urak nagy favoritja lehet ez a bor, egy citromos ízvilágú desszert tökéletes kiegészítőjeként tudom leginkább elképzelni.
Örömmel tapasztaltuk, hogy milyen sokszínű, széles fogyasztói réteget kiszolgáló borpalettával büszkélkedik a Vincellér-ház. Ebben a sikerben elvitathatatlan szerepe van Molnár Tibor borásznak, aki hosszú évek alatt összegyűjtött tapasztalatait és tudását érezhetjük minden általa készített bor minőségén. Egyre több rendezvényen találkozhatunk a borászattal, így ha valamikor alkalom nyílik egy Vincellér-féle kóstolóra, semmiképp se hagyják ki!
