2011. május 10. – Katona Andrea (fotó: Nyulasi Gábriel)
Tavaszt idéző nap, ígéretes angol nyelvű mesterkurzus a Tokaji Nyitányon. Igazi magyarságot, borlelket magában hordozó tokaji borlista, hozzá hazai kézművesek által készített sajttállal párosítva gasztronómiai megmérettetésre „ítéltetve”.
Az „előszóként” felvezetett program sokat ígérő volt kezdetektől fogva mindenki számára. Tokaj Nobilis Hárslevelű 2009, Patricius, Sauska Furmint Birsalmás , Alana Muscat Lunel késői szüretelésű 2008, Disznókő, Grof Degenfeld Andante 2007, Szepsy és nem utolsó sorban Royal-Tokaji 1999-es 6 puttonyos aszúja szerepelt a borok oldalán a sajtokkal megküzdendő ízlelőbimbók kihívási, párosítási listáján.
Embert próbáló volt a feladat és itt nem az amerikai akcentussal beszélő Ronn Wiegand előadására utalok, aki köztudottan több mint 30 éve éli és szó szerint éli a világ borai által okozott tapasztalatok sokaságát! Akiről tudni kell, hogy elsőként birtokolhatta a kiemelkedő Master of Sommelier (1986) és a Master of Wine címet (1991) egy személyben. Egyszóval igazi megtiszteltetés volt ott lenni és magunkba szívni azt a miliőt, ahogy és amilyen formában átélte, értékelte, tisztelte a tokaji borok adta szépséget. A kellően korlátozott ízvilágú sajtválogatáshoz (konkrétan 8 ízharmóniájú és eljárású tejtermék, mint például a mádi „Sandor” készített snidlinges gomolya, a sajátos pince érlelésű vagy a kuriózumnak számító cseresznyefával füstölt tehén sajt) tehát igencsak érdekes gasztronómiai „borjátszóteret” kaptunk a jól ismert borászok által készített különböző évjáratú száraz, késői szüretelésű vagy éppen az aszúk változatosságával.
A többségében magyar hallgatóság uralta terem hozta a közönybe fulladt szürke hozzáállást (a sajnos szokásos „félelmet”), miszerint ízlelünk, nyelünk és a véleményünket megtartjuk magunknak.
A kezdeti lendület heve még sodor mindenkit az illat- és ízértékelés ígéretében vibráló soron következő borokkal. Őszinte nyitott kérdések, mely sajt illene az adott borhoz (mondjuk a már említett „Sándor” vagy a Comte talán a Dobogó Blue Cheese). Ahogy telik az idő haladunk előre a kóstolásban – és a szokásos „magyaros kóstolási feszültségben” – nyílik meg a regisztrált tudás magja.
Párosítunk, megosztjuk a tapasztalatokat és a végén kellően szűkős „kritikai bizottsággal” rendszerezzük a végeredményt. A Patricius Tokjai Furmint 2009 a snidlinges gomolyával, a Disznókő 5 puttonyos 2002-es aszúja Comte-val, a Gróf Degenfeld a kékpenészes sajttal és a végén közös megegyezéssel be kell látnunk, hogy Szántó Tibor fehér csokoládé-gorgonzola trüffelje katarktikus párosítást okoz bárki számára, ha egy igazan szépen elkészített 6 puttonyos aszút szeretne élvezni, nemcsak önmagában.
A Mester, azaz Ron kezdetektől fogva megpróbálta kellően kihozni a kurzusra benevezett emberekből kiváltandó „téma-érték-szellemiséget”, de sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel. Egy mindenre (íz, kultúra, terroir) nyitott, kellően képzett, a borhoz mindenkoron alázattal és tisztelettel megnyilvánuló ember talán most nem kapott kellő visszhangot.
In vino veritas… Ha van egy őszinte szépséggel „fűszerezett” érték/értelem gondolatiság az egyes borászok által készített bor mögött, akkor értelmet nyer ezen latin mondás bárhol és bármikor is légy a világban.
