2010. március 2. – Nagy Zita
Amikor egy novemberi reggelen felébredsz, és nincs is már annyira reggel, ráadásul az MR2 is azzal a hírrel kelteget, hogy „az egész hétvégét beborítja a köd”, elgondolkodsz… mit is lehetne ma csinálni? Halat! Ez az első gondolat, tehát ez a legjobb. Kár is tovább filozofálgatni, mindig az első megérzésre kell hallgatni. Redőnyt fel. Ilyenkor, mint Amélie, a híres francia film főszereplője Párizson, végigjáratom tekintetemet saját kis városkám pontjain, ahol az ismerőseim laknak, és arra gondolok, vajon mit csinálhatnak éppen? De ma tényleg ráborult a tejfölös bödön Szombathelyre, és nem a kispályás light változat, hanem igazi, sűrű, vidéki tejföl. Fogalmam sincs, hol van a város, valahol a ködpaplan alatt alszik.
Nekem mégis inkább a halszerzésen jár az eszem, mely nem is olyan egyszerű feladat, főleg, mert bagoly típus lévén későn kelő vagyok. Nálam tehát rendszeresen előfordul, hogy kimarad az ebéd, de sebaj, a kedvenc ételem amúgy is a vacsora. A piac ilyen késői órán nem játszik, szóval irány a fogyasztás temploma, a multi. Utam a helyiek által csak „Csótó”-ként aposztrofált, valójában csónakázásra és gyönyörködésre használt tó mellett vezet. Pecások hada bámul megszállottan a már-már horrorisztikusan hömpölygő ködbe, egyikük a Keresztapa filmzenéjét fütyörészi, a víz alatt halak cikáznak ide-oda. Pont rájuk lenne szükségem, de valami azt súgja, gyorsabban összeakadok velük egy rideg, jéggolyókkal megszórt halpultban. Így is van, tovább tekerem a bicajt, és máris ott keresgélek. Nos, legyen alaszkai tőkehalfilé! Ne kérdezd, hogy „De miért éppen Alaszka?” Csak.
Hal esetében arra is fel kell készülni, hogy az egyszer csak úszni akar. Szóval kell valami erre alkalmas közeg is számára, irány a boros szekció, a kedvenc kis meditációs sarkom. Sokféle bor járkál a fejemben, amelyet méltó társul szívesen a hal mellé rendelnék. De már messziről meglátok egy eddig általam nem ismert címkét, melyről egy mindössze néhány határozott íves vonással, lazán felskiccelt halacska néz rám, hozzá tűzpiros szív dukál, és diszkrét felirat hirdeti: „Szeretni fogsz!” Oké, legyen így! Megfordítva a szimpatikus palackot, megtudom, hogy Hadobás Károly 2007-es Mátrai Sauvignon Blanc-ját „kell” szeretnem ma este. Kérem, tessék, örömmel! Kosárba vele! A polcon a szomszéd palack egy szinte ugyanilyen kivitelezés, de ott hal helyett egy bájos csirke pásztázza a terepet, merthogy ő a csirkés ételekhez készült változat. Végre semmi sznob szárnyasozás, vagy agráros baromfizás, egyszerűen és vagányul: csirke! Jól szólítottak meg, és ennek igazán örülök. A kasszánál várakozva a palack hátsó címkéjét tovább olvasgatva megtudom, hogy a „Szeretni fogsz!” egy olyan borcsalád, amely azt a feladatot hivatott ellátni, hogy a borok világában kevésbé járatosak kezét fogva a könnyű eligazodás útjára vezesse őket. Ezen felül, a kiemelkedő gasztronómiai élmények átéléséhez kíván segítséget nyújtani. Rendben, a mait éljük át együtt, ha már így összejöttünk!
Hazatérve azonnal kiadom a parancsot, vagyis mindenki a helyére. Hal a sütőbe, bor a hűtőbe, burgonya a forró vízbe. A halhoz elég egy kicsike tepsi, a szeletek bátran egymáshoz érhetnek, sőt, jobb is, ha picit összebújnak. A hal nem igényel túl sok gondoskodást, olívaolaj, frissen őrölt bors, durva szemcséjű tengeri só, kakukkfű, kapor, capri- és olívabogyó, szárított paradicsom öleli máris körül, és némi frissen facsart citromlé csordogál róla. A többi a sütő dolga, foglalkozhatok bátran a körettel, egy Gábriel által kifejlesztett, és tőle tanult
narancsos-karottás-mentás burgonya készül hozzá. Miközben minden összeáll, a serpenyőben mandula pirul, ebbe „bundázom” be a készre sült halat, nehogy megfázzon, hiszen november van.
És eljött az idő, vagyis kiderül, valóban szeretni fogom-e ezt a 2007-es mátrai Sauvignon Blanc-t? És ami a legfontosabb, vajon szeretni fogom-e „A hal”-hoz? Jöhet tehát a párosítás, a kidugózás és a töltés. Pohárban kissé aranyló, mélyebb tónusú szalmasárga színt produkál, miközben apró buborékok lepik el a pohár oldalát. Tiszta, érett, nem vadul tobzódó, mégis összetett illatában leheletnyi parfümösség mellett örömmel fedezem fel a citrusokat, hiszen az ételem mellé választottam társul, amelybe orvul becsempésztem a citromos-narancsos jegyeket is. Mindezek mellett a füves, zöldes aromák is érezhetők a borban, melyek szépen válaszolgatnak a kapor, a kakukkfű és a menta aromájára.
Ízben markánsan jelentkezik a savérzet, amelyre itt nagy szükség is van, hiszen az amúgy gyenge, omlós, könnyű halat kemény bombázókkal, szárított paradicsommal, valamint capri- és olívabogyóval vérteztem fel. A bor a pörkölt mandulától sem jön zavarba, picit fanyar, kesernyés lecsengéssel kíséri, de éppen emiatt erősíti fel a mandula karakterét. A szájban megmarad a telt utózönge, az étel markáns, halas ízét végig megtartva, nem elnyomva, hanem segítőn asszisztálva hozzá. A végén némi ásványos érzetet is hagy a szájban, mely nagyszerűen illik a tengeri sóhoz és a szárított paradicsom, valamint a capribogyó sósságához.
Korához képest tehát ez a Sauvignon Blanc még mindig kellemes kísérője lehet halas kalandjainknak, bár frissesség és élénkség helyett inkább már a savhangsúly irányába tolódik el, illatai és ízei „lecsillapodtak”, megállapodtak, szépen megértek, de úgy tűnik, hogy hamarosan el is bóbiskolnak, érdemes tehát gyorsan beszerezni, és egy méltó halpárt választani mellé.
Recept:
Mandulás-mediterrán tőkehalfilé narancsos-mentás-karottás burgonyával
A halfiléket fektessük olívaolajjal vékonyan belocsolt tepsibe, mindkét oldalukat szórjuk be frissen őrölt borssal, durva szemcséjű tengeri sóval, kakukkfűvel, kaporral. Szórjuk meg apróra vágott capri- és olajbogyóval, szárított paradicsommal. Olívaolajjal, kevés frissen facsart citromlével locsoljuk meg, majd sütőben süssük készre. Közben száraz serpenyőben pirítsuk arany-barnára a szeletelt mandulát, majd ezzel bőkezűen szórjuk meg a halat.
A körethez néhány szem közepes burgonyát héjában főzzünk meg, közben 3 db sárgarépát karikázzunk fel, és főzzük félkeményre. Ha a burgonya megfőtt, hámozzuk meg, és vágjuk rusztikus darabokra. Egy nagyobb tepsiben vagy wokban forrósítsunk olívaolajt, erre dobjuk rá a burgonyát, adjuk hozzá a leszűrt sárgarépát, valamint kevés reszelt narancshéjat és frissen facsart narancslevet. Óvatosan forgatva, hogy a burgonya ne törjön szét, kevés borral pároljuk össze az összetevőket, majd a végén szórjuk meg sóval, frissen őrölt borssal, kakukkfűvel, kaporral és friss mentalevelekkel.
