2010. július 3. – Nyulasi Gábriel
Meg kellett osztanom erőimet, hiszen május 21-én Somló hegy és május 22-én Strázsahegy. Mindkettő fesztivál, borünnep, mulatság, az egyik pénteken, a másik szombaton. Átállásra nem is volt túlzottan idő, és azon, hogy sokakkal együtt nem értettük a Somlói Tavasz Fesztiváljának időpontját, a két nap elhelyezését, lendüljünk inkább gyorsan át.
A nagy magyar monszun idején érkeztem a hegyre, esőkabátom csak derékig ért, ezért nadrágomból ömlött tovább a víz. Sikerült a Kreinbacher-építkezés bekötő útján megközelítenem a Nagy rétet, cuppanós sár és a bazalttavak látványa lett osztályrészem. A rendezvény, melyen tavaly sem tolongott a nép, most még kihaltabb volt e pénteken. Néha a fellépők többen voltak, mint a látogatók. Györgykovács Imre sajnos bojkottálta arra a napra rendezvényt, munkatársaimtól tudom, hogy másnap azért kijött, és megmutatta az úri közönségnek borait. A jól ismert pincészetek között jólesőn kortyolgattuk a Tornai pincészet konstans borait. A Dénes birtokba is belekortyoltunk, Csordás-Fodorékról sem feledkeztünk meg, a birka pörkölthöz kitűnő borocska volt a Chardonnay.
Kolonics, Hollóvár, Laposa és a többiek, a teljesség igénye nélkül, mind-mind egy távolabbi vendégborászattal osztották meg standjukat. A latin táncok és a néptáncok váltakozása után következett a hagyományőrző Regélő Fehér Táltos csapat, előadásuk magával ragadta a közönséget. Kicsit hamarabb is zártak a standok a zord idő miatt, ekkor került sor az est fénypontjára befejezésül, a spontán szervezésű Spiegelberg-kóstolóra egyenesen a pincészetnél. Spiegelberg István volt az ember a fesztiválon, aki ott sem volt. Egyesek szerint épp Szegeden tartózkodott a Somlói Tavasz időpontjában, így aztán örültem, amikor megjelent kutyájával a standok között. Egyedi, fanyar humora mely néha az abszurdba hajlik, mindig üdítően hat rám a néha kicsit túl komolykodó rendezvényeken.
Van olyan, hogy igazi somlói? Olyan bor, amely minden ízében, minden apró kis rezdülésében ezt a csodálatos világot fejezi ki, amit Somló hegyként ismerünk? Amikor a borász egyénisége nem elvesz, nem felülírni, megreformálni, újraértelmezni akarja a terroir-t. Esetünkben többek között az a borász, aki már az édesanyja kerekedő pocakjában is a bazaltos utakat járta. Mielőtt még megkapnám a túlzottan pátoszos jelzőt, térjünk vissza a földre. Stefan Spiegelberg vagy Spiegelberg István alig néhány hektáron alkotja évről-évre szebb borait. Pannon Bormustrán idén indította először borait, árulta el kóstoláskor a pincében, megízlelve a nedűket, megállapítottam, hogy ha ezek a borok nem érnek el csúcskategóriát, akkor nincs is értelme a versenynek. Nem csalódtam várakozásomban, a 2008-as Furmint, az egyik nagy kedvenc, 2010-es év fehér kategóriában champion-díjas lett.
A Borravaló borblogon található írás szerint, A cikk itt érhető el
másnap napfényes körülmények között végigkóstolták a borokat, ezért én most nem is részletezném a nedűket. Összefoglalóan: a Spiegelberg borokban minden ott van, ami a Somlói bort naggyá teszi.
Mi igazából a titok, mi adja az aranymetszésű egyensúlyt? Többen több oldalról vizsgáltuk a kérdést, megrágtuk a borokat, jegyzeteltünk, képeket készítettünk, de igazán nem kerültünk közelebb a válaszhoz. No igen, az igazi titok már csak ilyen, ha megfejtenénk, nem lenne már titok. Rejtett kincs a Somlói bor, melyet megérteni igazán nem lehet, csak érezni minden egyes kortyból.
Sok érdekes dolgot láttam, tapasztaltam a fesztiválon, de emlékezzünk csak a szépre és a jóra. Ha több pincében szólnának éjjel-nappal a gregorián énekek, talán jobb borok és jobb emberek lennének évről-évre.
