A Tea Napja! De mi is az a Tea? Miért kell, hogy neki Napja legyen?
Dr. Gál Krisztina írása
Ahogy a kávé sokak számára nélkülözhetetlen része a hétköznapoknak (főleg a reggeleknek), egy kínai vagy japán számára a nap teafőzéssel kezdődik. Ahogy ma már a magyar fogyasztó számára sem az instant vagy automatából vásárolt kávé az egyetlen módja a kávéhoz jutásnak, úgy a tea fogyasztás is egyre népszerűbbé és összetettebbé válik hazánkban is. Divatból vagy valódi érdeklődésből, de a kávé esetében már egyre többen keresik az azonosított származású, akár dűlő szelektált termékeket és készítik el a legkülönbözőbb technikákkal és kóstolgatják mindezeket országszerte nyílt újhullámos filterkávézókban,“brew bar”-okban. A Kávé Napja rendezvény már szinte hagyomány itthon is, de a Tea Napja első alkalommal szerveződött a Café&Bar-nak köszönhetően.
Az eseményen készült további képek itt érhetőek el!
Az eseménynek kiemelt célja volt, hogy a nagyközönséget megismertesse a filteres, ízesített teán túli világgal is. Mindazonáltal az előbbi teák kedvelői sem maradtak kóstoló nélkül és élvezhették a megszokott ízeket, de talán jobb minőségben.
Azonban, amiről igazán szólt ez a rendezvény – már ha az ember kíváncsi volt rá-, az a tea nem a gyors felfrissülést és hidratálást célozta meg – cukorral és citrommal.
Hanem a Teázást, mint minőségi időtöltést, hobbit, akár szenvedélyt szándékolta bemutatni. Bepillantást engedett azoknak az embereknek az életébe, akik nem csak felhörpintik munka közben, vagy betegség esetén a teát, hanem az életük fontos részének tekintik a tea kiválasztását, elkészítését, kóstolását, megismerését, a teázás aktusát pedig személyes elmélyülésre, meditációra, testi és szellemi egészség támogatásra használják. Mindemellett barátokkal is lehet így teázni otthon vagy a teaházakban, nem csak romkocsma van a világon. Tudja mindenki, hogy még részegnek is lehet lenni a teától? Klikk!
Olyan kereskedőkkel, teaházak képviselőivel is megismerkedhettünk a Tea Napján, akik személyesen bebarangolják (helyettünk) Kínát, hogy a legjobb termőhelyekről, a legjobb minőségű teákat elhozzák nekünk és még arra is gondot fordítanak, hogy megőrizzék és átadják a teában lévő pozitív energiát mindeközben. Ami pedig nem volt egyszerű ezen a napon a nagy érdeklődés miatt.
Köszönet a kiállítóknak, hogy a közel 700 látogatónak megpróbálták megadni ezt az élményt, információt, segítséget, ami keresett. Ez lelkileg és fizikailag is képtelenségnek hangzik. De a Tea ebben is segített. Akár filters, akár gong-fu. Klikk!
Mert az a Tea Mi vagyunk.
Kosztolányi Dezső – Tea :”Imádom a teát. Azok, akik nem értik, tartalmatlannak nevezik. A szemükben csak pár milligrammal több a semminél. A parfümje, a lelke, az illúziója elvesz, mert nem tudják lemérni, és csak a sárga, forró víz marad a csészéjükben. Azt mondják, hogy nincs lelke, pedig csak az egyénisége hiányzik. Magunk adunk neki egyéniséget. Meddő és királyi ital, amely nem táplál, de teret enged a belegondolásunknak, az álmainknak és a fantáziánknak. Terméketlen, önmagáért való, kéjes, mint a csók. A többi italok követelőznek. Elveszik valaminket, vagy adnak valamit, megváltoztatnak. Ez csak kihozza, hangsúlyozza, aláhúzza igazi valónkat, megmutat önmagunknak, az arcunkat tükrözi. Hasonlatos a szőke nőkhöz, akik azonnal átveszik a férfi egyéniségét, s ha géplakatossal beszélnek, a gépek érdeklik, de ha költő szól hozzájuk, ábrándosak lesznek, és rímekben felelnek. A hangulatok egész skáláját tudom vele kifejezni. Az, aki ügyes szakácsa az érzéseinek, a virágzó teabokor minden varázsát bele tudja csempészni a csészéjébe. Nem is igen bízom azokban, akik csak szokásból isszák, mással készíttetik el, s következetesen citrommal és rummal fűszerezik, és reggel vagy este egyformán ragaszkodnak hozzá. Azt mondom, hogy minden csésze tea egy önportré. Ismertem egy nőt, aki addig vitte a teakészítés művészetét, hogy a hangulatait egész hűen tudta vele visszaadni. Az udvarlójának pedig úgy nyújtotta át, hogy néha vallomás volt – forró és félreérthetetlen -, néha évődés, néha pedig a szeszélyek szeszélye, egy kimagyarázhatatlan zavar, amely a végletekig csigázta a kíváncsiságot. Vannak fantaszták, akik csak a páráját és aromáját szeretik, s a csészére hajolva álomútra kelnek Kínába, Ceylonba vagy a Szunda-szigetekre, oda, ahol ez a keserű és egzotikus gyökér terem. A tea az álmodók bora.”
Aki kíváncsi, hogy hol tudhat meg többet ezekről az érzésekről, technikákról, a tea történetéről, származásáról, az emberről a tea mögött vagy csak csendben kóstolni szeretne, az keresse a Levél Teaházat, a YE Tealeaves-t, a Zhao zhou-t, aTeavolutiont vagy a Marumoto-t.
Vagy nézze meg ezt a videót:
…és készítsen egy csésze teát.
