2012. október 30. – Nork Kata
A BorJour-on pedig nem más, mint Fekete Béla bácsi és kedves Felesége volt a vendég, a Somló-hegyről. A borkóstoló estet a Danubius Gellért Hotel dísztermében (Gobelin) rendezték meg, méltó módon.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy olyan országban élünk, ahol a sokféle bort, számos borász készíti, így egymást érik a borkóstolók. Nem túl gyakori alkalmak egyike azonban az, amikor olyan borásszal adódik lehetőségünk találkozni, aki ritkán mozdul ki környezetéből, pincéjétől nem távolodik messzire, hogy borát kóstoltassa.
Korábbi cikkünkben beszámoltunk a londoni utazásról, amikor is a magyar küldöttség részt vett a London International Wine Fair-en, köztük Fekete Béla is. Béla bácsi az est folyamán mesélt az egyes kóstolt borok között – köztük a londoni élményekről is. Beszámolt róla, hogy nem csupán borára, hanem pincéjére és kis birtokára is komoly az érdeklődés – még külföldről is!
Ez persze nem váratlan számunkra. Meglepő volt ellenben az angliai közönségnek, amit a somlói borok kóstolásakor tapasztalhattak. Szemben a mostanában „trendi” könnyed, friss, gyümölcsös, jórészt azonnali fogyasztású borokkal – ezek a borok, mint tudjuk – „vállas borok” (Fekete Béla): nagy testű, hosszasan érlelt, keményen ásványos, fajtajelleges borok. A Somló egyedülálló a maga nemében: a tájjelleg a magas mineralitásban mutatkozik meg, melyet a vulkanikus kőzet eredményez a borban.
A porhanyós talaj ugyanakkor szabad utat enged a növény gyökérzetének a tápanyaghoz való hozzájutáshoz. Természetesen a 435 méteres magasság is hozzájárul a szőlő beltartalmi gazdagságához, de Béla bácsi birtokában van a titok nyitjának: ahhoz, hogy érdemi eredményt érhessünk el a minőségben, bizony hozamkorlátozást kell alkalmazni a szőlőtermesztésnél. Nem figyelmen kívül hagyható az a lényegi pont sem, miszerint igazán jó borunk akkor lesz, ha az egészséges szőlőt teljes érésben szüreteljük. Borkészítésben a hagyományos módot alkalmazza, vadélesztő használatával.
Mondjuk ki, Fekete Béla 86 éves és egyben abszolút mai borász! A bora évről-évre nem igazán marad a pincében.
Amire egy nem hazánkbeli polgár rendre rácsodálkozik, az talán abban érhető tetten, hogy a fenti jellemzők mellé normális esetben mégis társul egyfajta könnyedség, frissesség, amit a magas savak megléte – és hosszan tartós megléte! – kölcsönöz a boroknak. A borászhoz intézett kérdésre – az idei évjárat sav-jellemzőjét illetően – a válasz frappánsan meggyőző volt: „A savak rendben vannak idén is”. Tudni kell persze, hogy Béla bácsi figyelemmel és szakértelemmel bánik nem csupán a borral, de magával a szőlővel és ültetvényeivel is: ő egy személyben a szőlész és a borász is, saját kezük munkája a mintegy 4 hektár terület és a belőle lepalackozott (illetve le nem palackozott) borok sokasága.
Béla bácsi és kedves Felesége a BorJour kóstolóra 4 évjárat (2006-2009) borait hozták magukkal, olaszrizling, furmint, hárslevelű, juhfark és chardonnay formájában.
A pincészet zászlós borának a furmint számít, hosszú savaival, gazdag- és telt ízével, elegáns testességével, no és nem csekély alkoholfokával (ahogy Béla bácsi bemutatta). A juhfarknál megtudhattunk pár jellemzőt a szőlő érzékeny természetéről, annak helyes termesztéséről, valamint az ennek eredményeként elérhető különös karakterről, és a bor nemzetközi népszerűségéről. A hárslevelű kóstolásakor említésre került a „tokaji hárslevelű termelő kolléga” (Szepsy István), és egyben a tény, miszerint Béla bácsi kedveli az aszút.
A társaság megválasztotta az est borát is a kóstolt tételekből, azonban minden bor olyan szinten valaki kedvence volt, hogy nehéz itt győztest kinevezni. (lett persze kézfeltartásos szavazás és eredmény – olaszrizling és furmint holtversenye, de mint olyan, maradjunk is annyiban, hogy minden bor nyertes volt…)
A legnagyobb nyertesek persze a résztvevők voltak, megízlelhették Fekete Béla bácsi somlói munkájának kiváló hozadékát, és az est zárásaként megtekinthették a Danubius Hotel Gellért impozáns épületét, annak gyönyörű termeit, sőt, elnöki lakosztályát a nem mindennapi kilátással Budapestre.
