2014. június 12. – Az ihatóbb Magyarországért
Gondoltuk, megnézünk egy bort az átlagfogyasztóval. Jó kérdés, hogy ki az átlag? Biztos, hogy nem az, akit minden borkóstolón ott látunk kortyolni. Illetve a PET palackos, Muskétás, édes élmények bódulatát keresők sem átlagosak. Valahol a kettő között kell keresnünk…és hozzá kell tennünk, a legszélesebb réteget keressük. Ők a bizonytalanok tábora akikkel érdemes megismertetni a jó ár/érték arányú borokat. Szúrópróbaszerűen pár emberrel megkóstoltattunk egy kellemes, közérthető bort. Mórról egy Maurus Sauvignon Blanc-t, azt a fajtát, amelyet a süketnémák borának is szoktak nevezni. Hiszen könnyen felismerhető akár vakkóstoláskor is.
Vegyes volt a merítés, voltak, akik nagyon precíz leírást akartak adni, és a másik véglet pedig csak élvezte a kortyolást. Volt, aki szánt időt egy hosszabb leírásra, volt, aki pedig nem tudta megfogalmazni a gondolatait. Nem kell szakértőnek lenni, de érezni kell a különbséget legalább a jó és a rossz bor között. Hiába kortyol bele valaki egy borba, ha a többiek számára nem tudja megfogalmazni az élményt. Elvesznek az érzések a közösség számára, de egy pozitív, őszinte, keresetlen jelzés egy borról többet ér minden marketingnél.
Nem könnyű átadni a tapasztalásokat, koncentrálni kell, aztán elereszteni a fantáziát, bátran Hölgyeim és Uraim, hiszen mindenkiben ott a borszakértő, csak ki kell csalogatni!
A mustrálandó borunk tehát a Maurus Sauvignon Blanc 2013 – Nagy kedvenc! Újvilági stílus, trópusi gyümi, lime befőttes, hagymás, bodzás, hiperintenzív illat és combos alkohol, majd’ 14 fokos. Teljesen reduktív, már palackozott; ásványok, szép savak (7-es), szóval egyben van nagyon.
De mit mondanak az átlagfogyasztók?
Illatában kellemes, kicsit parfümös, ízében egységes, összeállt, nem lógtak ki a savak, viszont az alkohol sok volt picit.
Hú, ez nagyon friss, finom. Kérek még egy pohárral, jó ez a bor!
Kibontás után az illata a bornak muskotályos, friss, gyümölcsös volt, már-már annyira könnyednek éreztem, hogy laikusként arra gondoltam, egy friss édeskés, habzó bor van az üvegben. Ezt a gondolatot azonban az első korty már ki is törölte a fejemből. Bár első ízlelésre lágy, laza, bársonyos ízzel találkoztam, mely szinte simogatta a torkomat, a végére érve azonban előtűnt a bor számomra erős, karakteres jellege, testesebb, fanyar, citromos-bodzás íze, mely nem olyan volt, mint azt az első szippantás alapján gondoltam.
Mindazonáltal nagyon kellemes ízélményt nyújtott, amit a további „játékosan csúszó” kortyintások csak fokoztak. A palack fogyásával arányosan a kortyok vége is lágyabb lett, a telt íz is selymesebbé vált, ami szintén a tovább kóstolásra buzdított. Az hiszem, ezt a hatást nevezhetik jóivású bornak a szakértők. A kellemes zamatú bor jótékony harmóniával olvadt össze az aznapi könnyű paradicsomos spagetti vacsoránkkal. Ez a Maurus bor, az a típusú bor, amit szívesen választanék legközelebb is egy fesztelen vacsora mellé, vagy barátnős csevegésekhez. Friss és tartalmas íz, szép, elegáns csomagolásban.
Kellemes ízű, zamatos, frissítő, nyelvbizsergetős, kesernyés nedű, szalonnasütés után kiváló szomjoltó. Mivel nem vagyunk annyira járatosak borok terén, ennyit tudtunk róla mondani.
Nekem pont ott a szabadban esett jól, amolyan „piknikes” bor. De ez pozitív jelző, könnyű, légies. Egy kicsit füves volt, de szerintem jól állt neki. Meg talán egy kis sósság is volt, de lehet, hogy azt beképzeltem a borvidék miatt.
Elmondhatjuk, hogy a bor megítélése — bárki is kóstolta — általánosan jó, ezért bontunk belőle még egy palackkal. Nem nehéz, csak egy tekerés, és kész…
