2009. szeptember 29.
A Somlón járva még nem találkoztunk személyesen Kreinbacher Józseffel, ám a hegy őrzi keze munkáját. Vaskeresztesen született, majd Németországban tanult, és indította el karrierjét. Dicséretes módon itthon, a Somlón fektette be szabad tőkéjét. Nagy léptékű fejlesztésekbe kezdett, a milliárdos mélyépítő mérnök ugyanis presztízs-borászatot kíván létrehozni. Hatalmas léptékű birtokösszevonása és ültetvény-rekonstrukciója vitathatatlanul felpezsdítette a Somló életét. Idén májusban a birtokon az alapkőletétellel megkezdődtek a borpalackozó, a pezsgőpincészet, a bormúzeum, a vendégházak, és a hetven ember befogadására alkalmas konferenciaterem építésének munkálatai.
– Először is köszönöm dr. Laposa Józsefnek zavarba ejtően méltató szavait, és azt, hogy ránk gondolt a Borstafétában.
– Mi foglalkoztatja Önt mostanában?
– Feltételezem, hogy a Somlóval kapcsolatos gondolataimra kíváncsi. Az európai uniós pályázati lehetőségek kihasználásával történelmi lehetőséget kapott a borvidék. Olyat, amelynek segítségével visszaállíthatjuk régi hírnevét, mert biztos vagyok benne, hogy Tokaj mellett ez a hegy Magyarország legnagyobb potenciállal rendelkező termőhelye. Borászati fejlesztéseink mellett hamarosan megépül a pezsgőpincészet, amivel a Somló sokszínűségét akarjuk bemutatni, a szálláshely nyújtással kapcsolatos projektünk pedig egy régóta meglévő űrt tölt majd be. A tájrehabilitáció továbbra is szívügyünk, sokszor arra gondolok, hogy talán mindent ezzel kellene kezdeni. Amennyiben sikerül megvalósítani terveinket – amelyekhez a helyi önkormányzatok és kollégák erkölcsi támogatására is számítunk – akkor biztos vagyok benne, hogy 10-15 év múlva az idelátogató borturista egészen más képpel találkozik majd, mint amilyennel napjainkban. Célom, hogy ezt a lehető legrövidebb idő alatt elérjük.
– Mit üzen Az ihatóbb Magyarországért mozgalomnak?
– Az ihatóbb Magyarországért mozgalomnak a költő, Batsányi János szavaival üzennék: „Vigyázó szemetek Párisra vessétek!”. Ahhoz, hogy Magyarország borászatát a világ élvonalába sorolják sok-sok alázatra, tapasztalásra van szükségünk. Igenis tanulnunk kell azon sokkal szerencsésebb helyzetben lévő nemzetektől, ahol a borkultúra fejlődése hosszú generációk óta töretlen, mert történelmük alakulása ezt a folyamatosságot lehetővé tette. Nem az ottani fajták, vagy technológia szolgai lekopírozására gondolok, hanem a szőlészeti-borászati filozófia meghonosítását, a hosszú távra szóló szemlélet kialakulását tartom fontosnak. Hiszen tudjuk, hogy aki ma – mondjuk 30-40 évesen – szőlőt telepít, birtokot alapít, egyáltalán nem biztos, hogy megéri ültetvényei 50-60 éves korát, amikor azok a legmagasabb minőséget kezdik nyújtani.
– Kit említene meg, mint borászt, vagyis kinek adná tovább a szót?
– A stafétát a Somló „Kis Hercegének”, Györgykovács Imrének adom át, aki folyamatosan kiemelkedő minőségű boraival most már lassan húsz éve mutat példát a borvidéken. Ő az, aki kitartó munkájával, szerénységével örökre beírta a nevét a borvidék történetébe.
