2015. december 1. – Az ihatóbb Magyarországért
Dolgok, amik sosem mennek ki a divatból… Vörös rúzs, vörös körmök, ja, meg a vörös bor. Különösen, ha az világfajták gyermeke. Irány a multikulti vörös, ami Franciahonból jött, mint annyi más. Ahogyan az is népszerű, hogy a hideg idő közeledtével szívesebben nyúlunk a testet-lelket jobban melengető vörösborok felé. A karácsony közeledtével pedig egyre jobban nyílik meg a szívünk (helyett) mellett a pénztárcánk, és hajlamosabbak vagyunk borvásárláskor is egy-egy presztízs vörös felé húzni.
A Nagy Októberi Olaszrizling forradalomra újra sor kerül. Sok-sok Olaszrizlinggel, borászokkal, mesterkurzusokkal, elegáns környezetben – ahogy már megszokhattuk. Mert tudjuk jól, hogy az egyik legnépszerűbb szőlőfajtánk, noha se nem olasz, se nem rizling, mégis mindenre képes. Hogy melyek ezek a képességek? Az asztalbeszakító nagy fehértől az édesig és a mindennapok ivóboráig mindenben otthon van az Olaszrizlingünk. Itt az október, akkor Olaszrizling. Részletek a cikkünkben…
Ezek a Borjouros fiúk-lányok nem nyughatnak! Sorjáznak a tematikus nagykóstolók, tódul a nép, már azt sem tudják, hogy melyik hipergigantikus prémium rendezvényre menjenek. És akkor most Pinot vs. Kadarka? Vagyis Pinot és Kadarka. Nem kell dönteni, mindkettő jöhet a Stefánia Palotában most szombaton október 3-án! A Kadarkát már hazainak tekintjük, de ugyanolyan „gyüttment” mint a francia Pinot. mindkettő laza tanninokkal rendelkezik, vagyis nem tanninbombák, hanem a játékos savakra épülnek. És még annyi finesz, annyi szépség van bennük amit majd most szombaton végigkortyolhatunk…
Manapság egyre nagyobb igényünk van arra, hogy ismerjük a termékek történetét, származását, azokat akik elkészítik őket. Mi emberek ugyanis szeretjük a meséket, szeretjük ismerni a dolgok hátterét és ebben a nagy dömpingben sokkal könnyebb megjegyezni olyasvalamit, amihez emlékeink fűződnek vagy vannak kötődési pontjaink. Ilyen történetekkel ma már úton útfélen találkozhatunk. Olyannal már ritkábban, ami barátságról, büszkeségről és összefogásról szól. Jöjjön hát egy ilyen …
A nyár utolsó hétvégéjére ismét megtelt a Szent István tér hűs borospoharakkal a kezükben grasszáló borkedvelőkkel, akik idén 4 napon át kóstolgathatták 20 Juniborász nedűit a tikkasztó hőségben. Az ifjú borászok előre meghirdetett fogadóórákat tartottak a standjaikon, hogy a nagyérdeműnek alkalma legyen személyesen is megismerni az alkotót a bor mögött – erre év közben is alkalmat ad a DiVino borbár, a pontos dátumok folyamatosan frissülnek honlapjukon.
Második alkalommal „rendezték” meg az Egy üveg borral a várbant. Mindenki szabadon jöhetett, aki akart és élvezhette az eseményt. Az esemény a facebookon szerveződött, de a meghirdetői nem kértek a vezető szerepből. Kényelmesen szerették volna tölteni az estét, minden felesleges felhajtás nélkül. Az egyeseket elrettentő majd 14.000 fős tömeg nem jött össze végül…
Újabb kóstolóra gyűlt össze egy lelkes, borkedvelő társaság a VinoPianoban, akiket még a tikkasztó hőség sem riasztott el attól, hogy finomabbnál finomabb nedűket kortyolgassanak. A kiállítók ezúttal a borrégiók közt a kissé lesajnált alföldi területekről érkeztek azzal a szándékkal, hogy megmutassák mit tudnak adni az ottani ültetvények és bátran állíthatom, hogy nagyon meggyőző volt a kínálat.
Hogy nyáron már nem rendez senki Nagy-kóstolókat? Na és? A kivétel erősítheti, a szabályt mondhatnánk, nincs mindenki a Balatonnál, hanem eljöhet a VinoPianoba a Kunság, Csongrád, Hajós-Baja vidékéről jó borokat kortyolni. 13 borászat majdnem negyven bora, jó lehetőség, hogy megismerd a Duna-borrégiót! Most szombaton 18-án 18 órai kezdettel. Részletek a cikkünkben…
Ismét eltelt egy év és újra elérkezett a nagyszabású VinAgora borverseny közönségkóstolója, egybekötve a champion helyezést elért borok díjátadójával, amiről természetesen mi sem maradhattunk le. Idén rekord számú nevezés érkezett, 549 minta 18 országból. Mindenki tisztában van azzal, hogy ennyi tételt lehetetlenség végigkóstolni, de azért mi megtettünk minden tőlünk telhetőt, hogy alapos képet kapjunk a versenyeztetett borokról. Idén a szokottnál több magyar aranyérem született, ami részben a minőségjavulásnak tudható be, részben pedig a jól átgondolt nevezéseknek borász oldalról.
Ismét összegyűltünk a Gellért tér egyre felkapottabb kortárs művészet és borpártoló bárjában, a VinoPianoban. Ezúttal sem mozi, sem bor nem volt a programban (na jó, egy kis bor végül csurrant csöppent a szerencsésebbének), ezen az estén a pezsgők és egyéb buborékos frissítők kerültek reflektorfénybe, méghozzá az etyeki régióból. A rendezvény egyszerre két helyszínen zajlott, az alsó szinten kóstoltunk, az emeleten pedig Etyek nagynevű borászaitól és feltörekvőben lévő borászpalántáitól hallgathattunk előadásokat.
