2010. október 29. – Nyulasi Gábriel
Hogy találkozik a művészet és a bor? Roppant banális szituáció, olyan kézenfekvő a párosítás, hogy szinte magától értetődik. Nem egy varrógép és esernyő találkozása a boncasztalon. Élvezni a műveket, melyek vagy a falon lógnak, vagy mozognak a térben, esetleg mozgóképek és/vagy emberek – miközben kortyoljuk a borokat – nagyszerű és felemelő, valódi léleknemesítő tevékenység. A borital megtermékenyíti a képzeletet és pezsgő hangulatúvá varázsolja a megnyitókat.
Repülnek a gondolatok, nyílnak a szóvirágok a kellemes, társas műélvezetben. A Spiritusz Galériában ez volt a második alkalom, hogy a bor és a művészet randevút adott egymásnak Az ihatóbb Magyarországért közreműködésében. Appelshoffer Péter nyári tárlata után ezúttal Tóth Szilvi: Hide and Seek (Bújócska) című kiállítására gyűltünk össze képet mustrálni és bort kóstolni.
„Az Amszterdamban élő fiatal fotós (1976) képeinek témája a rejtőzködés, átalakulás, különböző, egymáshoz gyakran nem illő rétegek összerendelésével újabb tartalmak kialakítása. Ahogyan ő maga fogalmaz: „A mai, digitális kultúrában megváltozott az emberek hozzáállása a fotóhoz. Már szinte mindenkinek van fényképezőgépe, ha másutt nem, a mobiltelefonjában.” Spiritusz Galéria – Iványi Bianca
„…a bor és a munka barátságokat szőtt. Kicseréltük az otthoni tapasztalatainkat, és eljutottunk egymás hazájának távoli termőhelyeire. Így kerültem később Ausztráliába, Dél-Amerikába, keresztül-kasul, át a borvidékeken. Bárhol jártam, mindenütt a kézműves családi pincészetek vonzottak, az óriási csúcstechnológiával dolgozó borkombinátok világa messze állt tőlem. Távol a szülőhazától jöttem rá, hogy az a harmónia, amit kint tapasztaltam, Szekszárdon is megtalálható a borban, és vissza kell térnem a gyökereimhez.” Pastor pincészet – Juhász Tibor
Az új 2010-es Rozét kóstolhattuk a Pastor pincészettől Juhász Tibor jóvoltából. Szekszárdi legény Tiborunk, jó svádájú, „igazi nagy dumás a pali”. Óvatosan beszélgess vele, pár óra alatt képes egy kör alakú nyílást kommunikálni a hasfaladba. Borai őszinték, tiszták, és hagyományőrzők a szó jó értelmében. Ám a Pastor pincészet nem titkolt célja, hogy a kor vívmányait is a borok javára fordítsa, ötvözze a vonalakat. Vigyázó szemünket már régóta Szekszárdra vetjük, az ottani kispincészetek szépen törnek előre. Végre egy bor 2010-ből, ebből a sokat szidott, még nem igazán kortyolt évjáratból.
A kékfrankos és zweigelt alapú nedű halvány lazacos színekben perdült a poharunkban. Illata elegánsan visszafogott, szinte már szemérmesen bontakozott ki. Mégis, vörösbogyós gyümölcsökkel kacérkodott, némi édes fűszerekkel. Még kis kamaszlányka, közepes testalkatú, de már fejlődni nem fog, érésre ne számítsunk. Legfeljebb egy kicsit összefésültebb lesz, kicsit leporolja magát, a haját összefogja. Szájban dús a bor, friss málna és meggy ropogása kíséri a közepes savakat. Ami behízelgővé teszi a rosét, az a pár grammnyi maradék cukorka, a korty végét édesítve egy cseppet „nyalóssá” teszi. Kis bájos somolygás a végén, összezárt ajakkal, semmi harsányság, semmi tolakodás.
Ezzel a lecsengéssel a puhább ajkú hölgyeknek és a borokkal még csak most barátkozóknak is igazi barátjává válhat ez a nedű. Ez a bor még csak a beugró, a többi kékszőlőből készülő rosé csak ezután kerül palackokba. Nem beszélve a hordókban érő jó szekszárdi vörösökről. A jó entré után várjuk a folytatást, a Pastor pincészet további új borélményeit. Előttünk még az egész évjárat – és kiállítási évad, rajta, elő a poharakkal!
