2015. február 16. – Fater/borravalo.hu
Mindig jó a külső szemlélő, egy másik nézőponttal új aspektusokat fedezhetünk fel. Tehát újabb vendégszerzővel erősítünk, hiszen sosem elég a jó bortudósításokból! Borravaló Fater stílusa mindig üde színfolt, szikár, precíz és objektíven tárgyilagos illetve szakmai. Most a hangulatot ragadta meg a maga módján… A Borjour Magnumon együtt vitt minket egy darabig a lendület, aztán persze mindenki kortyolt erre-arra… A cikkíróval már több éve borbarátságban vagyunk, hiszen vannak borversenyek, tesztek ahol már rendszeresen együtt bírálunk. Szóval milyen volt a Magnum? És nektek? (szerk.)
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
Vannak működő és kevésbé jó boros rendezvények. Tavaly, talán tavalyelőtt kezdtem el azt érezni, hogy vannak olyanok, amelyek elsőre nagyon jónak tűntek, aztán évről-évre kezdett elkopni a varázsuk, kifogyni a lendületük és lassan ott tartok, hogy nincs kedvem venni a fáradtságot és elmenni. Sajnos ezek között több klasszikus boros buli is van, amit lassan csak kötelező gyakorlatnak érzek és igyekszem gyorsan letudni. Lehet, hogy csak most jutottam el ebbe a fázisba – szeptemberben lesz tíz éve, hogy írok is a borokról, nem csak fogyasztom őket – és az is lehet, hogy minden borissza ráun egyszer a partyzásra.
A Borjour Magnum viszont nem olyan rendezvény, aminek az idő kifogta a szelet a vitorlájából, bár lehetne mondani, hogy a látszólagos statikusság egyhelyben topogás. Megvan ugyanis a varázsa annak, hogy „korlátlan” és „sokféle”. Korlátlan kóstolás, felfoghatatlanul sokféle (több, mint hatszáz) borból, fix áron. Na meg tömeg, amit idén kivételesen nem éreztem borzalmasnak, a helyszín elég tágas és beléptetés is példás gyorsasággal működött.
Jelzi a Magnum létjogosultságát az is, hogy minden jegy elfogyott elővételben, de a lassú és folyamatos bővülés sem a sorvadás irányába mutat (újabb termeket kell megnyitni a Millenárison, annyira sok a kiállító).
Viszont a kedves olvasó nyilván nem arra kíváncsi, hogy egy magát boros témában tapasztaltnak képzelő író mitől kerül melankolikus állapotba. Nem is áll szándékomban retrospektív irányt venni, bár számtalan jó sztori kötődik a Magnumhoz – itt ugyanis kevesen köpnek és a szesztől bódult, egy helyre összezárt tömeg bizony tud érdekes dolgokat produkálni. Talán ezért is maradt jó és vállalható a Magnum: nem szakmázunk túl sokat és a nagy merítés miatt amúgy is csak érintőleges benyomásokat lehet szerezni egy-egy tételről.
Álljon itt néhány bor – különösebb indoklás nélkül – amire elismerően bólogattam: 2HA Shiraz, BGB Cuvée, Villa Sandahl Stamp, Bolyki Kékfrankos, Gróf Buttler Shiraz, Kattra Pinot-Merlot, Benedek Hárslevelű, Karner Boróka, Jandl Merlot, Tüske Cabernet Franc, Janus Örömbor, Vylyan Ördög, Basilicus Mestervölgy furmint. És persze a legizgalmasabb mindig a kitekintés: Chile Wein és Le Gourmet de Bordeaux.
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
Jó tanács a kezdő Magnumozóknak és általában a boros tömegrendezvényen részt vevőknek: az előre eltervezett itiner legtöbbször nem működik. Készíthetsz listát, hogy kiket nem szabad kihagyni és mit kell mindenáron megkóstolni, de a sorrendet szinte lehetetlen és talán nem is érdemes tartani, csak engedni kell, hogy vigyen a lendület.
(Ha tetszett a post, csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért vidám közösségéhez a facebookon ITT )
