Bozzai Zsófia üzenete – Szakmai rendezvény a Bor és Piactól
2011. április 4. – Nyulasi Gábriel
Bozzai Zsófiát a hazai bormédiában járatosaknak nem igazán kell bemutatnunk. Áldozatos munkája a magyar borkultúráért évek óta tapasztalható. 2007- 2008-ban a Magyar Borok Házában szervezte örömünkre a rendezvényeket, a jobbnál jobb borbemutatókat. 2008-ban már publikál a Bor és Piacban szakmai cikkeket, majd 2009-től a papíralapú borújság főszerkesztője. Idén második alkalommal került sor a Bor és Piac szervezésében a Szőlészet–Borászat konferenciára, ennek okán kérdeztük a főszerkesztőt. Cikkünk végén egy kis képgalériával is kedveskedünk olvasóinknak az előadásokról és kiállításokról.
(részletek a címre kattintva)
Három szervezet és egy közös akarat, a bor és a művészet pártolása. Így találkozott, ismét nem a boncasztalon, hanem Budán, a Várfok utcában, a Spiritusz Galériában, Az ihatóbb Magyarországért Egyesület szervezésében, a Monori Borút Egyesülettel karöltve a dupla műélvezet. Fiatal fotóművészek által jegyzett, Fotogének című kiállítás megnyitón monori borokat kortyolhatott a nagyérdemű közönség. 
Szigetcsépre már hazatérünk, hiszen tavaly is egy nagyon kellemes bortúrát vezettünk a Gál Szőlőbirtok és Pincészetbe. Szeretünk oda elnézni, ahol már egyszer remekül éreztük magunkat, nem volt ez másképp most sem. Kis csapatunk felkerekedett, hogy újra élvezze a Kunsági borvidék északi csücskének boritalait, és ismét megállítsa a Hévet a pincészet közelében. 
Tolnai borvidék? Milyen borokat terem e táj? Az egyszerű borfogyasztónak nem véletlenül fehér folt a bortérképén a Tolnai bor, mivel viszonylag ritkább a bolti előfordulása, és így nem is alakulhatott ki egységes, szofisztikált megjelenése a boroknak. A borvidék ennek ellenére képes szép és piacos tételeket produkálni, sőt akár gyöngyszemeket is kóstolhat a helyszínre utazó. Borversenyre látogatni mindig öröm és tanulság, nem volt ez másképpen a Bölcskei Borverseny esetében sem. 
Mi jutott eszébe Badacsonyról az átlagembernek a közelmúltban? Balaton, lángos, Ndk-s turisták, bazalthegy, és talán a borok… Badacsonynak nemcsak bormúltja van, hanem a jelenben már formálódik a borjövője is. A jó példa a Villányiak presztízsértékű összefogása, és hatékony borvidéki együttműködése. Valami hasonlóra készülnek a Balaton-felvidéken is, erről adtak hírt egy kiváló hangulatú Borbarangoláson, egy study tour keretében, melyen a hazai bormédia jelentős számban képviselte magát. 
„Ízlelgesd kicsit, majd nyelj egy nagyot és válaszd ki a háromból legjobban tetsző borlogót, melyeket Soós Andrea (http://www.soosandrea.hu) borrajongó grafikus tervezett. Csak nyerhetsz vele: Az ihatóbb Magyarországért tavasszal megújul – új arculat, új embléma és még lendületesebb lelkesedés a borkultúra közös ügyéért, egy borkulturális közösségért!” Nem haboztatok, boroztatok – és szavaztatok a legjobb logóra! Nagyon sokan megosztottátok barátaitokkal is, hogy szekszárdi Pastor borokat nyerjetek vagy ők nyerhessenek ezzel (http://www.pastor.hu)! Kampányunk március 23-án zárult, ekkor történt a sorsolás és eredményhirdetés is! Köszönjük! 
Ki, hogy élte át a rendezvényt, az immár a második töltésű Borjour Magnumot? Hárman írtuk ezt a cikket kalákában, a hármas szám mostanában előtérbe kerül… Harmadik hóba léptünk, és egy szép Borjour Magnum galériával kedveskedünk, ráadásul üdvözölhetjük egy kis szösszenet erejéig Szabó Patríciát szerzőink között. Jöhet a tavasz, kortyoljunk együtt az italok mellett borképeket(is)! 
Keleti kulináris karácsonyozás és szülinapozás – 21 fogás kínai ínyencség várt „ajándék” és meglepetés gyanánt a Lucullus Baráti Társaság ünnepek előtti évzáró, valamint fennállása 7. évét ünneplő lakomáján. Magyarország egyik legnagyobb gasztronómiai egyesülete, mint kiderült, immár hagyományosan Wang mester, hazánk első és egyetlen kínai sztárszakácsának konyhájába „zarándokol” év végén… 
Együtt voltunk, nem is kevesen, az eddig talán legsikerültebb és legemlékezetesebb eseményen is, mely „Jégvirágtól Borvirágig” Gasztrobor Élménytúrát kínált egész nap, január közepén, egy váratlanul tavaszi, fényes-szeles napon. Hívószavunkra a Nyugati pályaudvaron mintegy 30fős csapat verbuválódott össze, hogy együtt vágjunk neki az újabb strázsahegyi kalandoknak! Majd’ ezren lehettünk a helyszínen, ezer pince helyett úgy tízre, ha nem számoljuk az egyébként is vendégváró, nyitott kapukkal bevonzó borászatokat. És a várakozásokat, eddigi teljesítményeiket is túlszárnyalták maguk a szervezők: jelentem, Monor, sommásan, ez példás volt! 
