Karmacsi Andrea írása
Másodszor van lehetőségem beszámolni az idén hetedik alkalommal megrendezésre kerülő Bikavér Párbajról az ihatobb.hu oldalán. A Stefánia palota 3 termében, a Borjour által szervezett rendezvényen az egri borvidékről 13, Szekszárdról pedig 19 borászat képviseltette magát.
Mi a bikavér?
A bikavér megnevezés mindkét régióban egy olyan – minimum 4 szőlőfajta felhasználásával készült -hordós érlelésű száraz vörösbor házasítást takar, aminek legfőbb összetevője a Kékfrankos; Egerben 30-65% között, míg Szekszárdon minimum 45% -ban kell tartalmaznia a fajtát a kész tételre vonatkozóan.
Minden szinten!
Egerben a bikavérnek 3 klasszifikációs szintjét nevezik meg: Classicus, Superior, Grand Superior (2108-tól csak dűlőszelektált tételek), míg Szekszárdon bikavér és Prémium bikavér a két kategória. (Az érdeklődők számára a szöveg végén belinkeltem a két borvidék hatályos termékleírását.)
Ezúttal a szokásos kóstolójegyzetektől – úgy, mint egyensúly, illatjegyek, pontozás stb.- elszakadva más szemszögből tekintettem a rendezvényre. A közelmúltban a bortrezorok világába csöppentem, így szinte adott volt, hogy visszatérő írásom kapcsolódjon ehhez a témához. A bikavérek érlelési potenciáljáról érdeklődtem a kiállító borászatok egyes képviselőitől.
Kérdezz, felelek!
Válaszadóim: Egerből a St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet – Ifj. Lőrincz György – borász, Besenyei Borház – Besenyei Klára – borász, Kovács Nimród Winery – Polyák István – borász. Szekszárdról Schieber Pincészet– Kern Ferenc – sommelier, Szeleshát Szőlőbirtok és Pincészet– Krajcsovszki László – tulajdonos, Fritz Borház– Duda Tamás pincevezető borász, Bodri Pincészet – Solymos Gergely -kereskedelmi igazgató. (A kérdéseimre adott részletesebb válaszokat konkrét tételek megnevezésével a cikk végén olvashatják.)
Elsőként érdekelt, hogy melyik minőségi kategóriától érdemes hosszabban tárolni a borokat. Mindhárom egri válaszadóm a Superiort emelte ki. A szekszárdi Schieber pince sommelier-je az évjárattól teszi függővé az eltarthatóságot. Összefoglalva; eltenni a jó évjáratok magasabb kategóriás, nagyobb beltartalmú tételeiből érdemes.
A tárolásról…
Megoszlik a vélemény arról, hogy érdemes-e a bikavért hosszasan tárolni. Míg a többség 10-15 évről, a Fritz Borház borásza 5-6 évről beszélt, megemlítve, hogy sok tényező befolyásolja az eltarthatóságot (erre még egy későbbi kérdésben visszatérünk). Ő egyébként a bordói blendekben lát nagyobb érlelési potenciált.
Különlegesen jó évjáratok kapcsán többen is kiemelték a 2012-es, 2013-as éveket, sajnos ezek ritkán elérhetőek. Nagyon is igaz, hogy megisszuk a bort, mielőtt teljességgel kifejlődhetne és csúcsára érne. Forgalomban jelenleg leginkább a 2017-es évjárat borai vannak. A rendezvényen is ezt tapasztaltam, jellemzően ebből az évből kóstolhattunk, de azért kinyílt egy-egy 2016-os és 2015-ös tétel is.
A cuvée és fajtaborok érési potenciálját tekintve megosztó válaszokat kaptam. A 7 válaszadóból 4-en a házasításokat preferálják, ifj. Lőrincz Györgyék a St. Andreánál például a jövőt abszolút a házasításokban látják. Polyák István borász szerint nincs különbség, míg Kern Ferenc sommelier Szekszárdon a Merlotban és a Kékfrankosban rejlő lehetőségeket emelte ki. Duda Tamás pincevezető borász szerint: „Nem elkülöníthető a házasítások és a fajtaborok érési potenciálja, inkább az évjárat dominál.”
Gyűjtők általi vásárlások előfordulnak országon belül és külföldre is, bár nem mindenhol ismert a külhonba kikerülő borok sorsa. A Besenyei Borház előjegyzési, a Fritz Borház pedig terzor szolgáltatással segíti azon vásárlókat, akik hosszabb távú tárolásban gondolkodnak. A Szeleshát borászatnál előfordult, hogy ők maguk vásároltak vissza olyan régebbi tételt, ami náluk a pincében már elfogyott.
Hosszan? Gyorsan?
Hosszan eltartható tételek készítésével kapcsolatban egy egyszerű, de nagyszerű megfogalmazás a Szeleshát tulajdonosától: „Gyorsan nem lehet hosszú érlelésű bort csinálni.” Kiemelte a magasabb kénszintet, a lassabb, minimum 2,5 év érlelést és a megfelelő dugóválasztást. Mások hangsúlyozták az alapanyag fontosságát, már a dűlőben is, a szüretet, a technológiát és a hordóhasználatot. Duda Tamás szerint az alapfilozófia ugyanaz az összes bornál. Ő az analitikát, testet és minőségi alapanyagot emelte ki mindamellett, hogy véleménye szerint a szekszárdi lösz rövidebb érlelési potenciált tesz lehetővé és Magyarországon inkább a savas fehérek vagy a tokaji édes borok alkalmasak hosszabb érlelésre.
Kedves borfogyasztó olvasóimnak javaslom, hogy akár termelőnél, akár kereskedőnél vásárolnak, a jövőben, kérjenek tanácsot arra vonatkozóan, hogy mi az, amit érdemes eltenni a pince vagy borhűtő mélyére hosszabb időre, mert néhány év után olyan csodák tudnak történni a palackokban, olyan különleges illat és ízjegyeket fedezhetnek fel, amikre érdemes fegyelmezetten várni. Továbbá, olyan időszakban, amikor keveset mozdul ki az ember -mint akár a mostani – óriási élmény lehet egy gyönyörűen érett tétel családi körben történő elfogyasztása.
Megyek is és szétnézek a bortárolónk mélyén, tegyenek így önök is! Egészségünkre!
A hatályos termékleírások az alábbi linkeken érhetőek el:
Eger: klikk!
Szekszárd: klikk!
A második részben végigmegyünk részletesen a kérdéseken…
(Ha tetszett a cikkünk, és érdekelnek a magyar borok, sörök, pálinkák, koktélok (#italok) alkalmanként gasztronómiával, (#ételek) és mindenféle kapcsolódással (#kultúra) és nemzetközi kitekintéssel és szeretnél értesülni további hírekről, eseményekről, játékokról, egyedi beszámolókról, akkor csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért közösségéhez (vagyis lájkolj minket) a facebookon: ide klikkelve! )
