2012. február 19. – Karmacsi Andrea
Érdemes néha az eseményeket a megszokottól eltérő szemszögből nézni, betekinteni a kulisszák mögé. Egyrészt, úgy lehet igazán megérteni mi is lakozik az elénk táruló „varázslat” hátterében, másrészt így válik igazán értékelhetővé a lebonyolításban szerepet vállalók munkája.
Szokatlan felkérésnek tettem eleget egyik februári vasárnap. BorSchola-s oktatóm Dr. Csizmadia András kért fel az Év Borásza Gálaebéden való közreműködésre. Életemben először vettem magamra a pohárnoki kötényt és csatlakoztam a sommeiler team-hez. A rendezvényen dolgozók munkájukkal tisztelegtek az Év Borásza előtt, amit Vida Péter a szignójával ellátott borral köszönt meg, a Magyar Borakadémia egy kötényt készíttetett, továbbá egy-egy belépőt is felajánlottak a szeptemberi Budavári Borfesztiválra.
Varga Norbert a Magyar Sommelier Szövetség részéről és Klemens Ádám a Magyar Borakadémiától alkották a csapatunk magját. A délelőtt folyamán miközben kiosztották a feladatokat, megérkezett Vida Péter is, aki csatlakozott hozzánk néhány lelkesítő mondat erejéig. Ettől a szép beszédű embertől mást nem is vártunk, mint megható szavakat, amelyek közül egy gondolatot kiemelnék – A bor több mint sav, cukor és alkoholtartalom. Amikor beszélünk róla a száraz tények mellett a pohárnok feladata valami pluszt adni ezek mellé. Egy rövid történet a termelőről vagy a borról a sikeres értékesítés egyik kulcsa lehet.
Visszatérve a nap eseményeihez, a Valetta teremben lázasan folytak az előkészületek: Klemens Ádámmal végig vettük az ebéd alatti borszervírozás fontosabb lépéseit, tőlünk néhány asztalnyira a pincérek is buzgón készülődtek. A színpadon a Hot Jazz Band hangolt, a dekoratőrök gondos keze alatt pedig az utolsó virágdísz is a helyére került.
Lassan delet ütött az óra, a vendégek érkezéséig már csak percek voltak hátra, előkerültek hát a dugóhúzók és sorra nyitottuk Vida Péter 2011-es Szekszárdi Rosé palackjait. Ez a könnyű tétel volt a nyitó akkordja a nap gasztronómiai kalandozásainak.
Az étvágygerjesztő falatkákat a 2011-es Év Borásza jelöltjeinek (Gálné Dignisz Éva, Heimann Zoltán, Áts Károly, Dúzsi Tamás és természetesen a győztes) boraival párosították.
Ezután egészen az ebéd végéig a Vida borok vették át a főszerepet. A köszöntőre és a díjátadóra a Szekszárdi Baranyavölgy Cabernet Franc került a poharakba, a hideg előételhez a Szekszárdi Öregtőkék Kadarkája, a leveshez Szekszárdi Pinot Noir-t kínáltunk – mely utóbbi tétel a személyes favoritom volt a sorból. Az első főételhez 2007-es Hidaspetre Kékfrankos-t töltöttünk, majd a sorbet-hez újra előkerült a 2011-es Rosé. Végül az utolsó üres pohár sem maradt szárazon, a második főételhez megérkezett a La Vida Merlot .
Az ebéd végeztével a munkában részt vállalókkal felvonultunk a galériára, ahol a Magyar Borakadémia köszönetet mondott a munkánkért, majd háromszoros Vivát után poharunkat Vida Péterre emeltük.
A délután hátralévő része a bálteremben zajlott, ahol desszert és sajtok várták a résztvevőket, amikhez a korábbi évek győztes termelőinek egy-egy kitűnő tételét ajánlottuk.
Első alkalommal kóstoltattam bort és azt tapasztaltam, hogy a bor szeretete, mint közös téma közvetlenebbé és kommunikatívabbá teszi az embereket egymás felé.
A párbeszédek során kiderült, hogy legtöbben élvezték az ebédet, bár volt olyan felvetés is, hogy tényleg szüksége van-e ennyire túlstilizált fogásokra az átlag magyar embernek. Úgy gondolom, ide legkevésbé sem az átlagpolgárok járnak – már a harmincezer körüli belépő díj sem teszi ezt lehetővé, így szerintem, akik ma itt megjelentek nyitottak annyira – sőt el is várják – hogy ilyen színvonalú kulinaritások kerüljenek a tányérjukba.
Az est vége felé körbejárva megállapítottam, hogy az eddigi nyertes borászok jellemzően egy vállalhatóan szép tétellel képviseltették magukat. A teljesség igénye nélkül: Gál Tibor Titi 2006, Vincze Béla Arcanum 2008, Bock József Cuvée és Magnifico, Tiffán Grand Selection 2006, Gere Attila Weningerékkel közös néven kiadott Cabernet Franc Selection 2008. Volt szerencsém az utóbbi tételt kóstoltatni, és meg kell említenem Gere Attila a pult másik oldalán állva kitűnő segítségnek bizonyult.
Árvay János késői szüretelésű furmintját kortyolva gondoltam vissza erre a hosszúra sikeredett napra. Mindent összevetve a kantinban elfogyasztott ebédet szívesen elcseréltem volna a 6 fogásos ételsorra, de ezt leszámítva maradandó élmény volt egyszer a háttérből részt venni az Év Borásza Díjátadó Gálán.
Soraimat Kis Pál István In Baccho et Venere könyvéből vett versrészlettel zárom:
Bakta-hegyi ecloga
Vida Péter emlékkönyvébe
”Fénytükrében a bíbor a bor, poharat lel az ünnep,
s míg diadémmal ezüst éke a szónak a dal,
töltök még, hogy a korttyal a kedved el ne apadjon,
s ízek mestereként dalba tereljem a szót”
(…).
”Merthogy a híred e hegy leve, mégse dicséred a kocsmát,
csended a pince ölén költi reménnyel a bort,
boldog vagy, ha csak egy is akad ki megért, s poharadról
úgy szól, mint ez a vers, s hallva az angyali szó”
