A Petőfi Irodalmi Múzeumban mutatták be, Janus Pannonius reneszánsz költő munkásságának emléket állító reprint kiadású művét. Zamatos dél-pannóniai borokkal kísérték az estét, hirdetve a bor és irodalom közös gyökereit.
Összegyűltünk egy páran az Ódry színházban, és koccintottunk az Egyetemes Szabadságra a Világbéke borával. Hiszen a darab amire jöttünk: A lét elviselhetetlen könnyűsége volt(M. Kundera), mely az 1968-as Prágai Tavasz eseményeit dolgozta fel. Nem feledkeztünk meg a jubileumunkról sem – közel egy éve érlelődött meg a gondolat, hogy mozgalmat szervezzünk a magyar borkultúráért. A Világbéke bora a Somlai, ez Hamvas Béla a bor buddhájának eszméje. Osztoztunk az eszmében és az áhítatban – ismét kiderült, hogy a Bor és a Színház jó barátok.
Zsúfolásig megtelt a terem a Rizlingek, Olaszrizlingek kóstolóján a Mesterkurzus keretében. A borbarátok körében jól csengő Rohály-Mészáros páros nevével fémjelzett kóstolók mindig kuriózumokat tartogatnak, nem volt ez másképpen ezen az estén sem. A Pasaréti úton található Borkollégium műhelye egy külön kategóriát képvisel a hazai boroktató központok körében.
Vannak-e újévi fogadalmaid? Melyeket egy bor- vagy pezsgőmámoros éjszakán talán kicsit elhamarkodottan felfirkálsz egy nyilvános wc falára, mondván nesze utókor, én meg úgysem járok többé erre… vagy amelyeket a Himnusz alatt végigfuttatsz az agyadon, igen, ez így lesz az úgy lesz, csak isten áldd meg, én meg álljam meg, hogy nehogy másképpen legyen…
Szabó Gyula a tokaji bormester kápráztatott el minket borkülönlegességeivel, a Dionysos Borházban tartott borbemutatóján. A tételsorra nem lehetett panasz, a könnyedebb Hárslevelűtől egészen a szépen érlelt 6 puttonyos aszúkig terjedt a borspektrum. Külön élmény volt a „gyerek” aszú kóstolása, a még hordóban pihenő tétel, mely 2010-ben kerül palackozásra nagy reményekre jogosít fel. Megtapasztalhattuk, hogy nem érdemtelenül kerültek az aranyérmek a Mesterhez. A kiváló hangulatú kortyolgatás után megfogadtuk, hogy valamikor a helyszínen is meg kell kóstolnunk e Folyékony Aranyakat. Szabó Gyula családi pincéje hegyalja kapujában, Szerencsen az Alsópincesoron rejti kincseit.
Emberi pillanatok… Badacsony, Etyek, Mór, Eger… Laposa, Kattra, Geszler, Hagymási… Ismerősen csengő nevek… Az Ihatóbb Magyarországért 2008-as bortúráiból egy kis válogatás. Kifejezetten a Borbarátokra koncentrálva képileg. Hol fáradt, hol ámélkodó, hol vidám, hol átszellemült és még ezernyi hangulatfoszlány… Már készülünk az újabb túrákra, remélem a 2009. esztendőben is velünk tartasz! Hiszen annyi izgalmas táj, ember, és nedű vár felfedezésre a Magyar borkultúrában!
Somló egy fogalom, a somlai nedű egy csoda. A pannon szőlőtáj ékkőve, a mineralitás csúcsa. A világbéke bora, a Magyar borkultúra buddhája, Hamvas Béla szerint. Ha Somlón járunk, kapaszkodjunk fel a kilátóba, és ha szerencsénk van láthatjuk akár a Badacsonyt és társait is a Balaton mellől. Ha nagyon tiszta az idő , még az Alpokig is vetülhet szemsugarunk. Igyunk somlóit, gyógyír minden bajra – helyben még ízesebb – nem véletlenül lehetett a patikákban is kapni régen. És térjünk vissza, látogassunk ki minél többen, bármely évszakban! Somló kihagyhatatlan, tapasztaljuk meg Isten kalapjának erejét!
Bor, pohár, képek… Kimeríthetetlen a téma, a variációk lehetősége végtelen. Nincs két egyforma pohár bor, nincs két egyforma kép. Egy pohár bor elindíthat egy sor gondolatot, régen elfeledett arcok, hangulatok köszönhetnek vissza a kis üvegburában… A pohár el is törhet, mi is megtörhetünk olykor. Ne csüggedjünk, jöhet még jó évjárat új pohárban. Bármit belehelyezhetünk a koccintáskor csengő-bongó gömbbe, magunkat is megtalálhatjuk benne. Ismerd meg poharad tartalmát, és ismerd meg magad!
Forgatom poharam, kezemben fotómasina. A pohár is gyűjti a fényt, és ezt teszi a fényképezőgép is. Aztán azért ne felejtsük el, hogy szemünk is gyűjti a fényt… Hová jut ez a sok fény? A lelkünkben raktározódik, ateistáknak mondhatjuk, hogy az agyunk memóriájában tárolódik. A boron keresztül látjuk a világot a pohárban. Ebben a kis üvegburában minden ott van, emberek, utak, házak… Minden belefér, az egész város, az egész Mindenség. A bor lehetővé teszi, hogy ne csak a világot lássuk, hanem azt is ami mögötte van. A képeken bárhol is őrizzük őket, ott van a borkultúra lenyomata. Ürítsük poharunkat, egészségedre Világ!
Tavaszra emlékezem, az etyeki tavaszra… Járhatnánk bárhol az országban, a gazdáknak hasonlóak a feladataik. Ahogy megindul a szőlő, sarjadzik a növény. A megvágott vesszőkből csorog a nedv, tőkék vére… Egy öreg hordó az út mentén, egy présház üresen, venyigehalom. Kicsit megállunk még, hogy a rendezett sorokon végignézzünk, és felkészüljünk a kezdődő munkákra a pezsdülő életre…