2011. március 31. – Nyulasi Gábriel
Szigetcsépre már hazatérünk, hiszen tavaly is egy nagyon kellemes bortúrát vezettünk a Gál Szőlőbirtok és Pincészetbe. Szeretünk oda elnézni, ahol már egyszer remekül éreztük magunkat, nem volt ez másképp most sem. Kis csapatunk felkerekedett, hogy újra élvezze a Kunsági borvidék északi csücskének boritalait, és ismét megállítsa a Hévet a pincészet közelében.
Febuár és tavasz, szikrázó napsütés, de még Tél bácsi jeges leheletével cidrizésre készteti az embert. Pestközeli élmény a Ráckevei Hévvel bortúrázni, mindössze 25 km-re a főváros. Akik nem járatosak a Gál Szőlőbirtok és Pincészet ügyeiben azok kedvéért röviden: Gál Csaba okl. kertészmérnök szőlész és Gálné Dignisz Éva okl. borászmérnök szerencsés házassága biztosítja a birtok töretlen fejlődését, mely majd 100Ha nagyságú területen ontja a szőlőfürtöket, majd kisvártatva a jó borokat.
Számtalan díj, oklevél, kitüntetés szegélyezi útjukat, így nem véletlen, hogy a házaspár borász tagja, Gálné Dignisz Éva immár több éve tagja annak az ötösfogatnak, amelyből a Magyar Borakadémia az Év bortermelőjét választja ki. Legtöbb elismerés talán a rozé boraikat érte, a rozéborok világversenyéről: Le Mondial du Rosé 2010 Cannes – sikerült aranyéremmel hazatérniük. Bővebb információk a pincészet honlapján: www.galpinceszet.hu Egy jó rozé hosszúlépés, nincs is annál jobb egy meleg nyári napon!
Ahogy végignéztem a csapaton, rá kellett jönnöm, hogy egyedül vagyok abból a társaságból, akik a 2010-es esztendőben is Az ihatóbb Magyarországért Egyesülettel jöttek a pincészetbe. Ez egy érdekes érzet volt, ám kiegyeztem magamban, hogy a borkultúra ügyét legjobban az szolgálja, ha minél több, friss arc, új ember járja a borvidékeket. Teljesen kicserélődött a társaság, más változások is voltak a túrában, bár a győztes csapaton (a bortúra főbb sarokpontjain) nem változtattam.
Metsző sarki szelek fújtak a cirógató napsütés mellett a közvágó-hídi Hévvégállomáson, így a társaság elbújt egy szélvédett helyre miközben elkezdtem a tárgyalásokat a BKV-val. A közlekedési vállalat alkalmazottja nem sok sikerrel kecsegtetett a Hév-megállítási akciómban. Mondván, miért nem nyújtottam be kérelmet egy nappal előtte, ráadásul a kérdéses szakaszon Hévpótló busz jár… Aztán a szívek meglágyultak, és a bortúrázók jellegzetes szerencséje mellénk állt, és a busz egyenesen a pincészet kapujában állt meg. Így elmaradt a tavalyi hógolyózás a borkortyolás helyszínére vezető úton, annál is inkább mivel hó sem volt. Gálné Dignisz Éva fogadott minket szokás szerint, (ismét hiányoltuk szépséges leányát) megnéztük az óriási traktort, a szüretelő és présgépeket a kastély körül. A még mindig vadul csapkodó légáramlatok elől a felszínű pincébe húzódtunk, hogy meghallgassuk Éva bevezetőjét, és utána testületileg helyet foglaljunk az impozáns kóstolóteremben.
A borsor 10 tételből állt, de természetesen evés, illetve ivás közben jön meg a tudásvágy, (és vegyük figyelembe a kóstoltató nagylelkűségét) így 12 borra duzzadt fel a kóstoló.
Fehér ötösfogat…
1. Szürkebarát-Ezerjó cuveé 2010, 2. Ezerjó 2009, 3. Szürkebarát 2009, 4. Cserszegi Fűszeres 2010, 5. Nektár-Cserszegi Fűszeres 2010
Rozék, vörösök, későiek jöttek…
6. Zweigelt rosé 2010, 7. Kékfrankos rozé 2010, 8. Pinot Noir rozé 2010, 9. Pinot Noir 2009, 10. Cabernet Sauvignon 2009, 11. Késői szüretelésű Rajnai Rizling 2009, 12. Kékfrankos 2009.
Az első tételben beköszönt a 2010-es esztendő, a Szürkebarátban a markáns savgerinc, már-már embert próbáló. Nincs benne kímélet, lágyság – ott van, tessék szeretni a citrusos vonalakkal, egy igazi étvágygerjesztő bor. A 2009-es esztendő Ezerjója mennyivel gálánsabb a savak visszafogásával, illata is zárkózott, nyugodt bor, palackbuké, puha barackos… Egy igazi lovag a 2009-es Szürkebarát, elegáns, testes, illatában is kedveskedik, néhány bon mot is elszór a szaglószervünkben. Testesebb, mint előző partnere, így bizony jobban is tartja magát! És jött újra 2010. Cserszegi Fűszeresen hangolva, bodzás, friss fűszeres illat és íz 2 az 1-ben, nem csalódunk azt kapjuk amit várunk, és természetesen 2010-es évhez illő élénk savak. Nektárt csepegtettünk Cserszegi mellé a következő házasításban.
Nem is maradt el a hatás, igazi szénhidrátos ajakú hölgyek kedvence 24 grammos maradék cukrával. Itt jött a pincészet sava-borsa a három muskétás, a három dicső rozé (2010)! Aki a rozét szereti olyan nagyon rosszember nem lehet… Elsőként a Zweigelt rozé köszönt be elegáns eprességgel, olyan, mint egy halvány rózsaszín kötött kardigán, habos, zsabós… A Kékfrankos szikáran friss epres képződmény. Az epret itt olyannak kell képzelni, ami még éppen a teljes beérés előtt van, már fogyasztható, de a gyengébb ízlelőbimbókkal ellátottak még megcukrozzák. A Pinot rozé már egyértelműen kiugrik a pohárból, nem fukarkodik az illattal, ebben ő itt egyértelműen bajnok. Mindhárom rozét lehet szeretni valamiért, bizonyára a borbíráló bizottságok is így gondolkodnak majd.
Ha már a rozéját kóstoltuk, akkor jöhet az egy évvel idősebb bátyja vörösborban. Karamelles cukorka, piros bogyók, kis avaros fanyarság, jó tanninok, szépen hozza a formáját, 2009 bizony vastagbetűvel íródott az évjáratok könyvébe. Erről tanúskodik a Cabernet Sauvignon 2009-es verziója is, melyet megspékeltek egy harmadtöltésű újfahordóval, arányos vörösbor, a végén tejeskávés lecsengéssel. Utolsó előtti tételként megkóstoltuk a Kunság aranyát egy késő szüretelésű Rajnait, a 45g cukorka 6,1-es (g/l)savval, 13,2-es alkohollal jól csúszott volna a desszerthez. Végére maradt a János-áldás egy tartalmas 2009-es Kékfrankos formájában.
Igazán jó terep alakult ki a gyomortájékunkon a következő étkezéshez, így a csapat felkerekedett és a szigetszentmártoni Márton fogadóban csillapította étvágyát. Tanulságos kis bortúra volt, kellemes élményekkel, ha időnk engedi a Gál Szőlőbirtok és Pincészetbe jövőre is ellátogatunk!
