2015. december 1. – Az ihatóbb Magyarországért
Dolgok, amik sosem mennek ki a divatból… Vörös rúzs, vörös körmök, ja, meg a vörös bor. Különösen, ha az világfajták gyermeke. Irány a multikulti vörös, ami Franciahonból jött, mint annyi más. Ahogyan az is népszerű, hogy a hideg idő közeledtével szívesebben nyúlunk a testet-lelket jobban melengető vörösborok felé. A karácsony közeledtével pedig egyre jobban nyílik meg a szívünk (helyett) mellett a pénztárcánk, és hajlamosabbak vagyunk borvásárláskor is egy-egy presztízs vörös felé húzni.
Jó, de mit adtak nekünk a Rómaiak?
A búcsúzó november utolsó heteiben szinte garantált a sikere egy vörösboros összejövetelnek, és ezt jól érzékelte a szervező csapat tavaly is, most is. Kell ez a vörös blokk az egész pályás letámadásban, ahol igyekszenek a fogyasztók lelkét megragadni a csillogó prémium rendezvénysorozattal. Hiszen a vörös divat, és a Kékfrankoson kívül itthon a bordeaux-i fajtákból lehet számottevő arzenált felvonultatni. Nincs ezzel semmi baj, bárcsak többen juthatnának el a borrajongók közül ezekre a rendezvényekre. Sajnos, ahogy ezt több borász is megjegyzi úton-útféle, hogy ezeken a rendezvényeken mindig ugyanaz a párszáz ember mutatkozik. Természetesen szeretnek a borászok találkozni a fogyasztókkal, csak éppen új piacokat nehéz nyerni az ilyen kóstolókból.
Múlt évben volt az első alkalom, amikor a Winelovers csapata a korábbi, már működő sétálós kóstolók mintájára november végén tematikus kóstolót hirdetett a hazai, bordeaux-i fajtákból készült fajtaborok és cuvée-k számára. Az első bálozó rendezvényt szép számmal látogatták és ez nem volt máshogy most, november 21-én sem.
Látszik, hogy még csak a második, így lehetett tanulni az első kiforratlanságából és még benne van a lendület. Jobb helyszín, ezt már a múltkor említettük, hogy a sokat szidott Sofitelbe többet nem mennek a Winelovers rendezvények. Illetve itt azért az utómunkálatokra jobban koncentráltak, az előkóstolón kiugró tételeket még megkínálták egy kis plusz hírveréssel. Szívét lelkét melengeti a borásznak, ha tényleg bekerül egy verseny díjazottjai közé, újabb oklevél mehet a vitrinbe. Mégiscsak megéri beküldeni a mintákat.
Szóval a tavalyinál jobb döntésnek bizonyult, hogy nem a Sofitel adta most a helyszínt, hanem a másik kedvelt borkóstolós színtér, a Corinthia Hotel Budapest. A tágasabb térben szinte otthonosan (és szellősen) lehetett mozogni, bár még így is megtöltötte a teret a sok érdeklődő. A hagyományokhoz híven voltak mesterkurzusok is, már a meghirdetéskor látszott, hogy az újdonság és aktualitás igényével igyekeztek ezek tematikáját is eltalálni. Volt itt interaktív cuvée készítés Malatinszky Csabával, és az egri borvidék is kapott egy mesterkurzust, ahol a borvidék a Challenge International du Vin versenyen érmes borait sorakoztatták fel.
Legvonzóbb feleinkkel…
Ezeken a sétálós rendezvényeken a hazai húzónevek mellett jellemzően egyre több kisebb vagy újabb borászat is megmutatatja magát. Látszik, hogy közülük is sokan lovagolják meg a világfajták közkedveltségét, más kérdés persze, hogy kezdetben vajon a bordeaux-i fajtákon keresztül sikerül-e megmutatni a legvonzóbb „bordó oroszlánkörmeiket”. A mostani Bordó Blenden a hazai kínálat mellett ismeretlen színfoltként tűntek fel nagyobb számban a horvát borok is.
Az korábbiakhoz hasonlóan a Borászportál most is megtartotta a rendezvény előtti vaktesztjét, a kiemelt tételek fogytak el a leggyorsabban. Az összkép végül vegyes volt, a korábban már ismert csúcsborok hozták a szokásos szuper formájukat, és ezek is viharos gyorsasággal kerültek az érdeklődők poharába. A nyers éretlenség, a tannin húzása vagy az alkoholhangsúly jellemzően jelen volt, összességében érezhető volt annak a balansznak a hiánya, amiért talán igazán szerethetőek és szívet melengetőek ezek a fajták.
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy többen is inkább a fiatalabb tételeikkel voltak jelen a kóstolón, úgyhogy a palackban töltött idő függvényében a potenciált egyáltalán nem vitatnánk el ezektől a boroktól. Olyan ez, mint régebben az 1-2 éves somlói borokkal tartott kóstolók. Örülünk neki meg minden, de azért jobb azt érettebben élvezni. Sajnos erre nincs idő, nem várjuk meg, olyan a piac szerkezete, hogy jönnek kifelé a polcokra a nyers veresborok.
A szociban…
A wikipedia szócikke a Cabernet Sauvignon szőlőről Magyarországon: „Magyarországon cabernet sauvignon borokkal a Villány–Siklósi borvidéken és Szekszárdi borvidéken találkozunk, de a fajta megtalálható Egerben, a dél-balatoni régióban és Hajós-Baja borvidéken is. Meg kell jegyezni, hogy mivel hazánk a szőlőtermesztés északi határán fekszik, klímája közel sem ideális a cabernet sauvignon termesztéséhez. A szocializmus időszakában, majd a 90-es évek telepítési hullámai közepette ezt sajnos figyelmen kívül hagyták, így számos esetben találkozunk éretlen, szárító, kesernyés és paprikás érzetű cabernet sauvignon borral. Az ilyen borokat hiába érleljük, az idő nem segít rajtuk.”
Ez van, már a szocializmusban is túltoltuk a világfajtákat, noha igazán nem jártunk jól velük. Egy külföldinek is gyakran az ötvenedik Cabernet után inkább egy igazi helyi fajtára állna rá a nyelve…
Persze, vannak, akik szerint abban is van igazság, hogy meg tudjuk magunkat mutatni a világfajtában és akkor majd trójai falóként hozzuk a saját fajtáinkat. Vannak gyönyörű boraink ezekből a bordeaux-i fajtákból és nem véletlen, hogy Villány is most már inkább a Cabernet Franc-ra helyezi a hangsúlyt a Sauvignon helyett. Igazán nagy bor a Cabernet Sauvignonból úgy 10 évente adódik, akkor meg kézenfekvő a megbízhatóbb Franc-t előrébb tolni.
Nem törünk pálcát, az idő és a piac együtt lerendezi ezt a kérdést. A körmök is vörösek lettek a második végén. Jöjjön még Bordón a Blend!
(Ha tetszett a post, kövess minket, csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért vidám közösségéhez a facebookon: ITT )
