2012. július 6. – Nyulasi Gábriel István
A Tolnai Borvidék hazánk legfiatalabb borvidéke, természeti adottságai hasonlatosak a szekszárdi területekhez. A borfogyasztónak mégis szűzföld e terroir, mivel igen kevesen palackoznak, és ezáltal jelennek meg a boltok polcain, éttermekben fesztiválokon. Ezen a helyzeten kíván változtatni a paksi Fabro Pincészet, mely mostanra már kezd a borvidék egyik zászlóshajójává fejlődni. Számunkra mindig öröm bortúrázni ezen a vidéken, Kovács „Fabro” Sándor vendégszeretete nem ismer határokat.
Paks, ha ezt a városnevet hallja hazánkban valaki, akkor elsőként rögtön az atomerőmű ugrik be az emberek többségének. Nekünk igazán csak ez az egy atomenergia-termelő központ jutott, és ez is pont a Tolnai borvidék egyik központi települését gazdagítja. Ez sajnos egy óriási hendikepje a borvidéknek, mert Bordeaux-ban hiába van több tucat erőmű, mégis a borról beszél mindenki. Kovács „Fabro” Sándor nem titkolt célja, hogy Paksot összekösse a borral, hogy a paksi borászat, többek között a siller újra régi fényében csilloghasson. Ehhez természetesen nagy munkára van szükség, és Az ihatóbb Magyarországért kifejezetten támogatja ezt a tevékenységet. Ezért is szervezünk évente több túrát a Tolnai Borvidékre, hogy ezzel is bővítsük a borfogyasztók ismereteit, hogy rávilágítsunk arra a tényre, hogy a Tolnai borvidéken érdemes borozni!
Május végén, kiváló időben kerekedtünk fel, hogy Pakson hódoljunk a bortúrázás szenvedélyének. Nem túl sokat egyeztettünk arról, hogy mi legyen a program, és a menü a Fabro Pincészettel, mivel tudtuk a tavalyi túra alapján, hogy osztályon felüli ellátásban lesz részünk. Ebben nem is csalatkoztunk, ismét grandiózus bortúra kerekedett ki, és ebben mindenki egyetértett.
Kis battai pihenő után, ahol egy rizlinget és egy rozét kortyoltattam a társasággal érkeztünk meg Paksra a halászcsárda szomszédságába, ahol már várt a házigazdánk. Egy erre az alkalomra rendszeresített „lócás benzin szekérrel” vagyis fapadokkal felszerelt teherautóval indultunk meg a paksi dűlőbejárásra. Felérve a szőlőhegy tetejére a csodálatos panoráma mellett friss Nozze 2011 (fehér házasítás, többek közt rizling, zenit, chardonnay alapokkal, friss citrusos élmény) és mangalica (Fabroék saját vágásából) finomságokkal, hurka, kolbász, szalonnával terített asztallal kápráztatott el minket. „Igen, ez aztán élet!”- sóhajtottunk, valahogy így képzeljük el a teljesség pillanatait, nagy kortyok a borokból, falatozás és friss levegő, csend, nyugalom a folyóparton. Talán az itt székelő ókori római helyőrségnek is lehettek hasonló gondolatai jobb napjain Pannónia őrzése közben. A disznóságokra jól csúszott a 2011-es Kékfrankos rozé is. Tartalmas kísérő, jóivású, igazi jolly joker volt a Merlot alapú Siller 2011, mely 10-12 órát ázott a héján.
Ezek után Kovács úrral megtekintettük messziről az ókori római helyőrséget, Lussoniumot, a környék panorámájával betelve újra a szekérre pattantunk. A következő állomás szőlőtelepítés élőben, láthattuk a lézeres sormérő szerkezetet, és az apró tövek belocsolását. Visszatértünk Paks belső területére, ahol már vártak minket a Tolnaricum nevezetű kis boltocskában. Az üzletben éppen a Fabro Pincészet borainak kóstolója zajlott, amúgy hétköznapokon a Tolna megyéből származó különlegességek árusítása zajlik. Az üzlet előtt a pincészet szervezésében spontán sajt, perec, pogácsa mellé dukált a Sár-Don-é 2011-es fűszeres, könnyed, chardonnay, zöldalmás újborocska. Neve szójáték, melyben ott a fajta, a chardonnay, a Sár, mint Sárgödör tér, melyen a paksi Fabro Pince megtalálható, Don a család feje…
A Sárgödör téren betértünk egy villámkóstolásra a Girst pincéhez, itt két bort kóstoltunk meg. Majd asztalhoz ültünk Fabroék fogadójában, és következett az ebéd melynek minden fogásához harmonizáltak a Fabro Sillerek. A séf ismét kitett magáért, a fogások mindegyike roppant zamatos volt és borhoz illő! Előétel fogás: Lazac tatár pirítóssal, főfogás: Kacsasült burgonyával és fügével párolt káposztával, desszert: Túrógombóc eperöntettel. Sánchegyi Sillerrel 2011-es is párosítottuk a fogásokat, és láttuk, hogy ez jó – ez a siller 95% Merlot és 5% Kékfrankost tartalmaz.
Ezután következett a szentély meglátogatása, a 2011-es borok hordóból való kóstolása. Több nagy ígéretet pörgettünk poharunkban. 2011-es Merlot, majd 2011-es battonage Merlot. Érezhető volt a technológiai különbség, a seprőn való keverés, a battonage, sokkal krémesebbé, teltebbé tette a még fejlődésben lévő bort. 2011-es Kékfrankos is került poharunkba, különböző hordókból, itt pedig a fa „játékában” merülhettünk el, az 500 literes és a 300 literes médium pörköléssel, kiegészülve a már említett battonage egészen különleges minőséggel kecsegtetnek. A 2011-es Cabernet Sauvignon már egészen érett jegyeket mutatott, konyakos meggy, nagy test, csokoládé, szép egyensúly. A pincéből felbukkanva, rövid szusszanás után betértünk a szomszédos pincébe, Kovács Mihály borosgazda jóvoltából. Vegyes fehér házasítás után rátértünk a vörösboraira, abból a 2009-es évjárat sorjázott. Merlot és Kékfrankos boronálódott össze a palackban, ezt követte egy jobban sikerült 100% Merlot 2009. és a Zalán cuveé 2009. (mely epres málnás vezetőzamatával Merlot, Cab. Sauv., Kékfrankos, Cab. Franc fajtákat tartalmazott).
A záróbor a János-áldás mindig fontos, legyen az rövid kortyintás vagy egész napos élménysorozat befejezése. Ez a bor pedig nem más, mint a Fabro Pincészet 2009-es Merlot-ja volt. Érett volt a bor, tüzes, és lágy eperhangsúlyos gyümölcsössége, feszes testtel rendelkezett. Ő volt a 19. kortyolt bor a sorban. Bár még nincs vége az évnek, de a Fabro Pincészet nagyon magasra helyezte a lécet a bortúrák minősége szempontjából. Az első helyezést egyelőre nehéz lenne elvitatni tőlük, és természetesen jövőre is meglátogatjuk a paksi dombokat, a Tolnai Bovidék egyik ékkövét a Fabro Pincészetet!
Részlet egyik Bortársunk leveléből, amely a bortúra után íródott:” Kedves Fabro Pincészet, Kedves vendéglátóink! Szeretnék köszönetet mondani mindenért, ami szombaton történt velünk. Bármerre jártam az országban soha ennyire meghitt, családias fogadtatásban nem volt még részem. Minden pillanatban közeli barátnak éreztem magam, sokkal többnek mint vendég. Amit meg lehetett tenni Ti mindent megtettetek, sőt annál sokkal többet. Tökéletes, felejthetetlen napot kaptunk Tőletek, csodálatos gasztronómiai élménnyel, kitűnő borokkal, és leírhatatlan látvánnyal. Mert mind a szőlőhegyi panoráma, mind a Sárgödör tér, a Pince, a Présház olyan látvány volt, amit amíg élünk el nem felejtünk.”
