2016. március 27. – Winestory –
Milyen gondolatok erednek egy VinCE Budapest mesterkurzusról? A Winestory újra mesél, pezsgőről, Tokajról, esélyekről… „Minden bornak története van. Minden bornak szerepe van. Bármiről is szóljon a miénk, már akkor jól döntünk, ha ez a szerepet felvállaljuk és okosan kommunikáljuk a fogyasztóink felé.” Fogadjátok szeretettel a független, de Az ihatóbb Magyarországért támogatását élvező Winestory blog újabb írását.
Minden bornak története van. Minden bornak szerepe van. Bármiről is szóljon a miénk, már akkor jól döntünk, ha ez a szerepet felvállaljuk és okosan kommunikáljuk a fogyasztóink felé.
Ez a kifelé is jól kommunikált pozicionálás annyira fontos egy bor életében (ám a márkának is!), hogy erre nagy figyelmet szeretnék fordítani több cikkben is. Most viszont tovább fűzve a „szívemcsücske” Tokaj témát ebben a hónapban, reflektorfénybe állítom a tokaji pezsgőt.
Következzen most 3+1 történet, ami eszembe jut róla, meg arról, amikor a márkaépítésre gondolok.
1. „TOKAJ NEM CHAMPAGNE, DE CHAMPAGNE AZ ETALON.”
Az első történetem főszereplője Natasha Hughes MW, aki a legérzékenyebb kérdést feszegette összegzésként a VinCE Budapest Tokaji Pezsgés mesterkurzusán. Mi más is lenne ez, mint az ár és az exportpiaci törekvések kérdése. Natasha megállapította, hogy a tokaji pezsgőkön már most érezhető egy erős, nagyon határozott stílus. Ez abszolút jó jel, kiváló alap, amire szükség is van ahhoz, hogy jól pozícionáljuk a pezsgőink egyediségét a piacon. Ám a kurzus végén a tokaji pezsgőket Natasha a német borokhoz hasonlította, mert erőteljes savakat, sok illatot és aromát fedezett fel bennük, és elmondása szerint jelenleg nem ez a trend az exportpiacon.
A pezsgős exportpiac kitűnően pozicionált és etalonná vált szereplője kétségtelenül Champagne. De a jó hír, hogy nem kell mindenkinek champagne-i stílust képviselnie ahhoz, hogy sikereket érjen el. Natasha említést tett arról is, a tokaji pezsgők ára az exportpiac plusz költségeivel terhelve túl magas, és ebben az árkategóriában a vásárlók már vélhetően champagne-t fognak választani. A kulcs tehát annak a piaci résnek megtalálása, hogy hogyan győzzük meg a szakírókat arról, amitől mi egyediek vagyunk, amiért minket kell választani? Hozzátette, hogy azért óvatosan kell figyelni az exportpiac elvárásaira, mert sokszor mást mutat, mint a hazai piac igényei. Először tehát el kell döntenünk, hogy a pezsgőinkkel melyik piacra dolgozunk.
2. KINEK AZ ASZTALÁN LEGYEN A PEZSGŐNK?
Ahhoz, hogy a tokaji pezsgő a külföldi piacon is megállja a helyét az (is) kell, hogy előtte a külföldi piacot megtanítsuk arra, hogy mit jelent a világnak, hogy létezik benne Tokaj. Az már kimondásra került, hogy ezt nem a pezsgők segítségével kezdjük el. Amit viszont már most elkezdhetünk, az a magyar pezsgőfogyasztók tanítása arra, hogy milyen alkalmakkor lehet méltó társuk egy palack tokaji pezsgő. Erről itt eszembe is jut, nagyon szeretem a cava-t, ám a cava story különlegessége nekem az, hogy a spanyolok először a saját határaikon belül érték el, hogy az ünnep és az ünnepi asztalaik a saját pezsgőjükkel, a cava-val kötődjenek össze. Érzésem szerint ez egy jó út, nálunk is elég most arra koncentrálni, hogy az ünnepek kivételessége mondjuk a tokaji pezsgő előkelőségével forrjon össze.
3. MESE AZ EGYEDISÉGRŐL
Ahogy látom, Tokajban az utóbbi években különösen fontossá vált egyfajta elkötelezettség, hogy kiszűrésre kerüljenek azok a borok, amik nem képviselik tipikusan a vidék szebb arcát. A kurzus után azt érzem, hogy a pezsgők esetén érdemesebb erre az eddigieknél is nagyobb figyelmet fordítani. A különböző minőségű és karakterű pezsgők között nehéz megtalálni Tokaj nemes és egyedi arcát. A különbözés jó, de a sok különféle egyéniségű pezsgő mögött nem lehet rátalálni arra az arculcsapó érzésre, hogy „igen, most tokaji pezsgőt kóstolok!” Az édes, és szerencsére mára a száraz borok is szépen hozzák ezt az máshoz nem fogható tokaji karaktert, ám a pezsgőkben ezt még nem sikerült maradéktalanul vissza adni.
A tokaji pezsgőkészítés mögött véleményem szerint egy összehangolt, tudatos tervező munkára lesz még szükség, hogy azt az egyedi karaktert megtaláljuk, ami a valamennyi tokaji pezsgő kóstolásakor visszaköszön ránk a pohárból. Sokan meg vannak győződve a tradicionális eljárás sikeréről a borvidéken is, és Champagne másolása ide vagy oda, érdemes figyelni az ott működő szabályokra.
+1 ARRÓL, HOGY EGY ESÉLYED VAN
Számomra az elköteleződés az egyedi karakter mellett a későbbiekben nehezen engedi meg, hogy idő előtt dobjunk piacra egy pezsgőt, a piaci igényeket kiszolgálva. Ahogy a túl sok seprőn tartás sem tesz jót a pezsgőnek, úgy – a champagne-i mintát követve – a degorzsálás után egy-két hónappal se adjuk ki a pezsgőnket a fogyasztóknak. A remekbe szabott pezsgőnkben olyan üresek és kifejezéstelenek lesznek még ilyenkor az aromák, hogy az akkora csalódást okoz a fogyasztónak, hogy többet nem nyúl a pezsgőnk felé. Érdemes tehát türelemmel várni.
„Nem építhetsz hírnevet arra, amit majd tenni fogsz” – mondta Henry Ford. A tudatosan felépített pozicionálásnak van még egy titka: a kemény munka. Ugyanis, ha már felépítettünk és állítottunk magunkról valamit, azt utána kőkeményen és folyamatosan (!) bizonyítani kell, mert felépíteni a hírnevünket évek, évtizedek munkája, ám elveszíteni azt, egy rossz lépés is elég. Én azért szeretem Tokajt nagyon, mert látom a harcos tenni akarást.
