2012. augusztus 10. – Dr. Pelyhe Szilárd
Nyílt egy klassz borbár-étterem Budakeszin, abszolút hiánypótló jelleggel. A fényképek többet mondanak majd a szavaknál, de ha schlagwortokban kellene összefoglalni: a borokat a Veritas szűrt szortimentje adja, nagyon sok bontott, pohárral kérhető tétel is (egyébként minimális dugódíjjal bármit kibontanak a vacsorához, vagyis kb. négyszázas a választék!), van nyolc palackos Enomatic (vesszőparipám, hogy több helyre kellene, csak elég költséges móka – ez az masina, ami a benne lévő üveget szépen kiadagolja pohárba, akár hetekig frissen tartva a palackot védőgáz automatikus utántöltésével).
Van a bor mellett tea, pálinka, pezsgő (láttam az árlapot, bőven a pesti színvonal alatt). A séf és segítői fiatalok, lelkesek, a borok után kínált két fogás meggyőző volt, sőt annál is jobb. A design modern és ötletes, ötven főig el tudok képzelni komolyabb boros vagy gasztro-megmozdulást is itt.
A kóstolót Sándor Attila vezette, egy gondolatot emelek ki tőle (mert a pinóval kapcsolatos alap-tánclépések már unalomig vannak ismételve): mi a célunk a fajtával itt Magyarországon? Szeretnénk valami Burgundi-típusút készíteni, vagy pont ellenkezőleg, nem akarjuk követni a francia hagyományt? Szerintem ez utóbbi fog sikerülni akkor is, ha az első felé kaparászunk (bár vannak nagyon szép ellenpéldák is, de azért sokat elárul a vastagon eklektikus felfogásból, hogy mind a huszonkét borvidékünkön jelen van a fajta. (Tokajban is? Igen, Tokajban is. Somlón is? Igen, Somlón is. Persze nem eredetvédettként, hanem mondjuk mint „Zempléni tájbor” és ez nem dehonesztáló, gondoljunk csak az IGT-s szupertoszkánokra).
De jöjjenek a borok. Tiffánék 2007-ese dzsemes, meleg illatú, kissé aceteonos is, tobzódtak a vörös bogyósok (konyakosság), magas alkoholú, déli karakterű bor, bőséges és szerintem oda nem illő tanninnal (talán még újhordót is látott), a lecsengése is kesernyébe fut, nincs balanszban. A Vylyan 2008-as „forgalmi” tétele nekem ifj. Gál Titi borait juttatta eszembe, ezt pozitívumként mondom, mert nem volt jelen sem a túlérettség, sem pedig a déli, tanninos karakter. Sokkal jobban jöttek illatban a jellegzetes pinós virágok, kis füstölt hús és földesség, a kortyban pedig légiesség, érett cseresznye, némi krémesség. A lecsengése lehetne hosszabb, de azt hagyjuk meg a válogatásnak. Janusékat bírom (pl. az Örömbor és a Cabfranc is magasan jegyzett nálam), de ez most nem sikerült jól.
Főleg a savakkal van gondom, kócosak és hiába 2008-as a borunk, mindenki 2010-esnek nézte. Az illatában bors, mákos guba (!), nyers fa és sok fűszerpaprika. Jött a Takler 2008–as Reserve tétele, hogy javítson a kedélyeken. Sok málna, füst, lendületes, majdnem kifejezett az illata, enyhe kéksajtos-bőrös animalitással. Ígéretes. A korty jól strukturált, talán lehetne egy picit kevéssé testes, a lecsengést viszont szépen uralja a sav és a gyümölcs játéka. Ezt követte a totál popularitás, a Tantara 2008-asa Kaliforniából. Felmerült a gyanú, hogy esetleg van benne más is, nem csak pinot, de eltérő karaktere miatt majdnem mindenkinek tetszett. Avaros, húsos, ibolyás aromák az illatban, szép palackérési jegyekel, krémességgel. Van súlya a szájban, de nem túl nehéz, a jó gyümölcsösséget érett, de nem öregedő gombás-avaros jegyek festik.
Rendben van a finis, bár a csipkebogyó és hecsedli mellett megvan egy kis szilvadzsem is, ami a keverési gyanút erősíti. Ezt követte a 2007-es Haraszthy Fantastico (felhívnám a figyelmet a remek címkére), amit kissé zárkózott pillanatában kaptunk el. Illatra izgalmas volt, szerecsendióval és szarvasgombával csábított, de egy pici aceton itt is érezhető. Szájban szétállnak az összetevők, enyhe csokisság is van, meg sok zúzott cseresznye, sava és tanninja is több a bennem élő ideához mérve. A Vylyan Gombás-dűlő válogatása 2008-ból követte: gomba, kék szirmú virágok, finom tölgyesség, leveshús. Szép, pinós, talán az újhordó megjelenése zavarhat egyeseket. A kortyból derül ki, hogy nagyon érett, picit talán túlérett alapanyagból készült, bő vörös gyümölcsösséget mutat, tannin is van jelen. Ettől eltekintve elegáns, nagy bor. A záró bor Gere&Weninger 2008, picit izgalommentesnek ítéltem, de a magas alkohol és közepesnél nagyobb test ellenére sem volt lomha. A sorba én legfeljebb egy francia és legalább egy egri bort is betettem volna, de így tekinthetjük akár villányi áttekintésnek is (nyolcból öt).
Ezt követték az étkek: gombás rizottó, al dente, valamint rozéra sütött szatmári libamell, ez utóbbi igazán szíven ütött, á la carte vendégként ezért a költeményért vissza fogok térni inkognitóban.
Egy jó hely az agglomerációban, ahova a Széll Kálmán térről kivisz a 22-es busz pár perc alatt. Mivel nem lakom messze, ezért örülök, hogy a Somlai Borkereskedés és a Pincekulcs mellett egy eltérő profilú, de igazán boros helyszínt üdvözölhetünk Budakeszin.
