2011. augusztus 8. – Iványi Bianca (fotó: Ny.G.I.)
Cseppet sem tudományosan és szakmaiasan. Az idei, immár 12. VinAgora Borgála a tavalyihoz hasonlóan emlékezetesre, ugyanakkor számomra sokkal rövidebbre, ám sűrűbbre, intenzívebbre sikeredett, ezért még csak kóstolójegyzet sem, inkább érzékletes, szemezgetős-szemelgetős, sebes impulzussor kerekedett belőle.
(De, remélem, nem szertelen. Aki komolyabbra vágyik, és e példás verseny- és rendezvénysorozat hátterére, történetére kíváncsi, némi boranalízissel fűszerezve, kattintsa fel korábbi beszámolóinkat, köztük a saját tavalyi szakmait:
VinAgora, otthon a világ első 10 borversenyében,
Újra VinAgora! – Akik ott lehetnek a nyár Borgáláján!,
Wine and the City – Vinagora Borgála 2011. )
A kezdeti lámpalázas gátlásokat legyőzve – először frusztrált, majd kisvártatva hevített és olajozott a több mint félezer ital – szélsebesen közlekedtem az asztalok és kiöntők között, kerülgetve az ismerős arcokat, borokat, inkább az újra és meglepőre koncentrálva (hogy azért valami rendkívüli is legyen a bormennyiségen és minőségen túl, valami univerzum ihlette rendezőelv, no meg a boriránytű segítsen).
Lelkes lendületben, az áramlattal keveredve kóstoltam és kóstoltam, sőt kóstolgattam másfél órán át: ismerkedtem, szemezgettem – elsősorban a nedűkkel, bár embertársaik némelyikével is –, ízlelgettem őket: az analízis, megemésztésük (jótékony vagy kijózanító) hatása és tanulsága pár hetes lecsengésben és ez írásban mutatkozik meg. A hangulatról csak annyit: a tavalyi, jogosan bírált helyszín a borok és élvezőik hűtésének hiányossága miatt egyúttal szebb, méltóbb keretet adott az Iparművészeti Múzeum mór csarnokában, mint a mostani szürke konferenciaközpont, de nálam ez sem nyomott sokat a latba, felfoghatjuk úgy, hogy ez is a főszereplő spirituális ital kibontakozását segítette, de a csúnyán elbocsátó biztonsági (kidobó) emberek presszúrája annál inkább, így elmaradt a szíveslátás ellenére a kedves búcsú (viszlát). Erre is ügyelni kell, különösen talán egy ilyen, lélektől-bortól fűtött eseményen, ahol a hangulat és élmény az első – és befogadó-élvezőjük, a vendég. De erről ennyit.
Vissza minden mámor gyökeréhez, ha nem is csak a szerelemhez, koncentráljunk inkább a borra és a beltartalomra: ahogy a jóboroknál a komplexitás és extrakt, nálam is összetett volt az idei VinAgora élmény. A magyar tételek közül – egy inkább friss-almás, mintsem vaskos-krémes Etyeki Chardonnay (Etyeki Kúria 2009); könnyed Loliense Fehér (Konyári Pince 2010); virgoncan érett, benzolos Móri Rajnai rizling (Vécsei Pince 2007); csúcs Kreinbacher Nagy-Somlói (Szent Ilona Borház 2007); figyelemreméltó, likőrös-parfümös pirosbogyós Bölcskei Cabernet sauvignon (Molnár Borpince 2009); tartalmas Szekszárdi Cabernet franc Reserve (Takler Pince 2007) és Szekszárdi Turul Cuvée (Vesztergombi Pincészet 2007) – sok érmeset kóstoltam.
Figyelemreméltó, hogy a hat Champion-díjas között négy magyar nyertes lett, sajnos Takler Szekszárdi Syrah Reserve-jét (2008) már nem kaphattam meg aznap este. Tüzes syrah-élményekkel inkább a külföldiek örvendeztettek (pl. Intipalka Syrah, Santiago Queirolo 2008, Peru), de most számomra két új (csak hallomásból, kortyolásból még nem ismert) fajta, két t-betűs tanninbomba, a tannat és a teran volt a legizgalmasabb. Előbbiből szintén e perui pince Santiago Queirolo Tannat-ja (2009) és az uruguayi 100 Anos Reserva Familiar Tannat (Gimenez Mendez 2010), utóbbiból pedig a horvát Laguna Histria Teran (Agrolaguna 2010) és a Dajla Teran (Istravino 2009), friss savakkal és fűszeres gyümölcsökkel „megbolondítva”. Részleges, részeges és nagyon személyes befolyások értek: jövőre Veled ugyanitt vagy másutt, VinAgora és társai, remélem, egy hosszasabb és még tartalmasabb borrandin!
Az év egyik legnagyobb nyíltszini borozása, mintegy 30 nap múlva! Újra fesztivál Buda várában immár 20. alkalommal – BUDAVÁRI BORFESZTIVÁL 2011, szeptember 7. és 11. között, ott a helyed, ahol a főszerep a magyar boroké, vendég: Franciahon borai. (Szerk.)
