2010. Július 15. – Nyulasi Gábriel
A Duna és a Gerecse ölelésében helyezkedik el Süttő községe. Kőbányászata messzi földről idevonzotta a mesterembereket. A monarchia idején felpezsdült építkezések országszerte dicsérik a süttői kőfaragók munkáját (Parlament, Szegedi Dóm, Mátyás templom). A borászati hagyományok is több száz évre nyúlnak vissza. Polhammer László úr meghívására örömmel vettem részt borbírálóként a Süttői borversenyen.
A Süttő tagja az Ister-Granum borvidéknek melyet pár éve élesztettek fel, szlovák és magyar oldalon egyaránt a határok nélküli fejlődést hivatott szolgálni.
(Az Ister-Granum borrégió térképe idekattintva tekinthető meg)
„A projekt legfontosabb célja az eurorégió borvidékké történő kialakítása, fejlesztése és megismertetése. További célok a történelmi borvidék pincészeteinek, pincesorainak felújítása, újbóli használatba vétele és turisztikai szempontból való bemutatása, a bor kultúrájának népszerűsítése regionális és országos szintű borversenyek rendezésével. A megvalósítás során a települések közötti összehangolt munka kialakításával olyan turisztikai attrakció létrehozása a cél, amely európai szintű mintarégióként népszerűsítené a területet.”
A borversenyen tükröződött a borászati technológiák, és borfajták változatossága. A változatosságot fokozta, hogy vegyes bizottságba kerültem, a fehér cuveé-k után gyorsan rátértünk a rozékra, majd tanninbombázó vörösökkel zártuk a sort. Kóstolhattunk hagyományos magyar fajtákat, de ukrán nemesítésű Alibernet (egy cabernet sauvignon hibrid; rendkívül sűrű, feketébe hajló színű, markáns tanninokkal rendelkező fajta) is poharunkba került. Talán nem sokan tudják, hogy 1950-ben az Ukrán Szőlészeti és Borászati Intézetben született a hibrid. (Alicante Bouschet x Cabernet Sauvignon) Egy még kevésbé ismert Dornfelderrel (Az egyik legsikeresebb német nemesített fajta; sötét színű, telt bor, mely pompásan illik húshoz és vadhoz.
Kiváló házasítási alap, régebben festőszőlőnek is használták.) barátkoztunk a borsor végén. Süttőn kívül nevező települések: Dunamocs, Lábatlan, Kéménd, Esztergom, Bajna. A 150 tételszám körül nevezett borból több, mint 20 arany éremmel gazdagodtak a termelők. Polhammer László a borversenyt követő értékelés során kifejtette, hogy évek óta nem volt ilyen sikeres a megmérettetés. Magam is csatlakozhatok hozzá, a borok minősége egyöntetűen jó volt, néhány technikai malőrt leszámítva. A gyengébb borok némelyike oxidáltságot, egyik-másik pedig illósságot mutatott.
A versenyt követően vendéglátóink pompás, élő cigányzenés ebéddel nyugtatták meg érzékeinket. A friss, ropogós malacsült előtt, a vidék egyik specialitását élvezhettük, a tárkonyos zúzalevest. Bár az idő nem volt kegyes hozzánk, mégis pincéről pincére, a polgármester társaságában, Czermann János úrral jártuk a bortájat. (Az egyik süttői pincében való mulatozás ide kattintva tekinthető meg)
Bebizonyosodott újra az általam már ismert tétel, miszerint a borkultúra nem ismer országhatárokat. Borászati hagyományainkra büszkék lehetünk határon innen és határon túl.
