2010. június 7. – Nyulasi Gábriel
Soha nem látott mértékű esőzés, tomboló szélviharok, özönvíz, jégeső. Az ítéletidő a borvidékeket sem kímélte, pincék kerültek víz alá, omlottak be, a tőkékről a lágyabb még nem kötődő hajtásokat letépte a szél. A jeges eső néhány helyen nálunk (Érdligeten a szőlőben) is megcifrázta a levelek szélét. A nagy nedvesség kiváló élőhelyet biztosít a gombás betegségeknek, tehát amint eláll az eső, és megszáradnak a levelek, elő a permetezővel. Ilyenkor ki a hátára, ki a traktorra csatolja a szőlő egészségét biztosító keverékek tartályát, és ki a sorok közé.
A permetlé is különböző lehet, vannak olyan gazdák, akik a keményebb vegyszerekben bíznak, és előfordulnak olyan szőlészetek ahol a bordói lé, és kén kombinációjával védekeznek. A hétvégén jómagam is ezzel a szerrel igyekeztem a szőlőt ellenállásra ösztönözni a gombás fertőzésekkel szemben, ez a készítmény a biogazdaságokban is engedélyezett.
Süt a nap, és a szőlő végre megrázhatja magát, hogy aztán egy nemes évjárat alapját adja. A szőlő virágzásában mindig ott a remény, hogy jobb lesz, mint az előző esztendő. Kicsit így vagyunk ezzel mi is emberek, ha elég mélyen vannak a gyökereink, nem árthat igazán semmi sem. Elvonulnak a rossz idők, és elkezdődhet az építkezés, készülhetünk az új szüretre.
