2009. december 13. – Nyulasi Gábriel
A Mátrai borvidék arculata még kialakulóban van, a „nagy testvér”, Eger mellett kell felépíteniük saját identitásukat. Keresik még az igazi főfajtát, amely zászlós bora lehetne a vidéknek, keresik még a karaktereket, az új utakat is. A Borpalota Szőlőbirtok és Borászat a lehetőségek kapujában áll.
A Borpalota Szőlőbirtok és Borászat a maga 140 hektáros termőterületével szinte multinak számít a Mátrában. Hosszú távú befektetéseket valósítanak meg, technológiai újítások sorozata zajlott ebben az évben is. A birtok központjában álló patinás, 1900-as évek elején épült gyöngyösi palota a történelem viharaiban is mindvégig a borászat szolgálatában állt. A pincészet nem titkolt szándéka az újvilági stílus felé való orientálódás, a piacon a könnyed, friss, gyümölcsös szólamok dobogtatják meg a borkedvelők szívét.
A Királyi Borház és Pincemúzeum Lovagtermében tartott november eleji borbemutatón a rendezvénynek otthont adó intézmény vezetője, Rosenmayer András szólalt fel elsőként, majd Cseh Gábor, a pincészet kereskedelmi igazgatója köszöntötte a borkortyolókat. A 2009-es évjáratú újborokat felváltva mutatta be Dunai György Sándorné és Varga Péter.
A borokról
Friss fehérek sorjáztak a poharunkban: Rizlingszilváni, Szürkebarát, Chardonnay, Sauvignon Blanc. A többség számára legígéretesebbnek a Chardonnay tűnt, számomra inkább az üde Rizlingszilváni zöldalmás, citrusos, élénk savgerinccel kibontakozó tétele. Fehérbor mindenekelőtt, tehát jött a Zöldveltelini, a Muscat ottonel, a Zefír, és a Cserszegi Fűszeres. Ebből a négyesből megkapó volt a trópusi mixszel kacérkodó Zefír, dőlt a mangó és a maracuja illatfelhője poharunkból. A Cserszegi egészen érdekes arcát mutatta, nem a megszokott fűszerillat bombát vetette be, hanem visszafogott stílussal operált a „késői”szüret miatt.
Számunkra nagyjából itt be is fejeződött a borkóstoló, a rozé sillerbe hajló színével még nem tűnt készen a bemutatásra. Így járt az a vörösbor is (Cabernet Sauvignon), amelyben annyi maradékcukor volt, hogy édes-félédes között ingadozott a tétel. Érdekes, hogy bekerült a sorba a vörös különítmény, nekik még több időre lesz szükségük. Ám mindezek ellenére nem felzaklatott ízlelőbimbókkal búcsúztunk el a Borpalotától, erről gondoskodott a Pannon Bormustrán a legjobb fehérborok közé beválasztott 2008-as Fríz Hárslevelű. A bor félszáraz, ami jól áll neki. Szinte tokaji húrokat penget, töppedt szőlős, mazsolás, aszaltbarackos harmóniákkal varázsolja el a borkortyolót. Nem véletlen, hogy novemberi Borpalotás bortúránkra is beválasztottam a kóstolósorba ezt a bort, de ez már egy következő történet.
