A Nagy Fehérvári Bormustra negyedik alkalommal nyitotta az évet és még a Hatpöttyös Étterembe is eljutottunk.
Tüske Gyöngyi írása
Székesfehérvár – nekem úgy tűnik – valahogy nem tartozik a legturistacsalogatóbb városok közé, leggyakrabban én is csak elhaladok mellette útban a Balaton felé. Pedig megérné időnként ellátogatni ide, akár az egyre felkapottabb boros rendezvények miatt, akár csak enni egy jót. Január második hétvégéjén mindkettőt kipróbáltuk és nem csalódtunk, sőt!
A fehérváriak egyik kedvenc helye a Szent István téren található Hatpöttyös Étterem. Hogy miért? Egyrészt a kiváló konyha, másrészt a hely szellemisége miatt. A Hatpöttyös ugyanis Magyarország második olyan étterme, ahol megváltozott munkaképességű és sérült embereket is foglalkoztatnak. Hermann-né Nagy Verával, az étterem vezetőjével beszélgettünk és megtudtuk, hogy a kezdeti nehézségek óta a hely egyre nagyobb népszerűségnek örvend, a napi menü mellett már egy iskolában is üzemeltetnek tálalókonyhát, vállalnak kiszállítást és cateringet, sőt esküvőket is. Halász Imre chef több mint 4 éve irányítja a konyhát és ínycsiklandozó falatokkal örvendeztetett meg minket. Kóstoltunk rukkolás lazactatárt, édesburgonyakrémleves, kecskesajttal töltött supreme csirkét blanchírozott bébizöldségekkel, desszertnek csokis brownie-t és csokimousse-t erdeigyümölcsös öntettel, minden nagyon ízletes volt!
Imi igazi „piacozós chef”, minden árust ismer, így első kézből, a helyi termelőktől szerzi be a legfrissebb idényzöldségeket, a hentesek pedig félreteszik neki a legjobb húsokat. A variálható napi menüben mindig szerepel egy hagyományos-, és egy krémleves, a főételek között a házias, a kímélő és a vega opcióból választhatunk, és ha ez még nem volna elég, akkor Erzsike híres süteményei teszik fel a pontot az ire. Az egész csapat azon dolgozik, hogy folyamatosan újítsanak és fejlesszék magukat, rendszeresen járnak például a Kistücsökbe „mesterkurzusokra”, frissensült heti ajánlat és á la carte fogások bevezetését is tervezik. Az étterem a Paragasztro szövetség tagja, jelenleg összesen hét ilyen intézmény működik az országban. Csak így tovább!
A Nagy Fehérvári Bormustra immár 4. alkalommal kerül megrendezésre, a rendezvény előtt két héttel már jegyet sem lehetett kapni rá a hatalmas érdeklődés miatt.
Fáncsi Viktória főszervező négy évvel ezelőtt még borbártulajdonosként vágott bele a mustra létrehozásába, mert miközben a fővárosban már egymást érték a színvonalas sétálókóstolók, Székesfehérváron még egyáltalán nem lehetett találkozni hasonlóval. Az eredeti cél a város borkultúrájának felvirágoztatása volt, és a jelek szerint a rendezvény beváltotta a hozzá fűzött reményeket, az évenkénti januári kóstoló ugyanis az egyik legnépszerűbb boros programmá vált Fehérváron. Mivel Fejér megyében két borvidék is található (a Móri-, és az Etyek-Budai borvidék), a Nagy Fehérvári Bormustra mindig a kisebb, környékbeli pincészetekre fókuszál elsősorban, a szervezők ugyanis fontosnak tartják, hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítsanak a kevésbé ismert termelők számára. Az idén 23 pincészet több mint 110 féle borából válogathattak a vendégek, a finom falatokról pedig immár hagyományosan a Hatpöttyös Étterem gondoskodott, ráadásul a Bor és Más Kft.-nek köszönhetően a csendes borokon kívül jóféle champagne-okat és crémant-okat is töltöttek az érdeklődők poharába. (sajtóanyag)
A környékbeli borászatok mellett a „nagy nevek” közül is jöttek szép számmal, mint például a 2018-as Év Bortermelője, Balla Géza, az Etyeki Kúria, a tokaji Holdvölgy pincészet vagy Zsirai pincészet (teljes lista itt).
Nyáron már volt szerencsém egy kisebb felfedezőutat tenni a Fejér megyei borok világában a Velencei-tó körül és a székesfehérvári Belvárosi Borudvarban. Akkor is, és most is szép számmal értek kellemes meglepetések. Kezdjük Mórral. Mór hazánk egyik legkisebb borvidéke, meghatározó szőlőfajtája az ezerjó, ami egyrészt hungarikum, másrészt a Kunság és Neszmély mellett itt érzi magát igazán otthon. A móri borászok példás összefogás révén igyekeznek egyre inkább népszerűsíteni ezt a fajtát, emellett kínálatuk színesítésével is kísérleteznek. A borvidék adottságai elsősorban a fehér szőlőfajtáknak kedveznek, a terület meszes talaja pedig legalább olyan szép savakat képes adni, mint Somló. Az ezerjó mellett a fogyasztók kegyeit zenitekkel és generosákkal, valamit rozékkal igyekeznek megnyerni a móri termelők, és találunk itt olyan különlegességeket is, mint például az ezerjó aszú.
Lássuk a móri kiállítókat dióhéjban, néhány személyes kedvenccel:
- Friday winery: egy mérnök házaspár a móri Csóka dűlőben 0.5 hektáron hódol a borok iránti szenvedélyének és készítenek (többek között) kaliforniai stílusra hajazó hordós ezerjót és chardonnay-t. A gyöngyöző ezerjójuk remek választás, nem csak péntek estékre.
- Geszler családi pincészet: 36 ha Móron, széles, minden fogyasztói igényt kielégítő paletta, családi tervezésű, Mórhoz kötődő címkék, mámorítóan jó a Mámor ezerjó: szép savak, kicsi hordó, lendületes karakter.
- Sáfrán pince: Csákberénybe nem csak a metró miatt érdemes ellátogatni. Borok is vannak, ráadásul egész ígéretesek, generosa és csabagyöngye például, ez utóbbit a vidéken egyedül a Sáfrán pince kínálatában találjuk meg. Fröccsnek vagy tisztán, jól csúszik.
- Csetvei pince: móri Ezerjó amforában, acéltartályban és hordóban, szürkebarát, chardonnay, királyleányka, Napholdcsillag, Esthajnalcsillag, Kő-papír-olló (olaszrizling). Ebből a sorozatból a 2013-as Kő felkerült a Magyar Borszakírók körének 2018-as Super 12 listájára is.
A velencei-tó környéke az Etyek-Budai borvidék része, magas mésztartalmú, löszös, vulkanikus talajú termőterületekkel, ami elsősorban fehérboroknak és rozéknak kedvez, de egyre több termelő dönt a vörösborkészítés mellett is. A terület jó földrajzi adottságainak és a tó közelségének köszönhetően egyedi mikroklímával rendelkezik. Számos kisebb-nagyobb családi pincészet megtalálható itt, összefogásukat Hegyközségük segíti elő és található a tó körül borút is. Ha a tónál járunk érdemes két csobbanás között felkeresni a helyi bortermelők egyikét!
A velencei-tavi borászatok címszavakban, és pár tétel, amire felkaptam a fejem:
- Nagy Gábor és Társa kispincészet: évi 10.000 palack, 9 ha Pázmándon, családi pincészet, „semmi hókuszpókusz”. Gábor kétszeres Hegybíró, törzsgyökeres pázmándi. Jó zenit, szép, elegáns, fűszeres, körtés sauvignon blanc.
- Apró kertek: 9 apró kert, 1,8 ha Pázmándon, a borvidéken egyedülállóan vörösboros fő profil, bakművelésű tőkék, kézi szüret, spontán erjesztés hagyományos technológia, 3 cuvée és egy cabernet sauvignon. Tarka barka 2017: olaszrizling-rajnai rizling-furmint házasítás, gyümölcsök, virágok, enyhe mineralitás. 3kert 2017: csókaszőlő, kadarka, kékfrankos, néró, 1 év hordós érlelés, szűretlen, derítetlen, gyümölcsös, friss, tartalmas vörösbor.
- Csóbor pincészet: széles kínálat, melyet a nyáron a pezsgők kivételével sikerült végig kóstolnom Agárdon. Rajnai rizling-Chardonnay nyerspezsgő, 1.5 év palackos érleléssel, Zöldveltelini-Rajnai rizling-Chardonnay brut pezsgő 8g maradék cukorral, 1 év palackos érleléssel.
- Csordás és Nagy pincészet: Pákozd, 0,7 ha melyből 0,5 ha új telepítés, zöldveltelini, rajnai rizling, sauvignon blanc, kékfrankos, merlot. Készítenek édes spumante-t 30g maradékcukorral. A 2018-as reduktív merlot erdei gyümölcsös, könnyed, rendben van.
- Bella pince: új belépők, egy lelkes vállalkozó házaspár Sukoróról, a feleség nevét viseli a pince. 12 ha, idén palackoztak először. Széles fajtakínálat, málnás, korrekt rozé.
Kóstoltunk még a pannonhalmi Babarczi szőlőbirtoktól egy remek 2018-as Chardonnay-t, a szintén pannonhalmi Cseri pincészettől egy gyönyörű Rajnai Rizlinget 2016-ból, a felvidéki Geönczeöl Attila a nagy kedvenc 2015-ös Karcsát (40% leányka, 40% zöldveltelini, 20% olaszrizling), a mátrai Dominium pincészettől egy kiváló 2015-ös syrah-t és végezetül a tokaji Ferdinánd pincénél egy 2016-os, csodálatosan sárgabarackos, 230 g cukortartalmú, ám üdítő savainak köszönhetően cseppet sem túl édes Kishegy aszút.
A hasonló kaliberű budapesti rendezvényekkel összehasonlítva nem sok különbséget véltem felfedezni, talán csak azt, hogy itt az emberek korán megérkeztek, nem sokkal már kapunyitás után benépesítve a Művelődési Ház dísztermét. Amit szinte minden kóstolóról hiányolni szoktam, az a kóstoló füzet, ez itt sem volt. Újdonságok tekintetében a móri nem ezerjó fajták voltak érdekesek számomra (generosa, csabagyöngye), illetve a velencei-tavi pezsgők és vörösök, ezeknek az alaposabb tanulmányozásában még szívesen elmélyednék alkalomadtán, szintúgy, mint a Ferdinánd pince teljes kínálatának feltérképezésében. Kellemes hangulatú napot töltöttünk Fehérváron, jól éreztem magam. Köszönjük a meghívást!
