Különleges meghívásnak tettünk eleget május végén, amikor ellátogattunk a villányi Csányi pincészethez. A 2002 óta működő vállalkozás életében nagy változás történt idén februárban, amikortól is a vezérigazgatói posztot Romsics László vette át. Az új vezetővel új értékek is érkeztek, amelyek mezsgyéjén a szemünk láttára veszi kezdetét egy munkával teli, izgalmas korszak. Sok terv és cél került megfogalmazásra az utóbbi időben, s ezeket szerette volna velünk szócsövekkel megosztani, hogy aztán minél több fogyasztóhoz eljusson az üzenete: „Szeretnénk, ha a boraink maradandó élményt nyújtanának a fogyasztónak, és a jövőben mindent meg is fogunk tenni, hogy ez így legyen.”
A látogatásunkon készült többi képet itt tekintheted meg!
Az érkezésünkkor máris elkezdődött az ismerkedés a borokkal, üdvözlőital gyanánt a pince 2015-ös merlot-kékfrankos gyöngyöző roséját kóstoltuk meg, ami a benne uralkodó nyomás után kapta a 2,5 bar fantázianevet. Gyümölcsössége, frissítő savai és játékos buborékai kiváló indításként szolgáltak, az utazás fáradalmai rögtön elillantak, mi pedig indulhattunk is a három állomásos dűlőtúrára.
A Csányi pince jelenleg Villány területeinek 15%-án termel szőlőt, 378 hektárjával a borvidék legnagyobb területét birtokolja, ami kétségkívül hatalmas felelősséggel jár. A következő két évben lejáró földbérleti szerződéseket követően újabb 83 hektár kerül a gondozásukba, amelyeket új telepítésekkel fognak ellátni. A fajtaválaszték egyelőre kizárólag kékszőlőből áll: cabernet franc és cabernet sauvignon, merlot, kékfrankos, shiraz, portugieser, pinot noir, blauburger és petit verdot. A fehérszőlő telepítés is a tervek közt szerepel, a fajta kiválasztásánál azonban figyelembe kell venni a borvidék szubmediterrán jellegét és ugyancsak nem hagyható figyelmen kívül a globális felmelegedés által várható klímaváltozás sem.
Első állomásunk a kisharsányi Hársos-dűlő volt, ami a finom borok mellett, gyönyörű kilátással is kényeztetett bennünket. Elsőként a 2013-as Teleki Villányi Nap Cuvée-t kóstoltuk, ami merlot, portugieser, blauburger és pinot noir házasításával készült. Érett vegyes bogyósgyümölcsök és szilva egy jó adag fűszerességgel, lágy tanninok, tökéletes egyensúly – ez egy valódi jóivású bor, barát(nő)i beszélgetésekhez soha rosszabbat! Ezt követte a Teleki Villányi Shiraz 2015-ből ami gazdag gyümölcsössége mellett egy fűszerbomba, ami árasztja magából a különféle borsokat. Intenzív és komplex, kellemes utóízzel.
A borok mellé nagy örömünkre tájjellegű kísérőfalatokat is kaptunk, ezúttal szőlőmaglisztes lepényt, ami remek borkorcsolya enyhe olajossága miatt, a ropogós szőlőmag darabkák pedig nagyon izgalmassá teszik.
Következő állomásunk a Jammertal-dűlő volt, ahová menet közben több híres területet is kereszteztünk, így az Agancsos-dűlőt, ahol nemrégiben telepítettek 14 hektár szőlőt, illetve az Ördögárok-dűlőt, amely nevének eredete egy szólásból származik, miszerint „egy ilyen (völgyes) területet csak az ördög képes felszántani”. A német jammertal szó jelentése siralomvölgy, a dűlő pedig jelentős történelmi esemény után kapta a nevét. A legenda szerint miután a császári seregek legyőzték a törököket az 1687-es Szársomlyó hegyi csatában, még hetekig hallani lehetett azok jajveszékelését.
A terület déli részén áll a Kővilla, mellette Teleki Zsigmond szobrával, aki ezen a területen kísérletezte ki a filoxérának ellenálló, meszes talajon is fejlődni képes alanyfajtákat és vált világhírűvé. Az oltványtelep helyén ma egy öreg mandulafasor áll, ami a munkásságának állít emléket.
A villa oldalában a fogadásunkra előkészített ideiglenes vendéglátóegység csupa csodával várt bennünket: elsőként a 2012-es Kővilla Cuvée került a poharainkba, merlot és cabernet franc házasításából. Egy igazán kellemes, sokoldalú bor, illatban érett gyümölcsökkel, édesfűszerekkel, egy kis étcsokoládéval kísérve, dzsemességgel és selymes tanninokkal a kortyban. Valódi gasztrobor, pontosan az aminek szánták – a Kővilla sorozat ugyanis kifejezetten éttermek számára készült és bizton állíthatom, hogy bárhol meg is állja a helyét. Cabernet Sauvignon Válogatás következett szintén 2012-ből, ami tobzódott a fekete bogyós gyümölcsökben, arányos testéhez kellő sav és tannin párosult, a tudatos hordóhasználat pedig szintén előnyére vált. Mindkettő remekül kiegészítette a borkorcsolyaként szolgáló levegőn szárított sonkát, a gyümölcsök kedvesen ellensúlyozták a hús sósságát, a savak pedig a széleken futó vékony, ízes zsírréteget.
Harmadik és egyben utolsó állomásunk, hazánk talán legismertebb területe volt: a Kopár-dűlő, amiben a Csányi pince 14,5 hektárral rendelkezik. Első dűlőszelektált borukat az innen származó termésből tervezik elkészíteni, ami egy cabernet franc lesz. Azonban nem kell várnunk addig amíg az forgalomba kerül, hogy szép bort igyunk a Kopárról. Ezt bizonyítja az itt kínált 2011-es Kővilla Cabernet Franc. Az érett gyümölcsök dzsemessége játszik az érzékeinkkel ebben a borban is, ahogy a franc-hoz illő fűszeresség is intenzíven jelen van. Utolsó borkorcsolyánk a sváb eredetű pekes kifli volt, ami könnyű, de zsíros tésztájával garantáltan megelőzi egy hosszas poharazgatás kellemetlen utóhatásait.
A túra végeztével visszatértünk a birtok központjához és benéztünk a feldolgozó egységbe, ami az udvaron felállított gigantikus erjesztő tartályoknál kezdődik. Egy ilyen tároló kapacitása 700 mázsa szőlő, ami bármennyire tetemesnek hangzik (mivel az is), a későbbi területnövekedéssel járó többlet feldolgozására már nem lesz elegendő. Ezért a szomszédos területen tervezik a bővítést. A sétánk során kóstoltunk egy 2015-ös kékfrankos tartálymintát, ami gyümölcsös, de zsenge korából adódóan kissé még izgága. A Templomhegy alatt húzódó sokat látott pincerendszerben Szakál Zoltán borászati és termelési vezető kalauzolt végig bennünket. A méretes, 5000 liter befogadóképességű felújított ászokhordók mellett sétálva folytattuk a kóstolást. A tétel maradt a 2015-ből származó kékfrankos, ám ezúttal megkóstoltuk 500 literes nagyhordóból és 300 literes közepesen égetett francia hordóból is. A cél az, hogy minél összetettebb, jóivású bort házasítsanak a reduktív és különböző hordózást kapott tételekből. A nagy mennyiségű bor, a kielégítő tárolókapacitás és a változatos érlelési lehetőségek adottak, így szabadon kísérletezhetnek, hogy a lehető legszebb borokat alkothassák meg. A pincerendszer különlegessége, hogy egyik ága direkt összeköttetésben van a vasútállomással, ami így a régi időkben jelentősen megkönnyítette a borok szállítását.
A látogatásunkat kései ebéddel zártuk, a tiszteletünkre a pince egyik dolgozója főzött remekbe szabott pincepörköltet. A kísérőül kínált 2002-es évjáratú Chateau Teleki Cabernet Franc még mindig szépen tartja magát, az a fajta aminek jól áll az öregedés és az apró ráncok. Színén már látszik a kora, illata és íze is ősziesbe, avarosba hajlott már, de mellette ott ülnek szépen sorban a kompótos gyümölcsaromák egy kis borsossággal a korty végén. Zárásként következett az Elegance Cuvée 2012 pohárból és krémes ganache krémként a híres-neves gödöllői Solier bonbonjaiba töltve. Kifogástalan befejezés volt.
Valódi élményekkel teli nap volt ez és külön öröm azt látni, hogy a piaci sikertől nem eltelve a pince túl kíván lépni a korábbi szokásokon és közelebb kerülni az emberekhez. Nem győzöm eleget hangsúlyozni a kommunikáció fontosságát termelő és fogyasztó között, legyen az kisebb vagy nagyobb vállalkozás. Ez amellett, hogy a vásárlói bizalmat növeli, a borok készítőinek is rengeteg információt és elismerést nyújt. A Csányi pince egyre több kóstolón jelenik meg, így csak javasolni tudom, hogyha alkalom nyílik rá, kóstoljuk meg a borokat és ismerjük meg a borok mögött álló kiváló csapatot!
Látva azt, hogy mennyire nagy sikere volt a borkorcsolyáknak, úgy gondoltam érdemes lenne megosztani egy receptet borbaráti körben. Ígérem a harapnivalók dűlőn kívül is finomak lesznek, de bortúrákra is jószívvel ajánlom ezt a klasszikus sváb töltetlen kiflit, ami kívül ropogós, belül pedig puha és foszlós!
Pekes kifli (48 darab)
Hozzávalók:
1 kg simaliszt
5 dkg friss élesztő
3 tk cukor/méz
½ ek só
2 dl tej
3 dl víz
2 dl semleges ízű olaj (napraforgó)
1+2 tojássárga
a tetejére: szezámmag, mák, hagymamag (calonji), tökmag
Elkészítés:
A langyos édesített tejben felfuttatjuk az élesztőt, közben a lisztet átszitáljuk és összekeverjük a sóval egy tálban. A közepébe mélyedést csinálunk és hozzáadjuk az élesztős tejet, a langyos vizet, az olajat és egy tojás sárgáját. Sima tésztát gyúrunk belőle (kézzel vagy géppel). Ha azt látjuk, hogy a tészta felülete egyenetlen adjunk hozzá még egy kis vizet. Két választásunk van: fél órát kelesztjük szobahőmérsékleten vagy betesszük egy éjszakára a hűtőbe, ha reggel szeretnénk sütni.
Sütés előtt két nagy sütőlapot sütőpapírral bélelünk ki. Mikor megkelt a tésztánk átgyúrjuk és hat részre osztjuk. Ezeket újra átgyúrva gömbökké formázzuk, majd fél centi vastag, kerek lapokat nyújtunk belőlük. Derelyevágóval nyolc részre vágjuk, mint egy tortát és kívülről haladva feltekerjük, hogy helyes kis kifliket kapjunk, ügyelve arra, hogy a vége alul legyen, így nem fog szétnyílni sütés közben. A hat lapból 48 darab kiflit fogunk kapni.
Mikor megvagyunk az összes kiflivel, az előkészített sütőlapokon 20 percet kelesztjük őket. Ne tegyük őket túl közel egymáshoz, különben összesülnek. A két tojássárgáját 3 ek tejjel kikeverjük és szilikon ecsettel alaposan lekenjük a kifliket. Én hármasával szoktam haladni és közben szórom a kiválasztott magokkal, hogy minél jobban rátapadjanak a kiflikre. Közben előmelegítem a sütőt 180 fokra és mikor előkészítettem az összeset, betolom a sütőbe és kb. 20 perc alatt aranybarnára sütöm őket. Az utolsó pár percben érdemes figyelni, nehogy túlságosan megsüljenek. Az elkészült kifliket rácson kihűtöm, majd tálalom.
(Ha tetszett a post és kíváncsi vagy a folytatásra, csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért vidám közösségéhez a facebookon ITT )
